Bernard Claverie, a Bordeaux-i Technológiai Intézet kognitív tudományok emeritus professzora

Főbb megállapítások:

• A kognitív hadviselés az ellenséges szereplők kognitív tudomány, például propaganda és dezinformáció segítségével történő lehetséges manipulációját vizsgálja.
• Olyan műveleteket foglal magában, amelyek célja az ellenfél gondolkodási folyamatainak megrontása és döntéshozatali képességének megváltoztatása tudományos megközelítéssel.
• Befolyásolja az egyének kognitív képességeit olyan technológiák használatával, amelyek rövid távon befolyásolhatják a figyelmet és a reakciókat, hosszú távon pedig a kognitív struktúrát.
• Ennek megoldásához fizikailag meg kell védenünk a stratégiai helyzetben lévő embereket, és elő kell mozdítanunk a digitális technológia ésszerű használatát a kihívások ellenére.
• A Gecko projekt célja a kognitív hadviselés kitalált válságokkal kapcsolatos tanulmányozására szolgáló rendszerek kifejlesztése a nemzetbiztonsági műveletekben részt vevők felkészítése érdekében.

A “kognitív hadviselés” kifejezés, amely 2017-ben megjelent az amerikai tábornokok nyilvános beszédeiben, és amelyet a tudósok és politológusok gyorsan felvettek, éppoly zavaró, mint amennyire lenyűgöző. Mit jelent ez pontosan? Ezt az új koncepciót vesszük szemügyre Bernard Claverie-vel, a Bordeaux-i Műszaki Intézet kognitív tudományok professzorával és az École nationale supérieure de cognitique alapítójával.

A kognitív hadviselés fogalma jelenleg nagyon népszerű a védelmi világban. Hogyan jött létre?

Bernard Claverie: A koncepció polgári és katonai jellegű, és “kognitív dominancia” vagy “kognitív felsőbbrendűség” néven is ismert. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt került előtérbe az Egyesült Államokban. Kezdetben a kognitív tudomány jelentős fejlődése által megnyitott manipulációs lehetőségeket elítélték, és felmerült a gyanú, hogy ellenséges államok vagy szervezetek is felhasználhatják őket.

Egészen a közelmúltig a pszichológiai műveletek (psy-ops), beleértve a propagandát és a dezinformációt, valamint a támadó marketinget a polgári szektorban, a kognitív folyamatok viszonylag hiányos fogalmain alapultak, amelyeket még mindig kevéssé értettek. Ezeknek a műveleteknek tehát az volt a célja, hogy ellenőrizzék azt, amit ellenőrizhetnek, azaz az ellenségeknek, versenytársaknak vagy fogyasztóknak terjesztett információkat, abban a reményben, hogy befolyásolják döntéseiket és viselkedésüket.

De az úgynevezett “kemény” kognitív tudományok – azaz a nem értelmezhető, ellenőrizhető és számszerűsíthető – fejlődése mindezt megváltoztatta. Ezek a tudományágak a gondolkodást mint anyagi tárgyat vizsgálják a különböző tudásterületek konvergáló perspektíváiból: idegtudomány, nyelvészet, pszichológia, analitikus filozófia és a digitális tudományok, beleértve a mesterséges intelligenciát is. Eredményeik azt mutatják, hogy magukat a kognitív folyamatokat is kifejezetten befolyásolni lehet, és így közvetlenül megváltoztatni az ellenfél gondolkodási folyamatait.

Hogyan határozhatjuk meg ma a kognitív hadviselést?

Új fenyegetéssel állunk szemben, amelynek korlátait és lehetőségeit még mindig próbáljuk megérteni. Ha meg kellene határozni, akkor elmondható, hogy a kognitív hadviselés legalább egy kutatási terület – és valószínűleg hozzájárulás a háborúk vagy ellenséges akciók előkészítéséhez és lebonyolításához is –, amelyeket állami vagy nem állami szereplők végeznek. Ide tartoznak az ellenfél gondolkodási folyamatainak, helyzetfelismerésének és döntéshozatali képességének torzítására, megelőzésére vagy megsemmisítésére irányuló műveletek. Ehhez tudományos megközelítéseket és technológiai, különösen digitális eszközöket használnak.

Tudna mondani néhány példát azokra az intézkedésekre, amelyekre ez a megközelítés vonatkozhatna?

A kognitív hadviselés a technológiát használja fegyverként. Invazív technológiákat használhat gondolkodásmódunk, agyunk és általában a működésének alapjául szolgáló idegrendszer megváltoztatására. 2016 őszén például az Egyesült Államok kubai nagykövetségének védelmi minisztériumának mintegy negyven alkalmazottja hirtelen furcsa, cselekvőképtelenné tevő tüneteket mutatott ki, amelyeket azóta “Havanna-szindrómának” neveznek. Gyanították, hogy egy ellenséges hatalom célzott manővere célzott sugárzás révén neurobiológiai változásoknak tette ki ezeket az embereket.

A kognitív hadviselés elsősorban bizonyos kognitív funkciók (memória, figyelem, kommunikáció, érzelmek stb.) megzavarására használhatja a digitális technológiákat. Ilyen például személyre szabott szöveges üzenetek küldése a szeretteikről szavazó törvényhozóknak, vagy halott gyermekek fényképeinek küldése katonai döntéshozóknak egy művelet részeként. A cél a rövid távú gondolkodás megzavarása a figyelem, a döntéshozatal és a válaszadás befolyásolásával.

Van azonban egy gyanú, és ez a legaggasztóbb szempont: felmerül a gyanú, hogy ezek a műveletek hosszú ideig észrevétlenül zajlanak. A kognitív torzítások révén megváltoztatják az áldozatok gondolkodási szokásait, és állandó, sőt visszafordíthatatlan hatással vannak a kognitív személyiségre, azaz arra, ahogyan az egyén feldolgozza az információkat. Például egy pilóta kondicionálható arra, hogy egy bizonyos helyzetben helytelenül reagáljon; a gép karbantartásával megbízott technikus motivációját fokozatosan alááshatják a “digitális-társadalmi” hatások; vagy az egyének radikalizálódhatnak az identitásalapú csoportokon belüli közösségi platformokon keresztül, hogy meggyőzzék őket látszólag szabad akaratukból a halálos műveletek erkölcsi helyességéről. Az akciók széles körben elterjedtek, és mind a digitális, mind a valós világot érintik. A szándékos támadás bizonyítása ekkor sokkal nehezebb lehet, különösen azért, mert a kognitív hatás felismerése gyakran túl későn történik, és az érintett személy természetesen hajlamos minimalizálni a hatást, vagy akár eltitkolni azt a tényt, hogy megtámadták.

**Ahogy korábban említetted, úgy tűnik, hogy a digitális erőforrások kognitív háborúban vannak