Nagypéntek

Nagypénteken nem ünnepelünk, de emlékezünk. A világtörténelem legsötétebb napját idézzük föl. Azt, amikor a Messiást keresztre feszítették. Az, hogy ez az emlékezés elviselhető fájdalommal jár nem csak abból fakad, hogy tudjuk, hogy Jézus feltámadt, hanem abból is, hogy ebben a brutális gyilkosságban meglátjuk az önfeláldozó szeretetet. Ennek átélését sok szent kívánta. Az első szent, akiről biztosan tudjuk, hogy olyan érzései voltak, mint Jézusnak a keresztfán, Assisi Szent Ferenc volt. Miért volt lehetséges ez?

A tanítványság

Krisztus minden követője tanítvány, aki nem nagyobb Mesterénél. „Akkor tökéletes a tanítvány, amikor olyan lesz, mint a mestere” – mondja Jézus (Vö. Lk6, 40). Ha Jézushoz akar valaki hasonlítani, annak a kínszenvedésében is osztoznia kell. Ezért van az, hogy néhány szent azt a sebet viseli a kezén, melyet Jézus kapott a keresztfán. Ezeket a sebeket nevezzük stigmáknak.

Stigma

Az ókorban a rabszolgákra nyomott pecsét volt a stigma. A misztikában az emberi lelkek testi megjelölésére szolgálnak a sebek, melyek nem gyógyulnak be és nem fertőződnek el. A stigmák általában egy életre szólnak. Azért lehet ez így, hogy Isten jelezze az embereknek, hogy aki az Ő fiának külső jeleit hordozza, az belsőleg is hasonult vele, tehát bátran lehet hallgatni rá. És mégis vannak láthatatlan stigmák. Az átvitt értelemben levők, és a fizikai láthatatlan stigmák is. Ez utóbbit Sziénai Szent Katalin viselte. Az előbbi…

A stigmatizálás nem hátrányos megkülönböztetés

A közbeszédben mondják emberek csoportjára, hogy a többiek stigmatizálják őket. Például, ha egy csoport pótvizsgára készülő gyerek együtt jár a tanfolyamnak helyet adó művelődési házból egy vendéglőbe ebédelni, akkor mondhatják róluk az emberek, hogy „Itt jönnek a bukottak”. A stigmatizált szónak ezt a jelentésárnyalatát is elfogadva, mégis azt kell mondanunk, hogy ez csak rosszindulatú megkülönböztetés. A stigmatizált szentek esetében egyáltalán nem erre gondolunk. Nem bukottakra, nem megvetettekre, hanem egy csodálatos szentírási idézetre.

A mennyasszony

Szent Pál azt, amit a Teremtés könyvében a férfi és nő egymásra utaltságáról olvasunk felette nagy titoknak tartja és Istenre és az Egyházra vonatkoztatja. Az Énekek Énekében pedig, ahol egy szerelmes nő és egy szerelmes férfi beszélget, ezt olvassuk:

Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. (Én 8,6)

Ez a stigma a szenteken? Ez a stigma az Egyházon? Ez a stigma minden keresztényen? Nem tudom, de azt igen, hogy élet, halál, vér, szerelem, szeretet és szenvedés állandó összhatásban kavarognak a nagy művészeti alkotásokban, így a Bibliában is. És így van ez a nagypénteken történtekben is. És mindez elnyugszik, csöndet fakaszt egy álló napig. De ez már a nagyszombat tulajdona.

Írta:
Rákóczi Piroska