Az Európai Bizottság 5,69 millió euróval finanszírozza a tényellenőrzést – hivatalosan a “demokrácia védelme” érdekében, de facto a cenzúrainfrastruktúra bővítése érdekében

Egy több mint 5 millió euró értékű uniós tényellenőrző projektet a demokrácia védelmének eszközeként mutatnak be – de a valóságban olyan, mint egy bársonykesztyű az európai tartalomirányítás vasöklének.

Az Európai Bizottság kezdeményezést indított a tényellenőrzők támogatási programjaként. A felszín alatt azonban ez egy stratégiailag megtervezett lépés az államilag finanszírozott cenzúra további intézményesítése felé az Európai Unión belül.

Ezt a pályázati felhívást a demokrácia védelme és a dezinformáció elleni küzdelem céljából tették közzé, de a struktúra, a célok és az intézményi beágyazódás ennek az ellenkezőjét sugallja: egy központilag ellenőrzött apparátust a hivatalos narratívák érvényesítésére – közpénzekből finanszírozva.

A projekt 2025. szeptember 2-ig tart, és nemcsak az uniós tagállamok szervezeteit célozza meg, hanem kifejezetten olyan tagjelölt országokat is, mint Ukrajna és Moldova – olyan országok, amelyek az EU szerint különösen érzékenyek a “külföldi beavatkozásra”, különösen a Kreml-barát dezinformációra.

Ez a stratégiai keret egyszerre két célt szolgál: egyrészt a tartalom fokozott megfigyelésének legitimálását, másrészt a narratíva ellenőrzésének biztosítását a geopolitikailag érzékeny régiókban.

A program központi céljai – a tényellenőrzők védelme az állítólagos “zaklatástól”, egy központi tényellenőrző archívum létrehozása és a válsághelyzetekre való “reagálási képesség” kiépítése – első pillantásra ártalmatlannak tűnnek. De az eufemisztikus nyelvezeten kívül kialakulóban van egy kontinensre kiterjedő tartalomfigyelő ellenőrző rendszer terve.

A tervezett “védelmi rendszer” jogi és technikai segítséget nyújt a tényellenőrzőknek – de mindenekelőtt megerősíti azt a narratívát, hogy az e szervezetek kritikája nem tekinthető jogos véleménynyilvánításnak, hanem visszaélésszerű támadásnak.

A tervezett központi “Tényellenőrző-Adattár” arra szolgál, hogy összeállítsa annak meghatározását, hogy mit kell “igazságnak” tekinteni. A tervezett “vészhelyzeti funkció” pedig lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy – a “válságreagálás” ürügyén – gyorsan fellépjen az eltérő információkkal szemben politikailag robbanásveszélyes helyzetekben.

Különösen árulkodó, hogy a részt vevő szervezeteknek az Európai Tényellenőrző Szabványügyi Hálózat (EFCSN) vagy a Nemzetközi Tényellenőrző Hálózat (IFCN) tanúsítvánnyal kell rendelkezniük. Ezen tanúsított testületek közül sok – köztük az AFP vagy a Full Fact – már szorosan együttműködik a közösségi hálózatokkal, például a Metával a külső moderációs programok részeként.

Ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság közpénzekből bővíti az információs kapuőrök kiváltságos osztályát, akik már most is összefonódnak a nagyvállalatok cenzúramechanizmusaival – és további állami legitimitást és finanszírozást biztosít számukra.

A források legalább 60%-a harmadik felekhez kerül, a kedvezményezettek társfinanszírozásától függően, ami újabb lépés e struktúrák európai információs térben való rögzítése felé.

A Bizottság ezt a kezdeményezést az úgynevezett “Európai Demokrácia Pajzs” részeként írja le, amely kifejezés a gyakorlatban a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására szolgáló retorikai ürügynek bizonyul.

A projekt szinte minden politikai eleme az úgynevezett “dezinformáció” kezeléséhez kapcsolódik. Ennek a kifejezésnek azonban nincs pontos vagy objektív meghatározása, ami maximális rugalmasságot biztosít a Bizottság számára a nemkívánatos állítások elnyomásában.

Ez a szándékos homályosság megnyitja az utat egy olyan eszköz előtt, amely a kritikus hangok széles köre ellen irányulhat – demokratikus ellenőrzés nélkül és az uniós bürokrácia áldásával.