A francia választásokba való állítólagos külföldi beavatkozás miatt vádat emelnek egy volt francia elnök ellen, miközben egy másik egykori gyarmaton puccsot hajtanak végre.
Az afrikai puccsok sorra leplezik le és bogozzák ki a nyugati beavatkozás hálóját
A francia választásokba való állítólagos külföldi beavatkozás miatt vádat emelnek egy volt francia elnök ellen, miközben egy másik egykori gyarmaton puccsot hajtanak végre.
A francia ügyészek most vádat emeltek Nicolas Sarkozy volt francia elnök ellen, aki a líbiai vezető, Muammar Kadhafi 2011-es megbuktatásához nyújtott nyugati támogatás élére állt, mivel állítólag Líbia finanszírozta Sarkozy 2007-es választási kampányát.
https://www.reuters.com/world/europe/ex-president-sarkozy-will-face-trial-over-alleged-libyan-campaign-financing-2023-08-25/
Az idő tényleg repül! Mintha csak tegnap lett volna, amikor a líbiai vezető Sarkozy 2007-es választási győzelmét követően meglátogatta Sarkozyt az Élysée Palotában és ragaszkodott ahhoz, hogy a pazar állami vendégház gyepén egy hagyományos beduin sátorban szállásolja el magát.
Sarkozy maga is elutazott Tripoliba néhány hónappal korábban, alig néhány héttel hivatalba lépése után. Szóvivője Franciaország és Líbia terrorellenes együttműködését “régi közös harcnak” nevezte.
A gyanú azonban 2012-ben merült fel azzal kapcsolatban, hogy Sarkozy milyen indítékból vezette a rendszerváltás ügyét, amikor a líbiai hírszerzés tisztviselői francia ügynököket vontak be Kadhafi 2011 októberében történt elfogásába és megölésébe és Sarkozy 2007-es választási kampányához kapcsolódó fedőakciót indítottak. Névtelen európai tisztviselők is ugyanezt a dallamot kezdték el énekelni a nyugati sajtónak.
Amikor Barack Obama korábbi amerikai elnök 2009-ben hivatalba lépett – párizsi bennfentesek szerint, mivel Obama Kína megfékezésére összpontosított, Afrika nagy részét a franciákra és a britekre bízta – akik azonnal elszúrták a dolgokat.
És Obama még 2016-ban is ezekről az elcseszésekről beszélt, amikor a Kadhafi elleni, francia és brit támogatású puccsot követően a The Atlanticnak adott interjúban azt mondta, hogy
“jobban bízik abban, hogy az európaiak – tekintettel Líbia közelségére – befektetnek a nyomon követésbe”.
https://amp.france24.com/en/20160311-obama-cameron-sarkozy-libya-mess-gaddafi-france-uk
Obama ugyanebben az interjúban aláhúzta, hogy
milyen könnyű volt “megvásárolni Franciaország részvételét oly módon, hogy az számunkra kevésbé költséges és [Amerika] számára kevésbé kockázatos legyen”. – csupán azzal, hogy Sarkozy magáénak tudhatta a puccsot.
Az a gondolat, hogy Franciaország vagy egy francia elnök “megvásárolható”, itt relevánsnak tűnik.
A líbiai eseményeknek fel kell vetniük a közelmúltbeli gaboni puccsal kapcsolatos kérdéseket is, valamint Franciaország szerepét a puccsot végül előidéző feltételek megteremtésében.
Líbiához és Kadhafihoz hasonlóan Sarkozy is furcsa módon Gabonhoz kötődött, mivel 2007 közepén történt megválasztása és 2010 februárja között háromszor látogatott el az országba, többek között nem sokkal azután, hogy Ali Bongo 2009-ben, apja, Omar halála után a szavazatok 42%-ával átvette a hatalmat.
Elég furcsa egy olyan francia elnöktől, akinek elődje, Jacques Chirac – aki annyira szerette Afrikát, hogy a Musée du Quai d’Orsay-t is ennek tiszteletére építtette – a kontinens iránti érdektelenségéről panaszkodott.
“Utazásom fő érdeke a hűség megerősítése. Meg akarom mutatni, hogy Franciaország hűséges” – mondta Sarkozy az egyik ilyen látogatás alkalmával 2010-ben Ali Bongo gaboni elnöknél.
https://amp.france24.com/en/20100224-sarkozy-expresses-support-bongo-state-visit-gabon
- Az új korrupciós vádak nyomán úgy tűnik, hogy a francia “hűség” Líbia esetében közvetlenül francia elnöki vagy különleges érdekekhez kapcsolódhatott. És egyes vélemények szerint Gabon esetében is ez lehet a helyzet.
2010 decemberében a The Guardian egy 2009 júliusában kelt és a WikiLeaks által közzétett amerikai diplomáciai táviratra hivatkozva arról számolt be, hogy
Omar Bongo akkori elnök és más gaboni tisztviselők milliárdokat sikkasztottak el hat afrikai országnak a Közép-afrikai Államok Bankjánál lévő közös tartalékaiból “saját meggazdagodásukra, és Bongo utasítására francia politikai pártoknak juttattak pénzt, többek között Nicolas Sarkozy francia elnök támogatására”.
https://wikileaks.org/plusd/cables/09YAOUNDE608_a.html
https://amp.theguardian.com/world/2010/dec/30/wikileaks-omar-bongo-nicolas-sarkozy
Ha mindezeket a különleges érdekeket és trükköket figyelembe vesszük, akkor nehéz névértéken venni az afrikai puccsokkal kapcsolatos mai francia kijelentéseket.
Franciaország “elítéli a Gabonban zajló katonai puccsot” – mondta a hét elején Olivier Veran kormányszóvivő, amikor katonai tisztek vették át a hatalmat a volt francia gyarmaton, ugyanúgy, ahogyan a közelmúltban Nigerben, Maliban, Guineában, Burkina Fasóban és Csádban.
Egy újabb nagy győzelem egy újabb francia katonai stabilitási misszió számára, ezúttal 400 “állandó” katonával az országban.
Vagy talán mégsem annyira állandó. Talán az a merészség, hogy bármilyen külföldi jelenlétet állandónak tekintenek, a probléma nem elhanyagolható része.
🔴 Ami különösen érdekes Párizs felháborodásában a Bongo elleni puccs miatt, az az, hogy a franciákat a jelek szerint nem igazán érdekelte a demokrácia – vagy annak látszata – mindaddig, amíg Bongo hatalmon maradt.
A közelmúltban lezajlott elnökválasztáson, amelyet a gaboni ellenzék csalásnak nyilvánított, és amely a puccsot kiváltotta, még nemzetközi megfigyelők sem vettek részt.
Úgy tűnik, a Nyugat egyszerűen nem tudott egyet sem küldeni. Nem mintha nem tudták volna, hogy nagy a csalás kockázata.
- A washingtoni Freedom House civil szervezet nulla pontot adott az országnak arra a kérdésre, hogy a “jelenlegi kormányfőt vagy más vezető nemzeti hatóságot” szabad és tisztességes választásokon választották-e meg.
https://freedomhouse.org/country/gabon/freedom-world/2022
Az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke, Bob Menendez szenátor (D-NJ) kijelentette, hogy
“mélyen aggódik a gaboni katonai puccs és az azt megelőző látszatválasztás miatt”.
De úgy tűnik, Washington nem aggódott eléggé Gabon miatt ahhoz, hogy a múlt hétig a “szabadság és demokrácia” radarjára kerüljön.
Akkor miért csak most törődnek vele a nyugatiak?
Nos, ami őket illeti, a Bongo-klán – Ali, aki 2009 óta van hatalmon és az apja, Omar, azelőtt – úgy vélték, hogy szilárdan a nyugati istállóhoz tartozik.
Különösen a francia multinacionális cégek, mint a TotalEnergies és az Eramet aknázták ki az ország energiáját és ásványkincseit – elsősorban a mangánt, amely nélkülözhetetlen az acélgyártáshoz, és amelyet a Nyugat kritikus ásványkincsnek tart.
https://www.lemonde.fr/en/le-monde-africa/article/2023/09/01/in-gabon-french-interests-are-concentrated-in-the-mining-sector_6118421_124.html
Az igazság az, hogy Franciaország és a Nyugat csak akkor panaszkodik a demokrácia hiányára afrikai leigázott területein – vagy bárhol máshol -, amikor attól tart, hogy az új vezetés még egy újabb gyarmati“étkezési jegyet” tép szét vagy átadja azt valaki másnak.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: African coups expose and unravel a web of Western meddling
Alleged foreign interference in French elections leads to charges against an ex-president as another former colony undergoes a coup
Forrás:vilaghelyzete
