Egy fiatal pap egyszer egy prédikációban elmondta, hogy milyen nehéz volt neki elolvasni a Jelenések könyvét, amikor először találkozott vele. Azt élte át, amit sok olvasó: magas misztérium. Pedig a fölsorakoztatott képek teológiai megállapítások alapjául szolgálnak. Ha ebből a szempontból nézzük a könyv 12-14. fejezetét, akkor gazdag forrásanyagra lelünk benne.
Az Asszony, az Egyház
Az első kép, melyben az Asszony és a sárkány jelenik meg, minden valószínűség szerint az egyház és a római birodalom viszonyát mutatja be. Ha mai szavakkal szeretnénk ezt leírni, akkor azt mondhatjuk, hogy van egy gyarmatosító birodalom, amely meg akarja szüntetni az egyház „szuverenitását”. A sárkányt megtámadó Mihály arkangyal a nevében hordja a sárkány problémáját: a sárkány olyan akar lenni, mint Isten. Nagy filantróptól is hallottam már, hogy azt mondja, azért szeret iskolákat építeni Afrikában, mert amikor dönt, hogy ki kapja a pénzét, akkor olyan, mint Isten. Erről egy mondás jut az eszünkbe, mely a következő. A polgár király szeretne lenni, a király császár szeretne lenni, a császár Isten szeretne lenni, Isten ember akart lenni… De térjünk vissza az eredeti mondanivalóhoz és nézzük meg, hogy a tárgyalt látomás milyen teológiai állításokat támaszt alá!
Ki kell-e érdemelni a mennyországot?
A reformáció idején nagy vita volt arról, hogy csak a hit által üdvözülünk-e vagy lehetnek-e ebben személyes érdemeink. Kálvin vezette be a predestináció elvét. Nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy Isten eleve elrendeli, hogy ki üdvözül és ki nem. Ezt ma már sok református lelkész nem tanítja. Azt a kérdést azonban sok hívő fölveti, hogy vannak-e Istennek elvárásai egy emberrel szemben? Én azt mondom, hogy vannak, és 10 pontban foglalta őket össze. Igen: a tíz parancsolatra gondolok. Jézus azért jött, hogy ezt beteljesítse és mintegy megkoronázza az Isten és ember szeretetének „parancsával”. Ezek után érdemes elolvasni a Jelenések könyve 14. fejezetének 13. sorát. „Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket.” (Jel, 14,13) Egyértelmű beszéd: tetteik elkísérik őket.
A megváltás kigúnyolása
A Jelenések könyve képes beszéd. Képes, de nem zavaros. Amikor a sárkány az Asszonnyal küzd már az sokat elárul róla, ahogy kinéz. A sárkány egyik fején vér volt és korona. Olyan ez, mintha a sárkány ki akarná gúnyolni a Megváltót, aki haláltusájában vérzett, s aki fölé ki volt írva, hogy Ő a zsidók királya. Ez egy ősi kommunikációs trükköt ábrázol. Nem a gúnyolódás maga, hanem az, hogy van egy igaz történet, azt valaki hamis uralom szolgálatába állítja, majd mikor visszatérnek az emberek az igaz történet igaz mesélésébe, akkor azt mondják, hogy úgy beszélnek, mint akik a hamis uralom szolgálatába állították az igaz beszédet. Bonyolult. Mondok egy történelmi példát. Ha megfigyeljük Rákosi Mátyás szövegeit, rájövünk, hogy olyan kifejezéseket és képeket használ, amelyeket a keresztény egyházak. Ha 60 évvel később egy polgári politikus ugyanazt a képet használja, akkor rákosista. Ezt mondják róla a „független-objektív” sajtómunkások. Azt mondják, hogy rákosista, holott az adott kép vagy nyelvi fordulat sokkal előbb létezett, mint Rákosi Mátyás megszületett. Nem a kommunisták találták ki, ők csak alkalmazták. Nos, ezt a trükköt nem a „független-objektív” sajtómunkások ötlötték ki. Ők, akik progresszívek, sokszor használnak Jézus születése előtti kommunikációs fordulatokat. Ha tudnák… (Folytatjuk.)
Rákóczi Piroska
