Nehéz arra a kérdésre választ adni, hogy mit mondana Jézus a kirekesztéssel kapcsolatban. Jézus ugyanis nem adott társadalmi tanítást. Az Ő igazságai az Isten országáról szóltak. Ha úgy vizsgáljuk a kérdést, hogy van-e kirekesztés Isten országából, akkor azt kell mondanunk, hogy onnan bárki ki tudja rekeszteni magát. Isten viszont nem fogja őt kirekeszteni. Miből gondolom ezt?

A szeretet lényege

A befogadás élharcosai mindig egy igazságra hivatkoznak. Ez az igazság, hogy egy keresztény közösségnek a szeretet közösségének kell lennie. Azok, akik a kirekesztést ellenzik, korábban azt mondták, hogy szeretnünk kellett őket, mint másokat, most attól hangosak, hogy be kell fogadni őket, mert ők ugyan olyanok, mint a kirekesztők. Mert a szeretet befogadó, a kirekesztés pedig gyűlölet. Az igazi nagy baj ebben a jelenségben, hogy sosem tisztázza egyetlen befogadásért harcoló aktivista sem, hogy mi a szeretet. Ez így önmagában nem is baj, mert a szeretet misztérium.

Mit akarnak a kirekesztést gyűlölők?

A kirekesztés ellen küzdők is rájöttek, hogy meg kell fogalmazniuk a célt, amikor úgy tudják, hogy megszűnt a kirekesztés jelensége. Ezért kitalálták, hogy az ideális és befogadó egyház sokszínű. Valamit elfelejtenek. A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy az üdvözültek azok „… akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.” (Jel7, 14) Az üdvözültek, tehát, mind fehér ruhát hordanak – és valamennyien szenvedéseken mentek keresztül. Ez egy nagyon nehéz sors. Megmosni ruhánkat a Bárány vérében azt jelenti, hogy áldozatot vállalunk, azt jelenti, hogy lemondásokat vállalunk, azt jelenti, hogy megtagadjuk magunkat. Ez mindig azzal jár, hogy inkább mi szeretünk, mintsem, hogy bennünket szeretnek.

A szeretet kémia?

Ha megkérdeznénk egy-egy nagy kirekesztés ellen küzdő aktivistást, hogy mi a szeretet, akkor azt mondaná, hogy kémia. Legalább is arra a fajta szeretetre mondaná ezt, ami az amor szóval írható le: vagyis a valamilyen vágyra és vonzódásra épülő szeretetre. A másik fajta szeretet, a karitász lehetne az, amit saját logikája szerint követelhetne egy befogadó egyházért harcoló ember. A karitász ugyanis, a másnak minden helyzetben jót akaró, nem kizárólag érzelmi alapú, tevékeny szeretet. Ezt a szeretetet minden normális keresztény egyház meg is adja. Megadja hitre és társadalmi státuszra való tekintet nélkül. Azt azonban nehéz magyarázni, hogy e közösségbe bekerülni vágyó, miért akarja belépésével egyidőben, vagy azt megelőzően saját igényei szerintire formálni a közösséget. Az előző bekezdésben írtak szerint, miért akarja azt megmondani, hogy őt hogyan szeressék, mint inkább áldozatos szeretettel szeretni azokat, akik közé bekerülni szeretne: vagyis miért nem akar inkább ő szeretni, mintsem, hogy őt szeressék?

Mindenki lemond valamiről

Az igazság az, hogy mindenki, aki megtér, lemond valamiről. De ez a lemondás édes. Olyan békével jár, amit semmilyen kémiai szer nem tud előállítani. Én azt hiszem, akik a kirekesztés elleni háborúskodás vitézei, a lelkük mélyén erre a békére vágynak. És azt hiszem, hogy meg is találhatják: egyedül Istenben.

Rákóczi Piroska