A várakozó Jézus

Jézus valóságos ember volt. Bár már gyermekkorától tudta, hogy Atyja dolgaiban kell járnia, azt is fölfogta, hogy az igazi nagy feladat megkezdése előtt valamilyen jelet kell kapnia. Ezt onnan tudjuk, ahogy édesanyja kérésére reagált első csodája elvégzése előtt. Ezt olvassuk János evangéliumában: „¹Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. ²Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. ³Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” ⁴Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” ⁵Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn2, 1-5) Ebből a szövegből azt szeretném most kiemelni, hogy Jézus várta, hogy eljöjjön az Ő órája. Hogy ez már el is érkezett, Mária számára vált előbb világossá, de most nem ez az érdekes. Amire itt föl szeretném hívni a figyelmet, hogy Jézus évekig várta, hogy eljöjjön az Ő órája. Jézus ezzel példát mutatott mindenkinek, aki egyházi pályára készül. Minden hivatás betöltése előkészületekkel jár, és azokat nem szabad lerövidíteni. Viszont megváltó hivatása betöltése közben Jézus is volt türelmetlen. Mikor?

A türelmetlen Jézus

A Mester is volt türelmetlen. Erre leggyakrabban azt a példát szokták fölhozni, amikor valaki követni akarta őt, de előbb el akarta temetni a halottját. Ekkor kifejezte a Megváltó, hogy nincs erre mód. Ha valóban tanítványa akar lenni valaki, akkor azt azonnal el kell kezdeni. (Vö. Jn8, 21-22) Ez különösen érdekes korunkban, amikor sok szerzetesrend engedi meg érdeklődőknek, hogy még a jelöltség előtt egy évig valamilyen hivatástisztázó közösségben éljenek. Nem ellentétes ez azzal, amit Jézus kér, hogy azonnal kövesse, aki követni akarja? Azt hiszem a mai fiatalok között sokan vannak, akik nem tudják, hogy mit jelent a szerzetesi életforma. Amíg ezt nem tapasztalják meg, csak ábrándok világában élnek. Ezért ez a türelmi szakasz nem egy döntést elodázó, hanem egy valósággal szembesítő idő. Valójában azt kell az érdeklődőnek tisztáznia, hogy mire mondana igent.

Jézus türelme sem végtelen

Ha azt gondoljuk, hogy Jézus mindig mindenkihez végtelen türelemmel volt, akkor tévedünk. Péternek, például, egyszer ezt mondta: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.” (Mt16, 23) Ezek indulatos szavak. Jézus mérges lett, mert valaki le akarta beszélni a küldetése végrehajtásáról. Péter butaságot és istentelenséget beszélt. Sokan gondolhatják, hogy mindez csak azért volt, mert Jézus valóságos ember volt, de az Atya mindig türelmes.

Meddig tart Isten türelme?

Amikor majd meghalunk, Isten ítéletet mond rólunk. Ha megbánjuk bűneinket, akkor mindent megbocsát. Egy kivétel van, a Szentlélek ellen elkövetett bűn. A katolikus tanítás szerint ezek a bűnök a következők.

1. Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.
2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől.
3. A megismert igazság ellen tusakodni.
4. Isten kegyelmét másoktól irigyelni.
5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni.
6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.

Bár itt 6 bűnről olvashatunk, a megfigyelésem az, hogy ezek a bűnök egy bizonyos emberi lelkialkatot írnak le. Olyan embert látunk mögöttük, aki azt hiszi, hogy embertársai kárára bármit megtehet, mert Isten türelme végtelen, és ő, az ember, majd az utolsó pillanatban azt mondja, hogy „bocs”, és akkor Isten mindent megbocsát. Nos, ez nem így van. Miért? Mert ez az ember nem olyan, aki ne tudná, mit cselekszik. Hiszen üdvös figyelmeztetések ellenére is megmarad bűneiben, jellemzően olyanokban, amelyek nem látványosak. Olyanokban, amelyekről azt mondja annak, akit gyötör velük, hogy „nem is tudtam, hogy ez zavar téged”. Nos, az ilyen ember nem nyer bocsánatot. De fontos tudni, hogy ítéletet fölötte csak az Isten mondhat. És fontos tudni azt is, hogy mondani fog.

Rákóczi Piroska