Több mint 50 év után Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum (WEF) alapítója és arca lassan visszavonul a színpadról. Egy korszak véget ér – mondják egyesek. Egy rendezés is – mondják mások.
Schwab bejelentett visszalépése a WEF kuratóriumának elnöki posztjáról nem annyira egy “ötletgazda” önkéntes távozása, mint inkább a növekvő belső feszültségek, a nyilvános kritika és a mély vezetői válság eredménye.
Diszkriminációval kapcsolatos vádak, mérgező munkakultúráról, tisztázatlan hatalmi struktúrákról – és egy olyan szervezetről számolnak be, amely egyre inkább eltávolodik korábbi törekvéseitől.
Ugyanakkor Schwab gyermekei, Olivier és Nicole is elhagyják a WEF-et. Nincs generációváltás. És vele együtt a megújulás minden gondolata. A központi kérdés most az, hogy ki fogja folytatni? A jelenleg ígéretesnek tartott jelölt Børge Brende, volt norvég külügyminiszter és a WEF jelenlegi elnöke – az apparátus embere. Egyelőre semmit sem erősítettek meg – nem az emberek döntenek, hanem a legbelső kör, amelyet maga Schwab vezet.
Egy klub mandátum nélkül – globális hatalommal
A WEF egy meg nem választott, magánfinanszírozású szervezet, amely a “globális együttműködés” platformjaként mutatja be magát. Valójában ez az üzlet, a politika és a média elitista hálózata, amely hatalmas befolyást gyakorol a nemzeti és nemzetközi politikára – demokratikus legitimitás nélkül.
Legyen szó klímaprogramról, járványkezelésről, digitalizációról vagy háborús politikáról – a WEF kezdeményezései, programjai vagy előadói újra és újra megjelennek a politikai döntéshozatali folyamatokban. Különösen robbanásveszélyes: az úgynevezett Fiatal Globális Vezetők támogatása.
Ez a “kádergyár” évek óta fiatal politikusokat, vezetőket és véleményformálókat képez a WEF napirendjének szellemében – és sokan közülük később kabinetekbe és nemzetközi bizottságokba kerülnek.
Maga Klaus Schwab büszkén mondta a pódiumon 2017-ben:
“Amire most nagyon büszkék vagyunk, az az, hogy – ha szabad így fogalmaznom – megszálljuk a kabineteket. […] Macron fiatal globális vezető volt. Trudeau, Argentína, Új-Zéland… Megnevezem mindet.”
Ez a mondat azóta is sokakat felkeltett és felfigyelt. Mert azok, akiket nem választanak meg, hanem beiktatnak, nem a népet képviselik, hanem egy napirendet.
Az elitek hálózata – a vállalatok ünneplik, az emberek bizalmatlanok
Míg a WEF egyre nagyobb szkepticizmust és elutasítást tapasztal Nyugaton, továbbra is jó hírnévnek örvend a nagyvállalatok, bankok és befektetési cégek körében.
BlackRock, Pfizer, Microsoft, Nestlé, Amazon, Google – mindannyian Davosba küldik a felső vezetőiket, ott határozzák meg a témákat, olyan globális problémákra terveznek “megoldásokat”, amelyekből gyakran közvetlenül gazdasági hasznot húznak.
A demokratikus közvélemény kimarad.
A Corona-járvány kezdetén elindított “Great Reset” ennek tanulsága volt: A globális félelem közepette a gazdaság, a munka és a társadalom világának átfogó átalakulása került bemutatásra – fentről lefelé, technológiai vállalatok, agytrösztök és a WEF-hez kapcsolódó szervezetek segítségével.
A sötét gyökerek: Schwab, Kissinger és a hatalom csendes átvétele
Időközben Schwab személyes gyökerei is egyre inkább napvilágra kerülnek. A képzett ipari mérnököt az 1970-es években Henry Kissinger személyesen támogatta – az amerikai stratéga, aki a cinizmust úgy képviselte a hatalmi politikában, mint senki más.
Kissinger megnyitotta számára az utat a Harvardra, hozzáférést biztosított számára az amerikai agytrösztökhöz – és segített neki elindítani az akkori “Európai Menedzsment Szimpóziumot”.
Ez lett a WEF – egy olyan testület, amelyet mindig is kevésbé érdekelt az átláthatóság, mint a befolyás.
Ma a Fórum az elit egyfajta árnyékkormánya – hozzáféréssel a médiához, a pénzhez és a politikához. Kezdeményezései a digitális identitástól az éghajlatváltozás finanszírozásáig, az oltási stratégiákig és a CBDC-kig (központi banki digitális valuták) terjednek.
Egy erősen hálózatba kapcsolt apparátus, amely úgy tesz, mintha jobbá tenné a világot – és mégis teljesen demokratikus ellenőrzés nélkül cselekszik.
Lemondás tisztázás nélkül
Klaus Schwab bejelentett kilépése nem új kezdet, hanem egy hatalmi modell megszilárdítása.
A döntést arról, hogy ki lesz az utód, nem átláthatóan, nem demokratikusan, hanem belsőleg hozza meg – feltehetően maga Schwab vagy az általa létrehozott hálózatok.
A WEF küldetése, amint azt maga Schwab nemrégiben maga is megemlítette, hivatalosan: “A világ állapotának javítása”.
De mit is jelent ez pontosan?
Több mesterséges intelligencia, több digitalizáció, több felügyelet, több globális kormányzás?
A WEF kritikája nem csendesedik – éppen ellenkezőleg:
a homlokzat omladozik.
Ami marad, az egy globális hálózat, amely legitimálja, jutalmazza és helyettesíti önmagát.
A demokrácia másképp működik.
Mindaddig, amíg az olyan szervezetek, mint a WEF – privát, átláthatatlan és gazdaságilag átható – közvetlen befolyást gyakorolnak a kormányokra és a jogszabályokra, az olyan kifejezések, mint a demokrácia, a részvétel és az elszámoltathatóság csak dekorációk.
Schwab visszavonulása címlap sztori, de az igazi változás csak az oktatás és az ellenállás révén érhető el.