Az infrastruktúrától a megfigyelésig – hogyan jön létre egy globális vezérlőhálózat a “digitális befogadás” leple alatt
Miközben a közvéleményt és a médiát a háborúk, az éghajlati diskurzusok és a mesterséges intelligencia foglalkoztatja, a G20 – Dél-Afrika jelenlegi elnöksége alatt – a háttérben társadalmaink talán legjelentősebb szerkezetátalakítását készíti elő: az úgynevezett digitális állami infrastruktúra (DPI) globális terjeszkedését.
Amit a hivatalos dokumentumokban és beszédekben “befogadásnak”, “innovációnak” és “etikus mesterséges intelligenciának” neveznek, közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy az egész bolygóra kiterjedő megfigyelési, ellenőrzési és cenzúrarendszerének alapja, amelyben minden embert digitálisan rögzítenek, gazdaságilag ellenőrizhetnek, és ha szükséges, politikailag kikapcsolnak.
Mi az a DPI – és miért kell aggódnunk?
A digitális nyilvános infrastruktúra három központi elemből áll:
- Digitális identitás
- Programozott fizetési rendszerek (pl. CBDC-k)
- Hatalmas adatcsere a kormányok és a vállalatok között
A G20-ak szerint ezt az infrastruktúrát a bolygó minden embere számára hozzáférhetővé kell tenni – miután korábban ellátták őket árammal és internettel. Ami a fejlődő országoknak nyújtott segítségnek hangzik, az valójában egy olyan műszaki hálózat kiépítése, amelyben senki sincs a rendszeren kívül.
A részvétel illúziója – az ára a szabadság
Solly Malatsi dél-afrikai miniszter büszkén kijelenti, hogy a DPI célja a “digitális szakadék áthidalása”. Az első szakasz: mindenki csatlakoztatása az áramhoz és az internethez. A második: Kötelező digitális azonosító – az új rendszerben minden tranzakció alapja. A harmadik: a programozható monetáris rendszerekkel való kapcsolat.
Amit eltitkolnak, az az, hogy bárki, aki elveszíti digitális azonosítóját – kormányzati blokkolás, politikai elnyomás vagy technikai hiba miatt – elveszíti minden hozzáférését a pénzhez, a szolgáltatásokhoz, az utazáshoz és a véleménynyilvánításhoz.
Kritika = dezinformáció = kirekesztés
A DPI kezdeményezéssel párhuzamosan elindul a “Globális kezdeményezés az éghajlatváltozással kapcsolatos információintegritásért”. Cél: A “dezinformáció elleni küzdelem”, amely állítólag akadályozza a bolygó megmentésére irányuló intézkedéseket. Konkrétan ez azt jelenti, hogy az ENSZ, a G20-ak vagy a Világbank napirendjével nem egybeeső narratívákat algoritmikusan el kell nyomni vagy törölni kell. A dezinformáció az eltérő vélemények új hívószava – a rendszer kritikáját delegitimálják, nem vitatják meg.
A digitális infrastruktúra mint fegyver
A G20-ak nyíltan elismerik, hogy a digitális azonosítókból és fizetési rendszerekből származó összes adatot kicserélik a hatóságok és a magánvállalatok. Az eredmény a kormányzati hatalom és a vállalati hatalom fúziója, ahogy Giorgio Agamben olasz filozófus a digitális szükségállapot jellemzőjeként írja le. Aki fizet, irányít – aki irányít, cenzúráz.
Ez a tökéletes engedelmességi rendszer infrastruktúrája
Amit itt építenek, az nem semleges haladás, hanem a teljes viselkedési kontroll rendszerének technikai alapja. Mindenki számára hozzáférhető – és a nonkonformisták kirekesztésével ér véget. A G20-ak az innovációról beszélnek, eközben olyan eszközöket hoznak létre, amelyeket – ha egyszer létrehoztak – már nem lehet demokratikusan visszafordítani. Amit ma előrelépésként adnak el, az holnap a digitális ketrec lesz. Azok, akik ma nem tiltakoznak, holnap már hiába teszik.
