Amikor érdeklődni kezdtem a keresztény hitigazságok iránt, akkor két fiatal, akik kis apostolokként az utcát járták, megajándékozott néhány hitéleti könyvvel. Az egyikben azt bizonygatták, hogy a Bibliát Isten írja. Emberi szerzői csak olyan tevékenységet végeznek, mint egy titkárnő, akinek a főnöke diktál. Ezt ma nagyon buta hasonlatnak tartom. Miért?
A szövegek keletkezése
Mindenki tudja, hogy a Biblia több szerzőtől származó irodalmi alkotás. Irodalmi alkotók nem szoktak tollbamondással írni. Ugyanakkor minden író ismeri azokat a kegyelmi pillanatokat, amikor az általa megtervezett alkotási folyamatba hirtelen bekerül egy ötlet. Ezt keresztények sugallatnak is nevezhetik.
Egész biztos, hogy a Szentírás is az előrelátó tervezés és a mindent előre látó Isten hirtelen sugallatainak közös eredménye. Másrészt a szent könyvek írói lelküket hittel táplálták és ez a gondolkodásukra is rányomta bélyegét, mint a kedves karját a pecsét. (Vö. Énekek8, 6-7) Az alkotási folyamat tehát könnyen elképzelhető, de miért kérdés az, hogy ki írta a könyvek könyvét, hiszen a legtöbb szövegre rá van írva, hogy kitől származik.
Szövegkritikai vizsgálatok
A társadalomtudományok születésének idejében egyre többen vetették fel a gondolatot, hogy a Biblia első 5 könyvében annyi az ellentmondás és lehetetlenség, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy a teljes szöveg Mózes korában keletkezett. Ha pedig későbbiek a szövegek, akkor nem írhatta Mózes. Különösen erősítette ezt az álláspontot, hogy le van írva Mózes halála is, amit Mózes halott mivoltában nem írhatott meg.
A komoly vizsgálat akkor kezdődött, amikor a szövegkritika tudománya mind a tudósok mind az egyházak körében elfogadott és értékeket hordozó megközelítéssé vált. A szövegkritikusok először abból indultak ki, amikor a Teremtés és a Kivonulás könyvét vizsgálták, hogy vannak részek, amelyekben Istent Jahvénak, és vannak, amelyekben Elóhímnak nevezik. Emellé e megfigyelés mellé került az is, hogy vannak történetek, amelyeknek kétféle, hasonló, de lényegi eltéréseket tartalmazó változata létezik. Ebből arra következtettek, hogy az írókon kívül élt egy szerkesztő is, aki a meglevő források közül válogatott és egy közös művet állított össze.
Amellett, hogy az Ószövetség első 5 könyve nem Mózes munkája szól az az érv is, hogy a szövegekben olyan törvények vannak, amelyek városi életmódot szabályoznak és nem egy pusztában vándorló közösség életében előforduló eseményeket.
A Wellhausen-iskola
Julius Wellhausen 1876-ban adta ki azt a művet, aminek állításait a mai napig elfogadja a tudományos közélet. A Wellhausen-iskola szerint a Teremtés és a Kivonulás könyveknek 4 szerzője lehet. A legrégebbi szerzőjét jahvistának nevezi, mert ő Jahve néven hívja az Urat. Más szövegrészek szerzőjét elóhístának, egy harmadik írót pedig papi szerzőnek nevezik a Biblia tudósai. Tehát a jahvista és az elóhísta szerző a két fő írója a könyveknek, de valószínűleg még egy vagy két más írótól is tett hozzá a jahvista és az elohista szerzők írásaihoz a szerkesztő.
Mit jelent mindez a hitünk szempontjából?
Sokan olvassák úgy a Szentírást, mint Isten nekik írott levelét. Sokaknak van olyan élménye, hogy egy sor, egy gondolat szíven üti őket. Szerintem ennek az eseménynek a hitelességéből semmit sem von le az a tény, hogy a Biblia bizonyos könyveit nem az írta, akit szerzőként rajta olvashatunk. Ahogy a teremtéstörténet nagy tanulságán, hogy Isten mindent az emberért teremtett és nekünk kell megismerni és művelni a kertet (Vö. 1Mózes2, 15), azaz a világot, semmit sem von le az a tény, hogy a világ egy ősrobbanás „terméke”. Ugyanis Isten józan észt is adott az embernek, amely képes felfogni és alkalmazni azt az igazságot, hogy Isten fejlődő univerzumot teremtett.
Az a tudás, hogy Mózes öt könyvét nem maga Mózes írta semmit sem von le abból az igazságból, hogy a történetek tanulságai isteni üzenetek. Egyébként máig élő probléma a hit és a tudomány összeegyeztetése, de ez már egy másik bejegyzés témája lenne…
Írta:
Rákóczi Piroska
