Az elmúlt napokban egyre több nyugat-európai ország jelenti be, hogy kevesebb földgázt kap Oroszországtól. Dr. Tóth Máté energiajogász, a Védett Társadalom Alapítvány Budapest Bizottságának vezetője szerint ezek az események pedig pontosan azt húzzák alá, amit régóta mondunk: a gázszolgáltatás kitettsége, kiszolgáltatottsága óriási. Egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy Európa még szankciókkal, egyoldalú korlátozásokkal tovább rontson az ellátási helyzeten, vagy akár az oroszok, mert az húsbavágó lenne. A hirado.hu interjúja.

– Az elmúlt napokban egyre több nyugat-európai ország jelenti be, hogy kevesebb földgázt kap Oroszországtól. Mi zajlik valójában a gázpiacon? Mennyivel kevesebb az érkező gáz Európába?

– A gázmennyiség csökkenése nagyon drasztikus és igazán aggasztó is, egyre több helyen: legutóbb például az olasz ENI multinacionális olaj- és gázvállalat is csökkentett szállításokról számolt be, Franciaországba nem is jutott most földgáz, és a lista egyre bővül. Amit látunk, hogy az Északi Áramlat 1 vezetéken több lépésben csökkent le a földgáz mennyisége nagyjából 40 százalékra, valamint hogy a Török Áramlat vezetéken is egy hétig nem jön földgáz. Utóbbi vezetéken szerződésszerűen előre bejelentett karbantartás folyik, itt ezért nem érdemes még kongatni a vészharangot, de természetesen minden ilyen – akár szerződésszerű, akár ideiglenes – korlátozásra figyelni kell.

– Milyen szinten függünk ezektől a gázvezetékektől?

– A Török Áramlat déli irányból érkező vezeték, és a látszólagos pozíciója ellenére szintén a teljes európai piacot érinti, az Európába érkező gáz 12 százaléka jön ezen a vezetéken. Ami a másik vezetéket, az Északi Áramlat 1-et illeti, itt a karbantartást végző Siemens nem készült el időben és éppen az oroszok elleni szankciók miatt nem tudja leszállítani a Kanadában szervizelt hálózati elemeket. Európai politikusok szerint ez persze ürügy, viszont ha jobban mögé nézünk, technikailag valóban az történik, amit az oroszok mondanak, a karbantartásra vitt elemek tényleg az óceán túlpartján vannak. Most látszik egyébként igazán, hogy mennyire hiányzik Európának az Északi Áramlat 2 vezeték, amelynek politikai okokból akadályozták meg az üzembe helyezését, de ez szinte mellékszál csupán a drámában.

Bár a konkrét eseményeknek tehát van indoka, akárhogy is, ezek az pontosan azt húzzák alá, amit régóta mondunk: a gázszolgáltatás kitettsége, kiszolgáltatottsága óriási.

Egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy még szankciókkal, egyoldalú korlátozásokkal tovább rontson Európa az ellátási helyzeten, vagy akár az oroszok, mert az húsbavágó lenne Európának.

– Oroszország oldaláról ez, hogy néz ki? Mekkora az esélye, hogy az oroszok teljesen leállítják a gázszállítást egyes országokba?

– Egyelőre az EU-s, illetve ukrán politikai vádakkal szemben azt látjuk, hogy Európa használja fegyverként az energiaellátás kérdését. Európa beszél a háború kezdete óta az orosz fogyasztás drasztikus, egyoldalú leépítéséről. EU-s országok tagadták meg sorban a fizetést a már leszállított orosz gázért – amiért sok hamis hír állításával szemben nem kellett volna rubelben fizetni –, majd az EU fogadott el olajembargót és beszél már a gázembargóról. Oroszország mindezek ellenére teljesít, és a szabályszerűen bejelentett karbantartás, illetve a Siemens – nem az orosz félnek felróható – teljesítési hibája ellenére a gázszállítás a háború kezdetétől folyamatos volt. Az oroszlán bajszát, vagy jelen esetben a medve orrában a karikát azonban nem lehet végtelenségig rángatni, az oroszok is bármikor megelégelhetik ezt, és elkezdhetik a maguk energetikai szankcióit Európával szemben. Ha ez bekövetkezik, elképesztő következményekkel járna mind az ipari, mind a lakossági ellátásra nézve. Diverzifikálni kell, ez nem kérdés, de ehhez időt is kellene nyerni, az EU viszont nem az utóbbi irányban gondolkodik.

– A német gazdasági minisztérium kiszivárgott elemzésében az áll: veszélybe kerülhet a földgázellátás a téli fűtési szezonban Németországban. A német iparszövetség elnöke szerint a hiány elkerüléséhez elengedhetetlen a gáztüzelésű energiatermelést visszafogása, ezért „azonnal” be kell állítani az áramtermelésbe a tartalékba helyezett széntüzelésű erőműveket. Mennyire lenne kiegyensúlyozható egy tényleges leállás?

– Európa év végéig biztosan nem lesz abban a helyzetben, hogy ki tudja pótolni az oroszországi földgáz mennyiségének a nagyjából kétharmadát. Ezért egy teljes leállás akár orosz döntés eredményeként, akár egy újabb önsorsrontó EU-s szankciós csomag által egyszerűen nem kiegyensúlyozható. Amiről a német iparszövetség beszél, az valós, de csak a probléma első fele. Az elemzés ugyanis csak a gáztüzelésű villamosenergia-termelésről szólt, ami nyilván szintén súlyosan érintett lenne, ám nem csak az. Villanyt ugyanis a lignites, szenes erőművekkel is tudnak valamilyen mértékben, alacsonyabb hatásfokkal termelni, de ez csak a gázból villany kérdése, a földgázt közvetlen lakossági és ipari fűtésre is használják, ahogy ipari termelési folyamatokhoz is. Ezeken nem segít a lignites erőmű. Éppen ezért bizonyos, hogy a német gázellátás veszélyben van a téli fűtési szezonra, a tárolók pedig 50 százalék körüli töltöttségi szintnél tartanak jelenleg.

– Hétfőn a német vegyipar is jelezte, hogy nem tud lemondani a földgázról. Európa mely ágazatait ütné meg leginkább a gázhiány?

– A vegyipar kitettsége óriási, és az érintett területek kimondottan árérzékenyek is. Így a műtrágyagyártás részben már a háború előtt áldozatul eshetett a magas földgázáraknak, a mennyiségi kiesés pedig nyilvánvaló módon legelőször az ipari felhasználást, így a vegyipart ütné meg, amit nem lehet kivédeni. Ugyanez a helyzet az olajjal: a műanyaggyártás, így a poliolüzemek teljes mértékben nyersanyagfüggők, ezért a mennyiségi kiesés ellehetetleníti a termelést. A német vegyipar jelzése lényegében egy utolsó segélykiáltás, hiszen már nemcsak arról van szó, hogy az európai – így a vezető német – ipar elveszíti a versenyképességét és a világpiaci pozícióját, de a vegyipari termelés leállása az európai piacon komoly ellátási hiányt eredményezhet már idén. Ez pedig az ellátási láncok mentén tovább terjedne a mezőgazdasági, építőipari, majd a szolgáltató szektorra is. Lényegében mindenhova.

– Ennek ellenére gázembargó bevezetése egyáltalán nem irreális, komoly nyomás alatt vannak a kormányok, hasonló történik most, mint az olajembargó esetében. Mekkora az esély arra, hogy ugyanaz a forgatókönyv megvalósul?

– Minden józan ésszel szemben erőltették az EU ideológiavezérelt baloldali politikusai az olajembargót. Sajnos nagyban várható, hogy a földgáz tekintetében is hasonló módon fognak viselkedni, kizárva minden racionális érvet és szakmai ellenvetést. Ebbe az irányba mennek a folyamatok, és noha éppen a jelenlegi ellátási események figyelmeztetése szerint is éppen elég lenne azon aggódni, hogy nehogy az oroszok fegyverként kezdjék el használni a gázellátásunkat,

az EU maga veszi ki az oroszok kezéből a tőrt, hogy önmaga ellen fordítsa.

Ez elképesztő hozzáállás. Nem vagyok optimista.

– A szankciós politika hatása, az embargó lebegtetése számokban kifejezve hogyan néz ki? Mennyivel drágább a földgáz most, mint a háborút megelőzően?

– A drágulás elképesztő. A holland TTF gáztőzsde, ami az irányadó gázpiac, folyamatos emelkedést mutat. Ez pedig nem a háborúval kezdődött, hanem tavaly: az árak a 2021 január eleji 16 euró/megawattóra árról október végére 88 euróra emelkedtek, ez 450 százalékos emelkedés! Ebbe robbant bele a háború, 125 eurós árig is jutva, a drágulás tehát tendencia. Ezt a lakossági földgázárakban is ki lehet fejezni, a hazai hatósági, rezsicsökkentett lakossági földgázárnak tízszerese a holland. A java pedig még ezután jön, aminek az előszele, hogy a földgázárak a háború kezdeti szakasza óta most az elmúlt héten produkálták az eddigi legnagyobb heti emelkedést. Ez 50 százalék körül alakult, tekintve, hogy az irányadó határidős jegyzések hozzávetőleg 8,5 százalékkal nőhettek, mielőtt csillapították volna az elmúlt időszak mérsékelt áresésének a hatását.

– Amennyiben Oroszország nem szállít a nyugati országoknak, a világpiac ki tudja elégíteni Európa energiaigényét?

– Jelenleg nincsenek ilyen szabad mennyiségek, Európa hatalmas erőfeszítések árán, csillagászati költségekkel is csupán az egyharmadát tudja kiváltani az orosz gáznak, ami a teljes gázigényének jelenleg 41 százaléka. Ez hatalmas szám! A legfőbb akadály a világban rendelkezésre álló bármiféle földgázkapacitás fizikai szűkössége, és akkor az olyan további aggályokat még elegánsan félre is tettük, mint a szállítási, logisztikai korlátok (például megfelelő mennyiségű LNG tankerek, fogadóállomások), szabályozási-jogi korlátok (új infrastruktúra engedélyezés, LNG biztonsági kérdések) vagy a szerződéses jogi aggályok. Ez utóbbiakhoz tartozik, hogy a világban mozgó kitermelt mennyiségek jelentős része már rég le van kötve szállításra. A környezetvédelmi aggályokat pedig végképp hagyjuk, hiszen úgy látszik, Németország zöldpárti gazdasági minisztere is elfelejtette már azt a színt, amivel megválasztották.

(hirado.hu)