Az EU 1,3 milliárd eurót fektet be a kontinens technológiai jövőjébe – de ami papíron előrelépésnek tűnik, az közelebbről megvizsgálva óriási lépés a digitális ellenőrző állam felé. A Digitális Európa  program részeként a pénzt a mesterségesintelligencia-alkalmazások, a kiberbiztonsági megoldások és az egész EU-ra kiterjedő digitális személyazonosság-csere fejlesztésére fordítják, amelyekre a polgároknak a jövőben szükségük lesz a mindennapi szolgáltatásokhoz.

Amit itt olyan hívószavak díszítenek, mint a “technológiai szuverenitás” vagy a “bizalmi infrastruktúra”, az valójában egy európai megfigyelési verem felépítése: mutasson arcot, továbbítson adatokat, használja a szolgáltatásokat – de kérjük, csak linkelje, ellenőrizze és tanúsítsa.

A digitális identitás mint kényszerítő rendszer

A beruházások középpontjában az uniós digitális személyazonossági pénztárca áll,  amelyben a polgárok a jövőben személyazonosító adatokat, egészségügyi információkat, banki adatokat és egyebeket vihetnek magukkal. Ez a magánélet vége a hátsó ajtón keresztül: Bárkinek, aki állami vagy magánszolgáltatásokat akar igénybe venni, világosan és központilag azonosíthatóvá kell tennie magát.

A “hatékonyság” és az “interoperabilitás” leple alatt olyan rendszer jön létre, amely  nemcsak lehetővé teszi az átlátható polgárok számára, hanem szisztematikusan érvényesíti azokat. Különösen álnok: Az egészet “a polgárok közelségeként” árulják.

A mesterséges intelligencia, a virtuális világok és a kiberpánik – a tökéletes vihar

A személyazonosság-csere mellett az EU milliárdokat fektet be a generatív mesterséges intelligenciába, különösen az egészségügyi és gondozási ágazatban, valamint a “magával ragadó környezetekbe” – a virtuális világokba. Az a tény, hogy ezek a technológiák már régóta a viselkedésfigyelés és a digitális social engineering  szolgálatában állnak, elegánsan kimarad a kommunikációból.

A “célzott kiberbiztonsági megoldások” népszerűsítése védelemnek hangzik – de a digitális identitással kombinálva ugródeszka egy olyan korszakba, amelyben a biztonságot a teljes szűrés váltja fel.

A technológia mint geopolitikai fegyver – és a polgár mint gyalog

Mindezek mögött az EU akarata áll, hogy ne maradjon le az Egyesült Államok és Kína közötti globális hatalmi játékban. “Szuverénekké” akarnak válni, mondják. Valójában azonban egész populációkat kényszerítenek egy gigantikus adathálózatba, hogy ne csak részt vegyenek a digitális játéktérben, hanem irányítsák is azt.

Példakép az uniós agytrösztök szerint? India – egy ország, amely példátlan, állami-magán ellenőrzési rendszert épített ki 1,4 milliárd ember számára biometrikus azonosítókkal, központi fizetési rendszerrel és adatplatformokkal. Ezt az architektúrát ma már nyíltan ajánlják Európa számára is – mint a digitális szolgáltatásokkal való globális penetráció skálázható modelljét.

A nyílt forráskód a láthatatlanság köpenyeként az irányítás számára

Ezzel összhangban a Linux Foundation Europe megalapítja a NeoNephos Alapítványt, egy olyan projektet, amelynek célja az európai “digitális szuverenitás” felhőinfrastruktúráinak fejlesztése – természetesen nyílt forráskódú, azaz ártalmatlan, igaz?

Téves. Az olyan fogalmak mögött, mint az interoperabilitás és az együttműködés, olyan vállalatok állnak, mint az SAP, a Deutsche Telekom és a Cyberus Technology – más szóval pontosan azok, amelyek a jövőben kulcspozíciókat foglalnak el a központosított digitális adminisztrációs architektúrában .

A NeoNephos csak egy építőköve a STEP nevű gigantikus finanszírozási konstrukciónak  – a “stratégiai technológiák platformjának”, amely a “kiválasztott” projekteket jóváhagyási pecséttel látja el, és így előnyben részesíti őket magán- és állami forrásokkal. Aki a megfelelő kódot írja, jutalmat kap – de csak a rendszeren belül.

Következtetés: Üdvözöljük az EuroStackben

Az “EuroStack” – ahogy a Draghi-jelentésben nevezik – nem a polgárok infrastruktúrája. Ez a polgárokról szóló infrastruktúra. Olyan, amely kezeli, hozzárendeli, összekapcsolja, ellenőrzi és dokumentálja. Olyan, ahol az élethez való “hozzáférés” az adatmegfelelés kérdésévé válik.

Ami 1,3 milliárddal kezdődik, az csak a kezdet. 2027-re 8,1 milliárd euró van az asztalon. A jövőkép pedig világos: egy teljesen digitálisan kormányzott Európa, amelyben a bizalom már nem megalapozott, hanem kalkulált.