2024.szeptember 20.
Friderika
Hírek 🔊

Foreign Affairs: Az Oroszország területe elleni mélységi ukrán csapások hamis ígérete – ELEMZÉS

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat
[object Object]

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

A távoli célpontok eltalálása nem fogja megváltoztatni a háború mérlegét! Erről írt a háttérhatalomhoz becsatornázott Foreign affairs portál.

Az Oroszország területe elleni mélységi ukrán csapások hamis ígérete – A távoli célpontok eltalálása nem fogja felborítani a háború mérlegét.

Amióta Oroszország 2022 februárjában megkezdte Ukrajna teljes körű invázióját, az Egyesült Államok kiterjedt katonai támogatást nyújtott Kijevnek. Ez a támogatás azonban már régóta korlátozásokhoz kötött.

  • Ezek egy része a biztosított felszerelések típusával kapcsolatos, például a nagy hatótávolságú rakéták vagy repülőgépek átadásának korlátozásával.
  • Mások korlátozzák az amerikai fegyverek felhasználásának módját.

❗ Washington számos ilyen korlátozást úgy alakított ki, hogy korlátozza Ukrajna képességét arra, hogy messze a front mögött lévő célpontokat találjon el, attól tartva, hogy a mélyreható csapások indokolatlanul eszkalálódást eredményeznének.

Ez az álláspont azonban ellentmondásos volt.

Ukrán tisztviselők és külső kritikusok egyaránt azzal érvelnek, hogy a Biden-kormányzat eltúlozza az orosz eszkaláció kockázatát és feleslegesen tagadja meg Kijev kritikus katonai képességeit.

🔴 Mielőtt értékelést adnánk, fontos megvizsgálni, hogy katonailag mennyire lennének értékesek Ukrajna számára a mélyreható csapások – hogyan változna a háború előrejelzése, ha egyáltalán változna, ha az Egyesült Államok feloldaná a korlátozásokat és Ukrajna megszerezné a szükséges képességeket.

Csak ezután lehetne megítélni, hogy a katonai előnyök megérik-e az eszkalációs kockázatot.


Szigorúan katonai szempontból a korlátozások soha nem segítenek.

Ha Ukrajna megkapná az eszközöket és az engedélyt arra, hogy mélyen az oroszok által birtokolt területekre indíthasson támadásokat, az biztosan javítaná az ukrán harci erőt. De a különbség valószínűleg nem lesz döntő.

🔶 Ahhoz, hogy Ukrajna megváltoztató hatást érjen el, ezeket a támadásokat szorosan összehangolt szárazföldi manőverekkel kellene kombinálnia, olyan léptékben, amelyet erői ebben a háborúban eddig nem tudtak elsajátítani.

🔶 Ellenkező esetben az Ukrajna által a további mély csapásmérő képességből származó előnyök valószínűleg nem lennének elegendőek ahhoz, hogy megfordítsák a helyzetet.

A CSATATÉR ALAKÍTÁSA?


Az ukrajnai konfliktus már több mint egy éve a kimerülés háborúja.

Mindkét fél olyan mély, felkészült védelmet alakított ki, amelyet történelmileg nagyon nehéz áttörni.

➖ Még mindig lehet területet foglalni, különösen a számbeli fölényben lévő oroszok számára, de az előrehaladás lassú és mind emberéletben, mind anyagiakban költséges. Ukrajnának a képességek szerény javításánál sokkal többre lenne szüksége ahhoz, hogy az orosz védelmet legyőzze és a jelenlegi pozícióháborút manőverháborúvá változtassa, amelyben gyorsan, elviselhető költségekkel és nagy léptékben lehet területet szerezni.

Ukrajna közelmúltbeli előrenyomulása az oroszországi Kurszk térségében jól szemlélteti, hogy milyen nehéz megfordítani a háború menetét.

  • Ukrajna az orosz front egy szokatlanul rosszul előkészített szakaszát támadta meg, ami lehetővé tette az ukrán erők számára a gyors térnyerést. Az orosz tartalékok megérkezésével azonban az ukrán előrenyomulás lelassult és nem tűnik valószínűnek, hogy Ukrajna nagyobb áttörést érhet el.

➖ Az orosz terület szerény elfoglalása erősítheti Ukrajna alkupozícióját a tárgyalásokon, enyhítheti a Donbaszban az ukrán védelemre nehezedő orosz nyomást, vagy politikailag gyengítheti Vlagyimir Putyin orosz elnököt, de nem valószínű, hogy jelentősen megváltoztatja a katonai képet.❌

A nagyobb ukrán mélységi csapásmérő képesség elvileg többféleképpen is megváltoztathatja a háború menetét.

Kijev képes lenne távoli logisztikai és parancsnoki célpontokat, orosz légi vagy haditengerészeti támaszpontokat, a szárazföldi erők gyülekezési területeit, fegyvergyárakat vagy támogató infrastruktúrát, a polgári energiaipart, illetve az orosz politikai irányítás központjait, például a Kremlt eltalálni. Az ilyen célpontok megtámadása vagy megtámadással való fenyegetés csökkentené Oroszország offenzíváinak hatékonyságát, gyengítené védelmi képességét, hosszú távon kevésbé fenntarthatóvá tenné a katonai fellépést és növelné a háború költségeit Putyin és az orosz vezető réteg számára.


Ukrajnának sokkal többre lenne szüksége, mint szerény képességfejlesztésre ahhoz, hogy legyőzze az orosz védelmet.


Mégis van okunk megkérdőjelezni, hogy ezek a hatások mennyire jelentősek. Először is, a mélységi csapásmérő rendszerek drágák. Az olcsó drónok nem tudnak több száz mérföldet repülni, hogy elérjék a távoli célpontokat. Ez a képesség ehelyett nagyobb, kifinomultabb és költségesebb fegyvereket igényel. Az Ukrajnának nyújtott amerikai segélyeket szigorú kiadási korlátok korlátozzák, ami lehetetlenné teszi az ilyen rendszerek biztosítását más jellegű rendelkezések megkurtítása nélkül.

Egy mindössze 36 amerikai F-16-os vadászrepülőgépből álló flotta például 3 milliárd dollárt emésztene fel a legutóbbi segélytörvényben Ukrajnának juttatott 60 milliárd dollárból.

Ha a drága rendszerek aránytalan eredményeket hoznának, akkor a költségük talán megérné. A távoli célpontok eltalálásához azonban precíziós irányításra van szükség – ez a technológia pedig érzékeny az ellenintézkedésekre.

❗ Amikor az egyik fél új képességeket vezetett be a háború során, a másik fél gyorsan reagált technikai ellenintézkedésekkel és műveleti kiigazításokkal.

https://www.foreignaffairs.com/ukraine/back-trenches-technology-warfare

➖ Bár az olyan drága precíziós fegyverek, mint a HIMARS rakéta vagy az Excalibur irányított tüzérségi lövedék rendkívül hatékonyak voltak, amikor az ukrán csapatok először kezdték használni őket, az orosz erők alkalmazkodásával néhány héten belül elvesztették hatékonyságuk nagy részét.❌

A mélységi csapásoknak hasonlóan rövid időn belül lenne lehetőségük arra, hogy valódi változást érjenek el. Ukrajnának egyszerre és nagy léptékben kellene bevetnie új képességeit, és ezeket a szárazföldi manőverekkel integrálva kellene áttörnie az orosz vonalakat.

🚨 Az amerikai katonai doktrína szerint a mély csapások „alakítanák a csatateret” azáltal, hogy átmenetileg elvágnák az ellenség kulcsfontosságú frontjainak támogatását, lehetőséget teremtve arra, hogy koncentrált szárazföldi és légi erőkkel csapást mérjenek ezekre a frontokra, mielőtt az ellenség talpra állna és válaszolna.


Mindezt végrehajtani viszont korántsem könnyű. A 2023. nyári offenzívában az ukrán hadsereg nem mutatott képességet az erők koordinálására a döntő áttöréshez szükséges léptékben.

A nagyobb hatótávolságú fegyverek még bonyolultabbá tennék ezt a koordinációt.

2023-ban az ukrán vezetők azzal érveltek, hogy a nagyszabású szinkronizálás lehetetlen, miközben egy modern drónokkal és tüzérséggel felszerelt ellenséggel harcolnak; sok amerikai tiszt úgy vélte, hogy a probléma az elégtelen ukrán kiképzésben rejlik.

Bárhogy is legyen, kevés okunk van azonban arra számítani, hogy a mélységi csapások és a közelharc dinamikus, nagyszabású integrációja most megvalósíthatóbb lenne Ukrajna számára, mint egy évvel ezelőtt egy egyszerűbb változat volt.

Egy ilyen művelet nélkül azonban egy kisszámú, drága mélycsapás-rendszer felemésztené az amerikai segélyezési költségvetés nagy részét, azért a marginálisnak tekinthető növekedésért cserébe, hogy Ukrajna képes lenne veszteségeket okozni a pozíciós hadviselésben.

STRATÉGIAI BOMBÁZÁS?


A szárazföldi erők szinkronizálása nem az egyetlen módja annak, hogy a mélycsapások átformálhatnák a háborút.

Ahelyett, hogy közvetlenül az orosz katonai erőket célozná, Ukrajna felhasználhatná ezeket a képességeket arra, hogy a háborút támogató orosz iparágakat, például a tank- és lőszergyártást; olajfinomítókat, erőműveket és az ország energetikai infrastruktúrájának más részeit; vagy a politikai irányítás központjait vegye célba.

❗ A cél az lenne, hogy vagy aláássák Oroszország azon képességét, hogy fenntartsa háborús erőfeszítéseit, vagy hogy elvegyék az erre irányuló akaratát.


Az ilyen célpontok történelmi múltja azonban nem biztató.

  • A szövetséges erők a második világháborúban hatalmas bombázó hadjáratokat indítottak a német és japán városok és ipari létesítmények elpusztítására.
  • Az amerikai erők a koreai háborúban ismételten támadtak észak-koreai városokat és infrastruktúrát,
  • a vietnami háborúban pedig észak-vietnami városokat és infrastruktúrát.

A csapások soha nem törték meg a célba vett ország elszántságát. Hirosima és Nagaszaki atombombái döntő szerepet játszottak abban, hogy Japán 1945-ben megadta magát, de ma senki sem javasolja az orosz városok elleni nukleáris támadást.

A közelmúltbeli, kisebb léptékű precíziós bombázási kampányok sem jártak sokkal jobban.

ℹ Az Egyesült Államok és szövetségesei 1991-ben és 2003-ban Irakban, 1999-ben Szerbiában, 2001-ben Afganisztánban és 2011-ben Líbiában hajtottak végre ilyen műveleteket.

Irán és Irak az 1980-88-as iráni-iraki háborúban egymás városait támadta.

Oroszország 2022-23 telétől stratégiai bombázó hadjáratot folytat ukrán városok és energetikai infrastruktúra ellen.


Egyik esetben sem voltak ígéretesek az eredmények.❌

Az ukrán energiarendszer elleni orosz támadások, ha mást nem, akkor az ukrán harci akaratot keményítették meg.

Afganisztánban, Irakban és Líbiában is a stratégiai bombázással nem sikerült engedményeket kicsikarni; a légi és szárazföldi harcok szinkronizált kombinációira volt szükség a nyugati háborús célok biztosításához. Irak fenyegetései, hogy vegyi fegyverekkel támad iráni városokat, segítettek Iránt arra kényszeríteni, hogy 1988-ban elfogadja az ENSZ által közvetített tűzszünetet, de az Oroszország elleni vegyi hadviselés ma nincs napirenden. Szerbia esetében 1999-ben a bizonyítékok vegyesek. Slobodan Milosevics szerb vezető a NATO hónapokig tartó NATO-bombázása után engedett a NATO legtöbb követelésének, de nehéz szétválasztani a bombázás hatásait a többéves szankciók hatásaitól, amelyek súlyosabb áldozatokat szedtek a szerb gazdaságban, mint a bombázás. Az évtizedes történelem tehát kevés alapot ad arra a bizakodásra, hogy Ukrajna egy szerény bombázó hadjárattal meg tudná törni Oroszország harci kedvét.

💣 Egyes elemzők szerint a stratégiai bombázás leghasznosabb eredménye az, hogy képes az ellenség katonai erőfeszítéseit a szárazföldi hadviselésről a légvédelemre irányítani, vagy képes az ellenség fegyvergyártását megsemmisíteni és ezáltal gyengíteni a bevethető erőit.

De bármelyik elég nagy léptékben történő megvalósítása hatalmas vállalkozás.

❗ A második világháború alatt a szövetséges hatalmak több mint 710 000 repülőgépet vetettek be, hogy három és fél év alatt több mint kétmillió tonna bombát dobjanak le Németországra – és a német fegyvergyártás 1942 januárja és 1944 júliusa között még mindig nőtt. 📊

Csak a háború utolsó hónapjaiban, miután a német légierő nagyrészt megsemmisült, tette ez a hatalmas hadjárat harcképtelenné a német szárazföldi erőket. Ma még a modern technológia előnyei mellett sem lenne lehetséges, hogy a nyugati fegyverek átadása Ukrajnának lehetővé tenné egy olyan hadjárat végrehajtását, amely távolról is hasonló méretű lenne. Ha valahogy mégis megtörténne, Oroszország olyan országok, mint Észak-Korea és Kína jóvoltából olyan külföldi fegyverekhez és felszerelésekhez férne hozzá, amelyek az ukrán csapások számára elérhetetlenek maradnának.

KOCKÁZATÉRTÉKELÉS


Természetesen a kiterjedtebb mélységi csapások végrehajtása segítene Ukrajnának. Az Oroszországon belüli gyárak vagy infrastruktúra megrongálása például segíthetne az ukrán morál javításában, ahogyan például egy kisebb amerikai bombatámadás Tokió ellen 1942-ben az amerikaiak morálját javította a második világháborúban.

De most is, mint akkor, ez a képesség nem fogja átalakítani a katonai helyzetet a helyszínen.

Ezt szem előtt tartva Kijev partnereinek most azt a kérdést kell feltenniük, hogy

a szerény katonai előnyök megéri-e az eszkalációs kockázatot.

A válasz a konfliktus kiterjesztésének valószínűségét, valamint a nyugati kormányok és közvélemény kockázattűrő képességét vizsgálja.

Ez utóbbi végső soron értékítélet; a katonai elemzés önmagában nem diktálhatja, hogy hol húzzuk meg a határt. Amire képes, az a politikai döntések harctéri következményeinek előrejelzése.

➖ Ha a Nyugat feloldja az ukrán mély csapásmérő képességgel kapcsolatos korlátozásait, a következmények között nem valószínű, hogy döntő változás következik be a háború menetében.❌

Mi a reakciód?
👍tetszik
5
👍tetszik
👎nem
0
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
1
😂vicces
😮húha
7
😮húha

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

További cikkek