Kína ugyanis 2018-ban bevezette a hivatalosan “csoportos beszerzés garantált mennyiséggel” (国家集中带量采购) elnevezésű központosított beszerzési rendszert, amelynek értelmében a kormány ahelyett, hogy az egyes kórházakat engedné meg alkudni az árakról, a keresletet konszolidálja a teljes tartományok vagy az egész ország között. a szükséges teljes mennyiséget, majd tömeges vásárlásokat végez közvetlenül a gyártóktól.
Fontos, hogy ez a politika kifejezetten csak a nem szabadalmaztatott gyógyszereket és generikus gyógyszereket célozza meg – az új gyógyszereket kizárják a programból, és ehelyett külön tárgyalási csatornákon, az úgynevezett “nemzeti egészségbiztosítási gyógyszerkatalógus-tárgyalási rendszeren” (医保目录谈判) mennek keresztül. Ez a párhuzamos rendszer a versenytárgyalások helyett a biztosítóhatóságok és a gyógyszergyárak közötti személyes tárgyalásokat foglal magában olyan innovatív gyógyszerekről, amelyeket a közelmúltban hagytak jóvá és jellemzően egyetlen gyártó gyárt. A folyamat magában foglalja a gyógyszer biztonságosságának, hatékonyságának és innovációs értékének átfogó szakértői értékelését az ártárgyalások megkezdése előtt.
Ez egy kétlépcsős rendszert hoz létre: míg a tömeges vásárlás a generikus gyógyszerek árait a versenyen keresztül csökkenti, a katalógus-tárgyalási rendszer biztosítja, hogy az innovatív gyógyszerek továbbra is olyan árakat kapjanak, amelyek fenntartják a gyógyszerészeti kutatást és fejlesztést.
Az eredmények egészen őrültek lettek. A legutóbbi tömeges beszerzési körben, amely éppen most ért véget – a program indulása óta a 10. alkalommal – 62 gyógyszer áráról tárgyaltak, néhány gyógyszer ára az eredeti költség 10%-a alá csökkent. Például egy mellrák elleni gyógyszert, a Palbociclibet, amely korábban 200 jüanba (28 dollárba) került tablettánként, most mindössze 15 jüanért (2 dollár) adják el. Hasonlóképpen, a hepatitis B éves kezelési költségei 4000-5000 jüanról 100-200 jüanra (14-28 dollár) zuhantak.
2018 óta a program 435 gyógyszerre terjed ki, így közel 500 milliárd jüan (70 milliárd dollár) szabadult fel az egészségügyi kiadások terén. Egy kórház arról számolt be, hogy csak a rákgyógyszereken 30 millió jüant spóroltak meg. Egyes gyógyszerek ma még a víznél is olcsóbbak: a bélben oldódó bevonatú aszpirin, amelyet általában szív- és érrendszeri gyógyszerként használnak, ma már kevesebb, mint 0,04 jüan tablettánként, vagyis ha naponta 3-at vesz be, az körülbelül havi 3,6 jüanba kerül (kevesebb mint 0,5 dollár). !
Az árcsökkentések annyira drámaiak voltak, hogy a Kínában zajló vita most nem arról szól, hogy a gyógyszerek túl drágák-e, hanem arról, hogy egyesek túl olcsóvá váltak-e – miközben egyesek aggódnak a minőség-ellenőrzés és a fenntartható termelés miatt ilyen alacsony áron.
Hatalmas kontraszt az amerikai egészségügyi rendszerrel szemben, ahol a magas gyógyszerárak óriási problémát jelentenek, és továbbra is hiányoznak a nemzeti szintű tömeges beszerzési programok (annak ellenére, hogy a veteránok és a szövetségi programok korlátozott mértékben vásárolnak állami beszerzést). Megnéztem, és ugyanaz a Palbociclib tabletta mellrák kezelésére, amiről Kínában 2 dollárért alkudtak, legalább 227 dollárba kerül egy tabletta az Egyesült Államokban ( https://pharmacychecker.com/ibrance/ ), ami több mint 100-szor drágább!
Ez tulajdonképpen egy érdekes ellenpélda annak az érvnek, hogy az állami beavatkozás szükségszerűen a piac hatékonyságának csökkenéséhez vezet. A vásárlóerő megszilárdításával és a mennyiségek garantálásával a kínai kormány ténylegesen hatékonyabb piacot hozott létre – amely megszünteti a marketingköltségeket, csökkenti a gyártók bizonytalanságát, és olyan hatalmas árcsökkentéseket hajt végre, amelyek az ő beavatkozásuk nélkül nem következtek volna be.
Cáfolja azt az elképzelést is, hogy az ilyen kormányzati beavatkozás szükségszerűen csökkenti a K+F-et, mivel Kína kétlépcsős rendszert vezetett be: tömeges vásárlással lefelé vezeti a generikus gyógyszerek árát, miközben külön tárgyalásokat folytat az innovatív gyógyszerekről, amelyek biztosítják a K+F költségeinek megfelelő díjazását. Ez nem jelenti azt, hogy a kínai rendszer tökéletes – a minőség-ellenőrzés és az ilyen alacsony árak melletti fenntartható termelés miatti aggodalmak jogosak. De ez azt mutatja, hogy intelligens kormányzati beavatkozással elérhetőnek tűnik a megfizethetőség és az innováció – olyan célok, amelyek régóta kölcsönösen kizárják egymást az Egyesült Államok egészségügyi rendszerében.”
📎 Arnaud Bertrand
