Az eszkaláció minden téren ott leselkedik Nézzük, konkrétan hol! – UnHerd ELEMZÉS magyarul
A 2023-as év 1945 óta a fegyveres konfliktusok legnagyobb globális kiújulását hozta: 2024 még ennél is rosszabb lesz. Ha nem is világháborút, de egy háborúban álló világot élünk meg
A világnak félnie kell 2024-től – Az eszkaláció minden csatatéren ott leselkedik.
Amikor 2020-ban Michel Houellebecq-et arra kérték, hogy képzelje el a Covid utáni világot, elég pontosan kijelentette, hogy “ugyanolyan lesz, csak egy kicsit rosszabb”.
Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk, hogy ugyanez igaz lesz a következő évre is. A 2023-as év 1945 óta a fegyveres konfliktusok legnagyobb globális kiújulását hozta: 2024 még ennél is rosszabb lesz. – erről írt ebben a cikkében a háttérhatalomhoz tartozó meghatározó Foreign Affairs oldal:
https://www.foreignaffairs.com/africa/world-war
Ha nem is világháborút, de egy háborúban álló világot élünk meg, a nagy posztglobalizáció azon tülekedik, hogy felossza az egykor egypólusú amerikai imperium zsákmányát. Ez olyan korszakalkotó időszak lesz, mint amilyen a negyvenes évek vége volt Nagy-Britannia számára, vagy 1991 Oroszország számára.
https://www.theatlantic.com/international/archive/2023/11/conflicts-around-the-world-peak/676029/
A két világháborúval ellentétben a rivális nagyhatalmak nem támadják közvetlenül a szuperhatalmat – legalábbis egyelőre nem.
- Ehelyett az amerikai hegemóniát közvetett módon kérdőjelezik meg, mivel riválisai a birodalom szélein ácsorognak és a gyengébb kliensállamokat veszik célba, abban a meggyőződésben, hogy az Egyesült Államok most nem rendelkezik sem a logisztikai kapacitással, sem a belpolitikai stabilitással, amely ahhoz szükséges, hogy a világra kényszerítse rendjét.
A kilencvenes és kétezres években, egypólusú pillanatának csúcspontján az Egyesült Államok szinte az egész világot kliensállammá tette, csekkeket állított ki biztonságuk szavatolásáért, amelyeket ma már nehezen tud beváltani: mint a csőd, a hanyatlás először csak lassan, majd egyszerre jön.
🔥 A 2024-es év fő témája tehát, akárcsak 2023-ban a birodalmi túlterjeszkedés lesz, amely a globális dominanciától való visszavonulást eredményezi. A Vörös-tengertől a Donbasszig, Dél-Amerika dzsungeleitől a Távol-Keletig, Amerika biztonsági intézményei azon kapják magukat, hogy a nagy tűzvészt fenyegető helyi lángok megfékezésével küzdenek.
https://www.foreignaffairs.com/articles/china/2022-01-18/overstretched-superpower
Bármilyen rossz is a helyzet, mindig lehetne rosszabb is. Talán túl könnyen elfelejtjük, hogy alig hat hónappal ezelőtt, közvetlenül Prigozsin drámai és váratlan lázadását követően Oroszország biztonsági intézményei heves és nyilvános vitát folytattak arról, hogy szükség van-e nukleáris csapásra Ukrajnában, figyelmeztetésként a Nyugat ellen, vagy maga a Nyugat ellen.
1) Sergey Karaganov, 13.06.2023, "A Difficult but Necessary Decision"https://t.co/RAN9NAOXDK
— Hanna Notte (@HannaNotte) June 21, 2023
🔴 A válságérzet mind globálisan, mind belföldön olyannyira endemikussá vált, hogy a hidegháború óta legveszélyesebb nukleáris eszkaláció nagyrészt észrevétlenül maradt.
- Hálásnak kellene lennünk, hogy ez a pillanat elmúlt, de a tény, hogy elmúlt, önmagában is Amerika globális pozíciójának gyengülését bizonyítja.
A nukleáris aggodalom rövid epizódja akkor következett be, amikor Putyin Kremlje egyszerre nézett szembe egy példátlan belső fenyegetéssel és a harctéri vereség kockázatával a várva várt ukrajnai nyári offenzíva küszöbén.
Az offenzíva azonban, mint most már tudjuk, Ukrajna számára költséges vereségbe torkollott, felborítva a háború várható kimenetelét. (*Az más kérdés, hogy a nyugati propagandistákon kívül mindenki tisztában volt azzal, hogy ezt a háborút Ukrajna soha nem nyerheti meg! – VilagHelyzete saját megj.)
A nukleáris háború most csökkent kockázatáért Kijev súlyos árat fog fizetni.
Mint egy kifürkészhetetlen sakkjátszma, az ukrajnai harcvonalak idén alig mozdultak el, de a háború kimenetelére vonatkozó várakozások teljesen megfordultak.
Egy évvel ezelőtt ilyenkor az volt a (nyugati) konszenzus, hogy az invázió már stratégiai vereséget jelent Putyin számára: hadseregei váratlanul hatástalannak bizonyultak a csatatéren és összeomlottak Ukrajna gyors őszi, 2022-es északkeleti ellentámadása előtt.
Ahelyett, hogy belső megosztottsága miatt szétszakadt volna, a NATO szövetség új céltudatosságra talált, megszilárdult az orosz fenyegetéssel szemben és hatalmas mennyiségű, már meglévő és hamarosan legyártandó hadianyagot fordított a katonai győzelemre. ❌(totálisan feleslegesen – tegyük hozzá! – VilagHelyzete megj.)
A diadalmas hangulat azonban már elmúlt. Az ígért háborús győzelmet hozó nyugati lőszergyártás növekedése egyszerűen nem valósult meg, míg Oroszország hadigazdaságra való áttérése és a nyugati vállalatok lefoglalása válaszul a szankciórendszerre, amelynek hatásai a szándékoltakkal ellentétesnek bizonyultak, mind megújult támadási potenciált, mind pedig gazdasági fellendülést biztosított Oroszországnak, hogy megfizethessen érte.
📍 A Nyugat olyan háborús ösztönzést kényszerített Oroszországra, amelyet saját maga számára kellett volna elfogadnia.
❌Nem tette és ennek eredményeként az idei tél sivár lesz Ukrajna számára; de az elkövetkező év sokkal rosszabbnak tűnik.
2023-ig Kijev és nyugati támogatói a háború sikeres befejezését egyetlen, az ország délkeleti részén végrehajtott páncélos támadásra tették fel, amely áttöri Oroszország védelmi vonalait, veszélyezteti a Krím és a Fekete-tenger partvidékét, és béketárgyalásokra kényszeríti a megalázott Putyint.
Ez a szerencsejáték kudarcot vallott és most nincs járható út a győzelemnek a Zelenszkij által a háború egy élénkebb szakaszában elfogadott tágabb értelemben vett célmeghatározása irányában.
Az északi határ mentén és a jelenlegi keleti vonalak mögött az ukrán erők sietve védelmi vonalakat ásnak, remélve, hogy ugyanúgy tompíthatják Oroszország újjáéledő támadó erejét, ahogyan Oroszország erődítményei szétrágták, ledarálták Ukrajna saját újonnan alakult és a NATO által kiképzett páncélos dandárjait.
📍 A Nyugat által az offenzívához adományozott “acélhegy” nem fog megismétlődni; a lelkes önkéntesek hullámát, akik kezdetben a vonalakon álltak, egyre kevésbé akaró (kényszersorozott) sorkatonák váltották fel, és Kijev félmillió ember további mozgósítását tervezi, csak hogy tartsa a vonalat.
https://www.wsj.com/world/europe/u-s-ukraine-clash-over-counteroffensive-strategy-cb5e4324
Amikor Zelenszkij túlzottan optimista előrejelzéseit a háború befejezését illetően katonai főnöke, Valerij Zaluzsnij tábornok “patthelyzetnek” nevezte, ez a kijevi vezetésen belül egyre növekvő belső politikai ellentétekről árulkodott.
A kemény valóság azonban az, hogy most, hogy a támadó lendület Oroszországhoz került, Ukrajna háborús patthelyzetbe kényszerítve, amely béketárgyalásokhoz vezet, olyan közelinek tűnik a győzelemhez, amennyire reálisan elérhető.
❗ A dolgok jelenlegi állása szerint azonban az egyre magabiztosabb Moszkva nem mutat hajlandóságot a béketárgyalásokra anélkül, hogy Ukrajna olyan területi és politikai engedményeket tenne, amelyek nem különböznek a megadástól.
Az, hogy Zelenszkij vezető tanácsadói Putyin hirtelen moszkvai megbuktatásának lehetőségét lebegtetik a győzelemhez vezető lehetséges útként, jól mutatja a Kijevet fenyegető veszély nagyságát.
🔴 Hacsak nem történik egy forradalmi deus ex machina a Kremlben, 2024-ben Ukrajna számára az lesz a kihívás, hogy megtartsa jelenlegi védelmi vonalait, gyorsabban csökkentse Oroszország támadó erejét, mint ahogyan a toborzás és az ipari termelés pótolni tudja és fenntartsa a szükséges politikai egységet Kijevben, hogy a háborút a lehető legkevésbé fájdalmas végkifejlet felé irányítsa. Mindezek közül talán az utóbbi lesz a legnagyobb kihívás.
A Közel-Kelet és Izrael közbeszólt
De miközben Kijev küzd, a hegemón máris elveszíti érdeklődését Ukrajna iránt, mivel ismét elvonja figyelmét az évtizedek óta tartó közel-keleti összefonódása.
Izrael diplomáciailag és katonailag is függ az Egyesült Államoktól, de ez a kapcsolat nem tükröződik Netanjahu gázai büntetőháborújának folytatásában. Amikor az amerikai követek könyörögnek Izraelnek, hogy mérsékelje a háborút, Netanjahu azonnal megígéri, hogy inkább fokozza azt.
Miközben az amerikai tervezők azon bosszankodnak, hogy az ukrajnai háború miatt értékes lőszerkészleteik fogynak, Izrael riasztó ütemben égeti el az USA által adományozott készleteket.
Amíg az USA nem tudja növelni lőszergyártását és feltölteni arzenálját, ami évekbe telhet, addig minden egyes Gázára vagy Kelet-Ukrajnába kilőtt lövedék gyengíti Amerika elrettentő erejét.
Az eredmény az “éhínség” fegyverként alkalmazása lesz, mivel a rendelkezésre álló katonai erőforrások egyre kevésbé felelnek meg a globális kötelezettségvállalásoknak.
🚨 Ez a hiányosság egy ritka és váratlan lehetőséget kínál Amerika riválisainak arra, hogy közvetlenül kihívják a szuperhatalmat, annak tudatában, hogy Amerika nehezen fog tudni nagy intenzitású és hosszú ideig tartó háborút vívni.
De ha a fegyvergyártás logikája, valamint a gázai háború által gerjesztett diplomáciai elszigeteltség és belföldi felháborodás arra készteti az Egyesült Államokat, hogy a konfliktus gyors megoldására törekedjen, akkor az események logikája az eszkaláció felé vezet.
A konfliktus Libanonra való átterjedésének veszélye nem csökkent – ha valami, akkor úgy tűnik, Izrael a pórázon feszül, hogy kiterjessze teljes körű háborúját északi határára, mivel izraeli civilek ezrei menekültek el otthonukból a Hezbollahhal folytatott tüzérségi tűzharc következtében.
⚔️ A jemeni Houthi mozgalom által a Vörös-tengeri hajózás blokádja azonban megmutatta, hogy a nyugati országoknak közvetlen költségekkel kell szembenézniük Izrael egyre minősített támogatásáért és hogy a regionális hatalmak egyre bátrabban merik közvetlenül kihívni az Egyesült Államokat.
Miután diadalmasan túlélték a Szaúd-Arábia elleni, a jemeni civil lakosság számára pusztító, évekig tartó háborút, amelyben a szaúdi erők amerikai repülőgépeket, bombákat és hírszerzési támogatást vetettek be, de kevés harctéri hatást értek el, a Houthik számára egy rövid ideig tartó amerikai büntető bombázási hadjárat kockázata simán kezelhetőnek tűnhet.
- Mivel tudják, hogy Amerikának nincs kedve egy szélesebb körű konfliktushoz, amelyet mind nemzetközi, mind belföldi szinten úgy tekintenének, mintha Izrael nevében vonták volna bele egy háborúba, a hutik most felbátorodva érzik magukat, hogy közvetlenül támadják meg az amerikai tengeri kísérőhajókat.
❌ Izrael gázai hadjárata politikailag annyira mérgező, hogy még Amerika legközelebbi NATO-szövetségesei is inkább távol tartják magukat az amerikai biztonsági erőfeszítésektől a Vörös-tengeren, miközben a rossz beszerzési döntések eredményeként az amerikai haditengerészet a kereskedelmi útvonalak nyitva tartásához – egy globális birodalom alapvető funkciójához – szükséges erőforrások összevonásával küzd.
Mivel a Hezbollah vagy a Houthik elleni közvetlen harcoktól ódzkodnak, az Irán elleni amerikai támadás kilátása, amelyet még az amerikai hatalom csúcspontján is túlságosan ambiciózus célnak tartottak, rendkívül valószínűtlen, ami viszont Teherán kockázati étvágyát táplálja.
🚨 Túlterhelve, a túlságosan nagy bevetések miatt elhasználódott hajóit és hirtelen kiderült, hogy a gyengébb, lelkesedés nélküli európai szövetségesektől függ, hogy pótolják a számokat, a Vörös-tengeren bepillantást nyerhetünk Amerika haditengerészeti teljesítményébe egy jövőbeli csendes-óceáni konfliktusban: az eredmények bátorítóak lesznek Kína számára.
🟡 A hegemón, mint egy beteges mamut, amelyet az egyéni lándzsadöfések sorozata gyengít meg, vérzőn tántorog a globális színtéren.
Bár Amerika erősebb, mint bármelyik versenytárs, nem képes három egyidejű, nagy erejű regionális riválisokkal szembeni nagy konfliktus fenntartására anélkül, hogy a jelenlegi politikai dinamikán belül megvalósíthatatlan háborús erőfeszítésekre mozgósítaná magát.
ℹ Hatalmának csúcsán, amikor Amerika riválisai megfélemlítettek és elszigeteltek voltak, az Egyesült Államok olyan globális biztonsági terheket vállalt magára, amelyek akkoriban könnyen teljesíthetőnek tűntek, miközben leépítette a fenntartásukhoz szükséges ipari bázist❗️
❗️Rossz döntéseket hoztak, amelyeket ma már nehéz visszacsinálni. Ennek eredményeképpen az Egyesült Államok máris védekező üzemmódba váltott, megpróbálja megőrizni a jobb idők vívmányait az újjáéledő kihívókkal szemben és a lehető legtovább késlelteti a globális ügyek nagypolitikai átrendezését.
- Oroszországgal, Iránnal vagy Kínával ellentétben azonban Amerika demokratikus rendszere rövid távú tervezésre ösztönöz és vezetőinek azt a menekülési lehetőséget kínálja, hogy a kudarcért viselt felelősséget a következő, rivális kormányra hárítsák.
⚡️ A 2024-ben elkerülhetetlennek tűnő politikai vereség felé haladva a Biden-kormányzatnak máris megfogyatkozott politikai tekintélye és ugyanolyan fáradt és szórakozott, mint az élén álló gerontokrata.
Amerika történelmének egy korábbi szakaszában a közelgő hatalomátadás várhatóan zökkenőmentesen zajlott volna le és a birodalom stratégiai céljainak fenntartása terén a folytonosság megvalósult volna.
🔴 Ilyen folytonosságra 2024-ben nem lehet számítani.
Amerika előző két választását az elmúlt évtizedek legsúlyosabb polgári zavargása és politikai instabilitása jellemezte, mivel az egyes pártok és az állami bürokrácián belüli frakcióik egymás legitimitását vitatták és mindkettő a saját udvari sajtójuk által radikalizálódott, izgatott civileket vetette be helyettesítő fegyverként.
🔴A következő év során Amerikát valószínűleg olyan belső politikai diszfunkciói fogják megzavarni, amilyenre még nem volt példa, a világ többi része pedig a megtámadott birodalmi trón árnyékában fog élni.
📍 1️⃣ Nemcsak Ukrajna, hanem a NATO-szövetség sorsát is a washingtoni hatalmi harc fogja meghatározni.
📍 2️⃣ Netanjahu számára az amerikai választási év ösztönzője az lesz, hogy még egy évig elhúzza a háborút, vagy regionális konfliktussá szélesíti azt és Izrael jövőbeli biztonságát az új republikánus kormányzat feltételezett nagyobb engedékenységére teszi fel.
📍 3️⃣ Hasonlóképpen, Irán, a Hezbollah és a Houthik számára az óvatos, a közel-keleti tűzvész elkerülésére törekvő Biden-kormányzat utolsó napjai jelentik a legnagyobb lehetőséget az eszkalációra.
📍4️⃣ A végső csapásra várakozó Kína számára a cselekvés optimális időpontja az lesz, amikor Washington a belső zavargások miatt a legnagyobb mértékben elvonja a figyelmét: talán ez a választási szezon túl ritka lehetőséget kínál ahhoz, hogy elszalasszák és felgyorsítja a Tajvan elfoglalásának menetrendjét.
A világ az elmúlt évtizedek legveszélyesebb pillanatát éli és az események logikája minden színtéren a további eszkaláció felé vezet a következő évben.
2024-ben Amerika feszült belpolitikai interregnuma visszacsatolást hoz létre a birodalma zsákmányáért folyó, már most is véres globális interregnummal.
🚨 A tavalyi év kemény volt, vérben és emberi nyomorúságban áztatva a globális konfliktus révén: de visszatekintve úgy tekinthetünk rá, mint világrendünk utolsó arany-nyarára, a nyugtalanító viharok még mindig távol vannak a horizonton.
A következő év történelmi év lesz: joggal tartunk a közeledtétől.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás:VilágHelyzete
