Nagyon érdekes cikket közölt a Neue Zürcher Zeitung (NZZ) című svájci lap, amely szerint Olekszandr Sztanyiszlavovics Szirszkij, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka jelentős orosz offenzívától tart északkeleten. – Az oroszok túlerővel próbálnak nyomást gyakorolni, de ébernek kell lennünk, és hatékony taktikai és technológiai megoldásokat kell alkalmaznunk a támadók előrenyomulásának megakadályozására – idézte Szirszkij-t a svájci lap.

Az NZZ rámutatott arra: Donald Trump amerikai elnök tűzszüneti kísérlete úgy tűnik, végleg kudarcot vallott. Amíg Ukrajna értékes időt veszített, Oroszország fokozni tudta a nyomást. – A drónos légicsapások intenzitása gyakorlatilag minden egyes washingtoni telefonhívás után fokozódott. A Kreml Ukrajna önvédelmi akaratát veszi célba, amely hatalmának megmaradt központja most, hogy az Egyesült Államok és az európaiak elsősorban önmagukkal foglalkoznak – emelték ki.

Az elemzés szerint az orosz hadsereg hetekkel ezelőtt nyári offenzívát indított a szárazföldön: egyszerre három, egymástól földrajzilag távol eső helyszínen. A hadműveleti fókusz jelenleg továbbra is a Donbászban van, ahol a következő hetekben bekeríthetik Pokrovszk ukrán erődvárost és egy északabbra fekvő jelentősebb települést. Támadó tevékenység Harkivtól északra és Szumi hátországában is megfigyelhető.

De mit tervez pontosan Oroszország? Az NZZ emlékeztetett arra, hogy Oroszország kénytelen volt biztonsági zónákat felállítani határai mentén az orosz területre irányuló ukrán offenzívák miatt. – Már így is túl kevés személyzettel rendelkeznek – jegyezte meg ennek kapcsán Putyin elnök. – S oda vonják vissza az erőiket, amelyek a fegyveres konfliktus kulcsfontosságú hadszínterein már így is hiányoznak – folytatta. Putyin nemigen igyekszik leplezni hadműveleti szándékait: az orosz vezérkar szét akarja szedni az ukrán hadsereget, majd egy alkalmas ponton megkísérelni az áttörést.

Szirszkij Harkiv térségében tart újabb nagy offenzívától. Az NZZ emlékeztetett arra, hogy az orosz egységek még 2024 májusában nyomultak előre a határon ezen a területen, és – orosz értelmezés szerint – biztonsági övezetet hoztak létre.

– A Harkivtól északkeletre történő orosz telepítés azonban már jóval korábban, valószínűleg már 2023 végén megkezdődött. A moszkvai vezérkar erre a célra hozta létre az „Északi Csapatcsoportot”, egy olyan parancsnokságot, amely önállóan képes végrehajtani egy térben és időben korlátozott műveletet – fogalmazott a svájci lap. A térképre pillantva az is látszik, hogy az orosz hadsereg elsősorban két hídfőállást alakított ki az offenzívája során, hogy később tovább nyomuljon Harkiv felé, vagy a taktikailag meghatározó Donyec folyó keleti oldalán Kupjanszk felé.

– Ez azonban akkor egy nagyszabású, összehangolt hadművelet lenne, amelyhez az Északi Csoport még mindig túl kevés csapattal rendelkezik – vélekedett az NZZ.

A nyilvánosan elérhető források, köztük a Deepstate online térképszolgáltatás szerint a Harkivtól északkeletre fekvő területen az orosz haderő telepítése 2024 eleje és az idei nyár között egy hadosztállyal nőtt. A további erősítés érdekében az Északi Csoport vezérkara most a parancsnoksága alá rendelte a csecsen Speznas „Akhmat” dandárt, valamint a katonai magáncégekből alakult Afrika hadtest egy részét.

– Ezek az egységek brutális előretörő akciókat hajthatnak végre, de a térségben azonnal rendelkezésre álló erők még így sem elegendőek egy alakuló jelentős akcióhoz. (…) Azonban az úgynevezett különleges művelet parancsnoka, Valerij Geraszimov vezérkari főnök a nagyvárostól északnyugatra további csapatokkal rendelkezik egy esetleges támadáshoz, amelyek egy részét tartalékban tartották a kurszki térségben való bevetésre. Az elmúlt két évben Geraszimovnak sikerült mind a Donbasszban lévő csapatok megerősítése, mind a szabadcsapatok kiépítése – fűzték hozzá.

Az ukrán hadsereg nagy része a teljes frontvonal mentén elhasználódott a sikertelen tavaly nyári offenzíva óta. Szirszkij-nek a jelenlegi helyzetben két alapvető lehetősége van arra, hogy megmentse Ukrajnát a katonai vereségtől:

1. Késleltetés: a cél az, hogy az orosz nyári offenzíva során minél kevesebb területet veszítsenek, és elkerüljék a nagyobb egységek bekerítését. Ezután ősszel konszolidálni lehetne a frontot, és meg lehetne teremteni a tárgyalások kiindulópontját. Jelenleg úgy tűnik, hogy Kijev ezt az irányt követi abban a reményben, hogy az USA újraindítja katonai segélyezését.

2. Operatív visszavonulás: az ukrán szárazföldi csapatok fokozatosan kivonulhatnának a frontról, és természetes és mesterséges akadályokkal védett új állásokat foglalhatnának el. A cél a kapituláció megakadályozása és a hadsereg fenntartása a szuverenitás védelmére még a tárgyalások kedvezőtlen kimenetele esetén is. Ennek a lehetőségnek a vizsgálatára utal az is, hogy a front mögött 20 kilométerrel Harkiv térségétől a délnyugat-ukrajnai Zaporizzsjáig ukrán erődítési vonalat hoznak létre.

Az NZZ hangsúlyozta, hogy a frontvonal mentén sehol sincs elég erő a meglepetéshez, és az orosz űr mélyén lévő tűszúrásoknak (bombázásoknak) alig van hatása, kivéve az információs területen. Az ukránoknak nincsenek olyan vadászgépeik, mint az F-35-ös, hogy legalább részleges légi fölényt szerezzenek. Ezenkívül nincs elég lőszer a HIMARS rakétatüzérséghez és utánpótlás a légvédelemhez – a lista jól ismert a nyugati fővárosokban.

– Európa elment nyári szabadságra, Trump pedig fontolgatja, hogy ismét védelmi fegyvereket küld Ukrajnának. Az orosz áttörés veszélye egyre nő. Ha valahol rés nyílik, a megszállók hirtelen manőverezhetnek, és a Szumi és Harkiv melletti hídfőállásokat nagyszabású hadműveletekre használhatják – vélekedtek az elemzésben.

A döntés azonban, hogy a késleltetésről időben áttérjenek az operatív kivonulásra, nem a hadsereg főnökéé, hanem Volodimir Zelenszkij-é és az ő dilemmája: döntenie kell a katonai szükségszerűség és a politikai elv között, abban reménykedhet, hogy a nyugati szövetségesek mégiscsak kitartanak a nagy szavak mellett. Közben a Kreml mindent megtesz – politikailag és katonailag is. Várjuk ki a végét!