2024.július 21.
Dániel, Daniella, Lőrinc
Hírek 🔊

Itt az ukrajnai háború őszödi beszéde – Prigozsin Wagner-vezér kipakolt

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat
878025 jevgenyij prigozsin

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

„Amíg a nácikat kerestük, elszúrtunk mindent, amit lehetett.” Hanyatlás, elszúrás, cenzúra, népharag: Jevgenyij Prigozsin Wagner-vezér senkit sem kímélő nagyinterjút adott a háború állásáról, a katonai vezetés hibáiról és Oroszország teendőiről, miközben egy az 1917-eshez hasonló forradalmat vizionál hazájában.

Egy óra tizenhét perces nagyinterjút adott Jevgenyij Prigozsin Konsztantyin Dolgovnak, a Novorosszijai Népi Front társelnökének, melynek egyes részleteitől azóta is zeng a világsajtó.

Mi is beszámoltunk arról, hogy a háború legjelentősebb orosz sikereit elérő Wagner magánhadsereg tulajdonosa szerint az oroszoknak Ukrajnát sikerült militarizálniuk ahelyett, hogy demilitarizálták volna, illetve hogy csak a Wagner több embert veszített Bahmut ostroma során, mint az egész szovjet hadsereg Afganisztánban.

Most az eredeti interjút részletesen feldolgozva mutatjuk be önöknek, mi mindent mondott Prigozsin az afféle orosz őszödi beszédnek is beillő nagyinterjújában.

Kivonulás Bahmutból

Mint ismert, a Wagner magánhadsereg a múlt héten elfoglalta a Donyeck megyei Bahmut városát, most pedig a hadállásokat átadják az orosz hadseregnek, ők pedig kivonulnak táboraikba pihenni, illetve gyakorlatozni.

Prigozsin ugyanakkor abban sem biztos, hogy az orosz hadsereg egyáltalán képes átvenni és megtartani Bahmutot.

„Ha a Wagner magánhadsereg nem tudja átadni hadállásait, mert az orosz hadsereg nem képes őket átvenni, az azt jelenti, hogy a Wagner magánhadsereg magasabb szintre lépett, mint az orosz hadsereg, és ez az államiság szempontjából nem lenne kifejezetten helyénvaló. Ezért a hadállásokat kötelesek átvenni, ha nem tudják, akkor az illetékes személyek lőjék agyon magukat” – fogalmazott Prigozsin, aki azt is világossá tette, hogy Bahmut ostromának célja „nem Bahmut volt, hanem a bahmuti húsdaráló”, azaz az ukrán hadsereg erőinek felőrlése.

A háború állása

Prigozsin a háborús helyzet kialakulása kapcsán felmondta a putyini paneleket a 2014-es puccstól a kelet-ukrajnai oroszok elnyomásán, a Krím és a Donbasz elszakadásán át addig, hogy Ukrajna Oroszország elleni agresszióra készül, innentől kezdve azonban eltért a kommunikációs itinertől.  „A különleges katonai művelet Ukrajna áthelyezése oroszpárti keblünkre. És Ukrajnában sokan szeretnének ebbe a kebelbe bújni” – nevezte meg a háború valódi célját a zsoldosvezér.

A háború eddigi lefolyását pedig a következőképpen értékelte: „Jó durván bejöttünk, csizmákkal végigtapostuk egész Ukrajnát nácikat keresve.

Amíg a nácikat kerestük, elszúrtunk mindent, amit lehetett.

Elmentünk Kijevig – magyarán mondom, összeszartuk magunkat és kivonultunk. Továbbmentünk Herszonig – összeszartuk magunkat, kivonultunk” – sorolta Prigozsin, aki szerint ugyanez történt Izjumban és Limanban. Ehhez képest „nálunk valahogy nem omlik össze minden”, pedig „Joszif Visszarionovics (Sztálin – a szerk.) már levonta volna a következtetéseket, lelőtt volna úgy kétszáz embert”.

Az orosz hadvezetés Prigozsin szerint semmiféle következtetést nem vont le a történtekből.

Szólt néhány szót a háború bevallott céljairól is.

Szerinte a „nácitlanítás” úgy sikerült, hogy „világszerte ismert nációvá tettük Ukrajnát”,

olyanná, mint virágzásuk idején a görögök vagy a rómaiak voltak, „legitimáltuk Ukrajnát”.

A demilitarizáció tekintetében pedig úgy áll a helyzet a zsoldosvezér szerint, hogy „ha a különleges művelet elején volt ötszáz működőképes tankjuk, akkor most ötezer van. Ha akkor húszezer harcos tudott harcolni, akkor most négyszázezer. Hogy demilitarizáltuk volna őket? Úgy jött ki a lépés, hogy a fene tudja, miként, de militarizáltuk Ukrajnát”.

Az ukrán hadsereg

Prigozsin különösebb skrupulus nélkül jelzi, hogy a Wagner minden kontinensen harcolt már és mindenhol megállta a helyét, „ma a Wagner magánhadseregé a világ legjobb hadserege”.

Természetesen a korrektség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a második az orosz hadsereg,

de azt gondolom, hogy az ukránoké ma a legerősebb hadseregek egyike” – mondja a zsoldosvezér. Ezt arra alapozza, hogy az ukránok szerinte jól szervezettek, képzettek, jó a felderítésük, „bármilyen rendszerrel – szovjettel, NATO-ssal – hasonlóan sikeresen dolgoznak”, ráadásul összeköti őket az egy felsőbb cél, mint a szovjeteket a második világháborúban.

Ennek tekintetében rendkívül kritikusan szemléli azt, hogy a belgorodi területen Oroszország területére léptek ukrán diverzáns egységek – szarkasztikusan megjegyzi a riporter is, hogy a belgorodi terület lakói igen fájdalmasan érzik a demilitarizációt. „Egyetlen olyan normális, civilizált országban sem lehet átlépni a határt, ami konfliktusban áll a szomszédjával. Törökországból Szíriába nem lehetett átmenni a határon” – fogalmaz Prigozsin, aki fájlalja, hogy bezzeg náluk meg szabadon átjárnak az ukránok.

Az orosz elit és gyermekei

Prigozsin keményen odaszúr az orosz elit gyerekeinek is, és e tekintetben

az 1917-eshez hasonló forradalmat vizionál.

„Jön Sojgu veje, rázza a fenekét, a lánya meg kronstadti erődöket nyit meg. Te spóroltál ezekre az erődökre? Saját pénzedet költöd rájuk? Lőszerre költsél, ribanc!” – értékel a zsoldosvezér.

Ezen a ponton megenged magának némi kritikát magával a háborúval szemben is: „Nem mi találtuk ki ezt a különleges műveletet. De mi tisztelegtünk és azt mondtuk, hogy ha az ország ilyen slamasztikába került, ha a szomszéddal megyünk baszakodni, akkor ezt végig kell baszakodni. És úgy tűnik, hogy a fiúk harcolnak, valaki meg csak iszogat. Hogy képes Sojgu veje elutazni az Egyesült Arab Emírségekbe és ott rázni a popóját?”

„Az elit gyerekei legjobb esetben befogták a csipogójukat, de néhányan nyilvános, zsíros, gondtalan életet engednek meg maguknak” – háborodik fel Prigozsin, aki megjegyzi, „nem csak az elitnek vannak gyerekei”, és „amíg az elit gyerekei krémekkel kenik magukat és ezt mutogatják az interneten,

addig az egyszerű emberek gyerekei cinkben (koporsóban – a szerk.) jönnek haza darabokra szabdalva”.

Szerinte „ez a meghasonlás végződhet úgy, mint 1917-ben, forradalommal: hogy először a katonák lázadnak fel, aztán a rokonaik is. És kár azt hinni, hogy százak vannak csak, tízezrek vannak már, akik az elhunytak rokonai”.

Ezután kifordul a kamerához, amely ráközelít, és abba beszélve üzen az orosz elitnek: „Azt javaslom az Orosz Föderáció elitjének, hogy gyűjtsék össze, basszameg, a gyerekeiket, küldjék a háborúba, és amikor majd temetésekre járnak, amikor elkezdik őket eltemetni, akkor majd azt mondják az emberek, hogy most már minden igazságos.”

Viták a katonai vezetéssel

Prigozsin az interjúban hosszan beszél arról is, milyen vitái vannak az orosz védelmi minisztériummal, kiváltképp Szergej Sojgu védelmi miniszterrel és Valerij Geraszimov vezérkari főnökkel.

Kezdésként emlékeztet, hogy ők már a Krím elfoglalásában sem vettek részt, azt az önkéntes milíciák, Szergej Akszjonov krími miniszterelnök, az FSZB, valamint a különleges hadműveleti erők végezték, élükön Alekszej Djumin vezérezredessel, a tulai terület jelenlegi kormányzójával.

Kifejtette: a szovjet-orosz hadsereg a második világháború után folyamatosan hanyatlik,

szociális intézményként tekint magára.

Sojgu miniszterrel szerinte „nem lehet párbeszédet folytatni. Az az álláspontja, hogy egy szar vagy. Vannak istenek, meg vannak szarok.” Ezzel szemben szerinte a Wagnerben ma van hatezer olyan ember, aki el tudna vezényelni egy századot, tehát legalább hatszázezer katonát el tudnak vezetni.

Ezért, ha kérésének megfelelően kapott volna kétszázezer katonát, akkor ma ötven-százötven kilométerrel előrébb lenne a front, és már az oroszoké lenne az egész Donbasz. Prigozsin emlékeztet: a Wagner teljes értékű hadsereg, van tankjuk, helikopterük, repülőjük, felderítésük. Az pedig, hogy ezt nem engedték nekik, „intrika miatt történt, abbéli félelemből,

hogy amikor egy struktúra túlnövi magát, akkor elkezdheti diktálni a feltételeket és tankkal bejöhet Moszkvába”.

Szerinte az orosz hadsereg „alapvető problémája Sojguban és Geraszimovban áll”, mert „ez a két ember saját döntésével blokkolt mindent”, azaz a Wagner lőszerellátását, attól függetlenül is, hogy Vlagyimir Putyin elnök állítása szerint igenis megvoltak a szükséges lőszerek.

Prigozsin megfenyegeti őket, hogy ha nem képesek megtartani Bahmutot, akkor megy a Frunzenszkaja rakpartra (itt van Sojgu irodája – a szerk.) leszúrni őket, emellett pedig azt gondolja, hogy „ha Mizincev (Mihail Mizincev vezérezredes, most a Wagner parancsnokhelyettese, „Szíria mészárosa” – a szerk.) lenne a védelmi miniszter, Szurovikin pedig a vezérkar főnöke, az egy jó struktúra lenne”.

Cenzúra az orosz sajtóban

Prigozsin beszámol arról, hogy a Wagner sikereit az orosz fősodratú médiában elhallgatják: „A Tassz, a Ria Novosztyi, az Izvesztyija próbálnak nem idézni. A nagy médiumok többsége megpróbál megúszni bármilyen velem kapcsolatos hírt.” Dicséri ugyanakkor a katonai tudósítókat: „A vojenkorok megmutatnak mindent, amit csak meg tudnak mutatni. Idejönnek és megmutatják. A vojenkorok nem tudnák nem megmutatni, nem bírná a lelkiismeretük.”

Az orosz médiahelyzetet azzal magyarázza, hogy „működik a cenzúra, és a cenzúra kellően szigorú”,

ugyanakkor az emberek értik, hogy becsapják őket, és előbb-utóbb nulla lesz a bizalmuk a médiarendszerben.

Emellett kritizálja azt is, hogy az orosz közéletben van egy „tendencia a hurrá-patriotizmus felé”, ami szerinte „egészséges, de csak rövid időre”.

A háború kimenetele és Oroszország teendői

„Politikai krédóm: a hazát szeretem, Putyinnak engedelmeskedem, Sojgu nem számít, harcolunk tovább” – fogalmazott saját további szerepét illetően Jevgenyij Prigozsin.

A háború kimenetele tekintetében egy optimista és egy pesszimista szcenáriót vázolt fel.

Az optimista forgatókönyv szerinte az lenne, hogy Európa és Amerika „kimerülnek az ukrán konfliktusban”, „Kína mindenkit leültet a tárgyalóasztalhoz,

és megegyezünk abban, hogy amit már megszereztünk, az a miénk; amit nem, az meg nem a miénk”.

Ugyanakkor hozzáteszi, „aligha lehetséges ez a forgatókönyv”.

A pesszimista forgatókönyve szerint az ukránok rakétákat kapnak és további képzést, „mindenképpen folytatják a támadást, ellentámadással próbálkoznak”, amely itt-ott sikeres lesz, és „visszaállítják a 2014-es határokat, ami könnyen megtörténhet”.

Prigozsin figyelmeztet:

Most olyan állapotban vagyunk, hogy könnyen elszúrhatjuk Oroszországot”.

A pesszimista forgatókönyv elkerülése érdekében Prigozsin azt javasolja, hogy „vezessünk be hadiállapotot, hirdessük meg a mozgósítás újabb hullámait, és akit csak lehet, állítsunk rá a lőszergyártásra”.

A Wagner-vezér szerint „Oroszországnak Észak-Koreához hasonlóan kell eltöltenie néhány évet, lezárnia minden határt, abbahagynia a finomkodást”, ehelyett „össze kell gyűjtenie minden gyermekét a határon túlról, és izzadnia kell, mert akkor érünk el valamiféle eredményt”.

Atombomba bevetését ugyanakkor nem javasolja: azt gondolja, hogy az a konfliktus súlyához képest túlzás lenne, s inkább a harcmezőn kellene megmutatni, mit tud Oroszország.

Forrás:Mandiner

Mi a reakciód?
👍tetszik
0
👍tetszik
👎nem
0
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
0
😮húha

Egy válasz

  1. Durva, de egy valamiben igaza van. Nem lehet félig háborúzni. Vagy harcolok, vagy nem.
    Vegyünk egy példát. Megtámadnak az utcán. Ha védekezek és visszaütök akkor azt nem lehet finoman csinálni, főképp fokozatosan és “arányosan” nem. Kis pofonra, kis pofon, nagy pofonra nagy pofon. Ez így nem megy. Alapszabály: Az ellenséget mielőbb le kell vinni a földre. Már az első pofontól el kell, hogy szédüljön. Kicsit ütni nem szabad, csak nagyot, lehetőleg nagyon nagyot.

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához