“Tényleg nem ezt vártam. Mintha leküldtek volna a pokolba. Korzikán megtanították, hogyan kezeljük a fegyelmezetlen gyerekeket, de ez itt nem az a szint volt. Nem készültem fel a halálos fenyegetésekre és a sértésekre két méteres diákoktól, vagy hogy egyesek az óráimon nyíltan önkielégítenek, hogy valamelyik diák megpróbálja megfojtani az osztálytársát, hogy letörik az autóm tükrét, mert levetettem az egyikkel a baseball sapkáját, hogy fellöknek, amikor belépek a terembe. A végén már féltem órát tartani. Már depressziós vagyok, pánikrohamaim vannak. Ha ott maradok, koporsóban végzem.”
Rose-Marie-t az első éve után áthelyezték egy még “jobb” helyre, egy Párizs melletti gettóba. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, egy hét után hazamenekült. Most átképezteti magát, hogy korzikai nyelvet is tudjon tanítani, így talán lesz esélye, hogy a szigetén maradhasson.
Egy igazi sikersztori 🙂
