Írta: Nick Giambruno

Yuval Harari, Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum (WEF) alapítójának közeli tanácsadója nemrégiben kijelentette, hogy Donald Trump elnökké történő újraválasztása “valószínűleg halálos harang lesz a globális rend megmaradt részének”. Bár filozófiailag (enyhén szólva) nem értek egyet az olyan globalistákkal, mint Harari és Schwab, nézőpontjuk megértése értékes betekintést nyújt. A világrend mélyreható változáson megy keresztül. Mielőtt részletesebben belemennénk, fontos tisztázni néhány háttérinformációt.

Világrendek – a globális hatalmi struktúrák keretei

A globalista világrend nem újdonság. Mindig is ők alkották azt a keretet, amelyben a nagyhatalmak meghatározzák a globális játék szabályait és meghatározzák a nemzetközi kapcsolatok szerkezetét. A világrendek megértéséhez kicsinyíteni kell, és geopolitikai perspektívát kell nézni madártávlatból. Kisebb léptékben hasonlít a város hatalmas bűnszervezetei – például maffiák vagy utcai bandák – közötti dinamikára. Megállapodásokat kötnek a befolyási területek és zónák egymás közötti megosztásáról. De az ilyen megállapodások rendszeresen összeomlanak, és erőszakos hatalmi harcokhoz vezetnek, amíg új egyensúly nem jön létre. Ugyanez történik a világhatalmakkal, a világrendekkel és a világháborúkkal. A világrendeket különböző korszakoknak tekinthetjük – történelmi szakaszoknak, amelyeket a globális hatalmi struktúrák változásai jellemeznek.

Múltbeli világrendek

• Vesztfáliai béke (1648–1803): Véget vetett a harmincéves háborúnak, és több mint két évszázadra megteremtette az európai hatalmi egyensúlyt.
• Bécsi kongresszus (1814–1914): Napóleon veresége után Nagy-Britannia megszilárdította felsőbbrendűségét, és az első világháborúig uralta a világot.
• Versailles-i szerződés (1919–1939): Az első világháború után új világrend jött létre, de Németország, Olaszország és Japán második világháborús felemelkedésével összeomlott.
• Az Egyesült Államok által vezetett világrend (1945–napjainkig): A második világháború után a győztes hatalmak az Egyesült Államok által uralt rendszert hoztak létre olyan intézményekkel, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Világbank és az IMF.

Harmadik világháború – Új globális hatalmi harc

A világháborúk mindig átalakították a fennálló rendet. Bizonyos értelemben a napóleoni háborúk már korai világháborúnak tekinthetők, de ma más a helyzet: A nagyhatalmak – az Egyesült Államok, Kína és Oroszország – közötti közvetlen, hagyományos háború most nukleáris Armageddon lenne, amelynek csak vesztesei lennének. Ezért a harmadik világháború nem klasszikus katonai konfliktusként zajlik, hanem hibrid háborúként, több szinttel: proxy háborúk, gazdasági háborúk, pénzügyi háborúk, kiberháborúk, biológiai hadviselés, titkos szabotázs és információs háborúk. Ebben az értelemben a harmadik világháború már javában zajlik – még akkor is, ha sokan nem veszik észre.

A hatalomváltás – az Egyesült Államok által vezetett rend vége?

Oroszország, Kína és szövetségeseik át akarják alakítani az Egyesült Államok által uralt világrendet. Bár a jelenlegi struktúrában alárendelt pozícióban vannak, a globális hatalmat az egypólusú (USA vezette) rendszerből egy többpólusú  világrendbe akarják áthelyezni, ahol nagyobb befolyásuk van.

A második világháborús Németországgal és Japánnal ellentétben Oroszország és Kína most nem akarja teljesen lerombolni a jelenlegi rendszert, mert ez nukleáris háborúhoz vezetne. Ehelyett azon dolgoznak, hogy elmozdítsák az egyensúlyt.

A harmadik világháború legfontosabb pillanatai

Bár a harmadik világháborúnak nincs hivatalos kezdő dátuma, két döntő esemény azonosítható a globális hatalmi harc kezdeteként:

1. Hszi Csin-ping felemelkedése (2013. március):
   • Kína világossá tette, hogy többé nem akar alárendelt tagja lenni az Egyesült Államok által vezetett rendszernek.
   • Peking legalább egyenlő befolyásra törekszik az Egyesült Államokkal – ha nem is globális vezető szerepre.
2. Az Egyesült Államok által támogatott puccs Ukrajnában (2014. február):
   • Az Egyesült Államok segített megdönteni az oroszbarát kijevi kormányt és felállítani egy USA-barát vezetést.
   • Oroszország ezt egzisztenciális fenyegetésnek tekintette, és megkezdte ellenstratégiáját: szorosabb szövetséget kötött Kínával és más hatalmakkal, hogy gyengítse az Egyesült Államok által vezetett rendet.

Hová vezet ez a konfliktus?

2014 óta a szuperhatalmak közötti globális küzdelem fokozódik. Lehet, hogy egy fordulópont küszöbén állunk, amely mindent megváltoztathat, de a legtöbb ember nem fogja észrevenni, mi történik – amíg nem késő, mert az évszázad legnagyobb válsága fenyeget, olyan gazdasági és geopolitikai felfordulás alakul ki, amilyet a világ több mint 100 éve nem tapasztalt.