Gazdatüntetések országszerte: Amit Habeck és a kormány még mindig nem értett meg
Az egyesült Németország eddigi legnagyobb tiltakozó megmozdulása gördül ki az utcákra és a városokba, az autópályákra és az országutakra.
A berlini “lámpa”kormány retteg és fél a hatalom elvesztésétől. Robert Habeck gazdasági miniszter, aki az elmúlt két évben gazdasági miniszterré vált, fenyegető beszédeket intéz a gazdákhoz, és alsóhangon azzal vádolja őket, hogy meg akarják buktatni a kormányt. De a megfélemlítés már nem használ. Az ország a gazdák mögött áll.
Amit a berlini kormány még mindig nem értett meg:
Először is:
ha a politikusok ki akarják fosztani a gazdákat, akkor azt nem télen kellene tenniük, amikor sok gazdaság nagyrészt nyugalomban van. Nyáron a gazdáknak nincs idejük tüntetni, mert kint vannak a földeken, de télen a földek befagynak. A szövetségi kormány még ezt sem érti a vidéki életből. Szinte történelmi ostoba taktikai hiba, ami eleve felszabadította a tiltakozási potenciált.
Másodszor:
ellentétben a radikális klímavédelmi aktivistákkal, Németországban az emberek a gazdák mögött állnak. Az ok aligha lehetne egyszerűbb: A klímamatricákkal olyan emberek tüntetnek az életünk ellen, akik soha nem dolgoztak. A gazdákkal azok az emberek, akik minden nap keményen dolgoznak, az életünkért tüntetnek. Ezt az országban mindenki intuitíve megérti. Ezért van a gazdáknak hatalmas támogatottsága. És a legtöbb embernek ebben az országban, még ha városban él is, csak egy-két generációra kell visszamennie, hogy a családjában találjon földművest. Gyermekként emberek milliói vezettek lelkesen traktort a nagybátyjukkal, nagyapjukkal vagy apjukkal. A mezőgazdaság német örökség.
Harmadszor:
a kormány és sok újságíró remélheti, hogy az országban uralkodó fagyos hideg megbénítja a tiltakozást, de ez is csak azt mutatja, hogy milyen keveset tudnak a gazdák életéről. Az év nagy részében a gazdák felismerhetők a leheletükről, amely a sötét, hideg levegőben előttük száll, amikor munkába állnak. A hideg a mezőgazdaság mindennapjainak része. A hideg nem állítja meg a gazdákat.
Negyedszer:
gazdák nélkül az ország minden reggeliző tányérja üres. Földművesek nélkül éhesen megyünk dolgozni, és éhesen küldjük a gyermekeinket az iskolába. Milliók élelme nem a város legdrágább negyedében lévő vegán bio szupermarketből származik, hanem a földjeinkről, a legelőinkről, a pajtáinkból. Ezt mindenki megérti, kivéve a kormányt.
Ötödször:
már nem a mezőgazdasági gázolajra kivetett adókról van szó. A gazdák tiltakozása és a velük való szolidaritás nem az elmúlt két hétben, hanem az elmúlt két évben nőtt meg. Ezt maga Robert Habeck gazdasági miniszter is elismeri a gazdákhoz intézett bizarr közösségi médiabeszédében. Ott szó szerint azt mondja a jelzőlámpás rendszer alatti országról: “A jobb jövőbe vetett remény átadta helyét a rosszabb jövőtől való félelemnek. Kimerültség és csalódottság, aggodalom és düh terjed”.
[Link a teljes cikkhez](https://www.nius.de/Kommentar/bauernproteste-im-ganzen-land-was-habeck-und-die-regierung-immer-noch-nicht-begriffen-haben/84bc9516-81b4-441d-ac5e-1a84fcfa6be1)
Az egyesült Németország eddigi legnagyobb tiltakozó megmozdulása gördül ki az utcákra és a városokba, az autópályákra és az országutakra.
A berlini “lámpa”kormány retteg és fél a hatalom elvesztésétől. Robert Habeck gazdasági miniszter, aki az elmúlt két évben gazdasági miniszterré vált, fenyegető beszédeket intéz a gazdákhoz, és alsóhangon azzal vádolja őket, hogy meg akarják buktatni a kormányt. De a megfélemlítés már nem használ. Az ország a gazdák mögött áll.
Amit a berlini kormány még mindig nem értett meg:
Először is:
ha a politikusok ki akarják fosztani a gazdákat, akkor azt nem télen kellene tenniük, amikor sok gazdaság nagyrészt nyugalomban van. Nyáron a gazdáknak nincs idejük tüntetni, mert kint vannak a földeken, de télen a földek befagynak. A szövetségi kormány még ezt sem érti a vidéki életből. Szinte történelmi ostoba taktikai hiba, ami eleve felszabadította a tiltakozási potenciált.
Másodszor:
ellentétben a radikális klímavédelmi aktivistákkal, Németországban az emberek a gazdák mögött állnak. Az ok aligha lehetne egyszerűbb: A klímamatricákkal olyan emberek tüntetnek az életünk ellen, akik soha nem dolgoztak. A gazdákkal azok az emberek, akik minden nap keményen dolgoznak, az életünkért tüntetnek. Ezt az országban mindenki intuitíve megérti. Ezért van a gazdáknak hatalmas támogatottsága. És a legtöbb embernek ebben az országban, még ha városban él is, csak egy-két generációra kell visszamennie, hogy a családjában találjon földművest. Gyermekként emberek milliói vezettek lelkesen traktort a nagybátyjukkal, nagyapjukkal vagy apjukkal. A mezőgazdaság német örökség.
Harmadszor:
a kormány és sok újságíró remélheti, hogy az országban uralkodó fagyos hideg megbénítja a tiltakozást, de ez is csak azt mutatja, hogy milyen keveset tudnak a gazdák életéről. Az év nagy részében a gazdák felismerhetők a leheletükről, amely a sötét, hideg levegőben előttük száll, amikor munkába állnak. A hideg a mezőgazdaság mindennapjainak része. A hideg nem állítja meg a gazdákat.
Negyedszer:
gazdák nélkül az ország minden reggeliző tányérja üres. Földművesek nélkül éhesen megyünk dolgozni, és éhesen küldjük a gyermekeinket az iskolába. Milliók élelme nem a város legdrágább negyedében lévő vegán bio szupermarketből származik, hanem a földjeinkről, a legelőinkről, a pajtáinkból. Ezt mindenki megérti, kivéve a kormányt.
Ötödször:
már nem a mezőgazdasági gázolajra kivetett adókról van szó. A gazdák tiltakozása és a velük való szolidaritás nem az elmúlt két hétben, hanem az elmúlt két évben nőtt meg. Ezt maga Robert Habeck gazdasági miniszter is elismeri a gazdákhoz intézett bizarr közösségi médiabeszédében. Ott szó szerint azt mondja a jelzőlámpás rendszer alatti országról: “A jobb jövőbe vetett remény átadta helyét a rosszabb jövőtől való félelemnek. Kimerültség és csalódottság, aggodalom és düh terjed”.