2 Responses

1. Első naptól kezdve a békítés és a tárgyalás lett volna célszerű. Helyette Oroszországot brutális nyomás alá helyezték fegyverszállításokkal, szankciókkal és véresszájú nyilatkozatokkal. A szankciók, és a fegyverszállítások stb. mind olyanok voltak, mint a bokszolónak adott pofonok. Fokozták a harci kedvét és az elszántságát. Most már csak azért is nyerni akar. Nos ebben az elmérgesedett helyzetben az már nem opció, hogy “a lehető leghamarabb – akár Moszkvának tett engedmények árán is – be kell fejezni a háborút”. Moszkva már nem engedményeket akar, hanem győzelmet. Győzelmet olyan pozíció elérésével, hogy a végén ő tehessen engedményt.
   A világ nem érti meg, hogy Oroszország méltóságát sértené, ha neki nagyvonalúan kedvezményeket ajánlanak fel. Oroszország azt akarja, hogy ő legyen az a fél aki felajánlhat a kedvezményeket.
   Innen nézve

2. folyt.
   Innen nézve a nyugati politika az első perctől hibás volt, mert egy nagyhatalom, Oroszország lenézésével kezdték, pökhendi stílust vettek fel, és kezdettől fogva úgy viselkedtek mintha ők diktálhatnának az oroszoknak.