A Washington Post soha nem látott részletességű beszámolót tett közzé az ukrán-orosz konfliktusról, melyben részletesen kifejtik a NATO tagállamok titkosszolgálatai, valamint az ukrán államvezetés közötti kommunikációt a háborút megelőző hónapokban. Az első, orosz inváziós tervekről szóló információmorzsáktól a február 23-i támadás pillanatáig követhetjük végig az eseményeket.

Egy napsütéses októberi reggelen Amerika legfelsőbb hírszerzési, katonai és diplomáciai vezetői az Ovális Irodába vonultak, hogy sürgős megbeszélést folytassanak Biden elnökkel.

Egy szigorúan titkos hírszerzési elemzéssel érkeztek, amelyet újonnan szerzett műholdképek, lehallgatott kommunikáció és emberi források alapján állítottak össze, és amely Vlagyimir Putyin orosz elnök háborús terveit tartalmazta Ukrajna teljes körű inváziójára vonatkozóan.

A Biden-kormány tisztviselői hónapok óta óvatosan figyelték, ahogy Putyin több tízezer katonát vonultat fel, és tankokat és rakétákat sorakoztat fel Ukrajna határai mentén. A nyár elmúltával Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó az Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos hírszerzési információk növekvő mennyiségére kezdett összpontosítani. Az Ovális Irodában tartott megbeszélést azután hívta össze, hogy saját okfejtése a bizonytalanságtól a riadalomig jutott, hiszen úgy vélte, hogy minden, invázióhoz szükséges építőkocka a helyére került.

Putyin háborús tervei sokkal radikálisabbnak tűntek, mint Moszkva 2014-es krími annexiója és a kelet-ukrajnai szeparatista mozgalmak szítása: teljes Ukrajnát uralma alá akarta hajtani.

Míg Washington egyértelműen szembe kívánt szállni Moszkvával, a NATO korántsem volt egységes abban, hogy miként kezelje a helyzetet, az Egyesült Államok hitelessége pedig gyenge volt. Irak katasztrofális megszállása, az Egyesült Államok afganisztáni kivonulását követő káosz, valamint Donald Trump elnök négy éve tartó, a szövetség aláásására tett törekvése után korántsem volt biztos, hogy Biden képes lenne hatékonyan vezetni a nyugati választ az expanzív Oroszországgal szemben, valamint tartottak egy – akár nukleáris háborúval is járó – eszkalációtól.

A háborúhoz vezető utat és az ukrajnai katonai hadjáratot vizsgáló cikksorozat első darabja több mint három tucat magas rangú amerikai, ukrán, európai és NATO-tisztviselővel készített mélyinterjúk alapján készült egy olyan globális válságról, amelynek a vége még nem ismert. Néhányan névtelenségük megőrzése mellett nyilatkoztak, hogy bizalmas hírszerzési és belső tanácskozásokról beszélhessenek.

Intő jelek

Amikor Mark A. Milley tábornok, az amerikai vezérkar főnöke 2021 októberében áttekintette a rendelkezésére álló beszámolókat, és műholdképeket kijelentette: Oroszország egyszerre több irányból fog támadást indítani Ukrajna ellen.

A hírszerzés szerint az oroszok haditerve egyszerű volt:

• Fehéroroszországból két hadseregcsoport 3-4 nap alatt megszállja Kijevet, mialatt az orosz különleges alakulatok eltávolítják Volodimir Zelenszkij elnököt, és bábkormányt ültetnek a helyére.
• A támadás második hullámában a krími félszigeten állomásozó csapatok északra, a Donbasz körül felhalmozott erők pedig nyugatra, a Dnyeper irányába törtek volna előre.
• A két hadseregcsoport a Dnyeper folyónál találkozott volna, melyen átkelve Moldováig haladtak volna nyugaton, megszállva Ukrajna teljes déli partját.

A Fehér Házban néhányan nehezen tudták felfogni az orosz vezető ambícióinak mértékét.

Nem tűnt olyan dolognak, amire egy racionális ország vállalkozna

– mondta később a találkozó egyik résztvevője.

Ukrajna egyes részei mélyen oroszellenesek voltak, ami felvetette a lázadás veszélyét, még akkor is, ha Putyin megbuktatja a kijevi kormányt. A hírszerzés mégis azt mutatta, hogy egyre több és több csapat érkezik és készül fel egy teljes hadjáratra. Az orosz táborokban lőszereket, élelmiszert és létfontosságú ellátmányt helyeztek el.

A beszámolók szerint Biden biztosra akart menni: tényleg eltökélte magát Putyin, vagy csak a határait feszegeti?

William J. Burns CIA-igazgató ismerte a legjobban Putyint, hiszen korábban az Egyesült Államok moszkvai nagyköveteként szolgált. Burns azt állította, az orosz államfő évek óta vágyik Ukrajna visszacsatolására.

Elhittem, hogy elég komolyan gondolja – mondta Burns hónapokkal később, felidézve a tájékoztatót.

Biztos vagyok benne, hogy Ukrajna valódi szuverenitása csak Oroszországgal partnerségben lehetséges

– írta Putyin három hónappal korábban megjelentetett esszéjében.

Augusztus 27-én Biden elővigyázatosságból engedélyezte, hogy 60 millió dollár értékű, nagyrészt védelmi célú fegyvereket vegyenek ki az amerikai készletekből és küldjenek Ukrajnának.

Az elemzők komor értékelésükben arra a következtetésre jutottak, hogy a 69. életévét hamarosan betöltő Putyin megértette: kifut az időből, hogy bebetonozza örökségét mint Oroszország egyik nagy vezetője – aki helyreállította Oroszország elsőbbségét az eurázsiai kontinensen.

Az elemzők szerint Putyin úgy vélte, a Nyugat felháborodna ugyan az invázión, de a  tényleges válaszcsapás korlátozott lenne. Az orosz vezető szerintük arra a következetésre jutott, hogy a Biden-kormányzatot megzabolázta az Afganisztánból való megalázó amerikai kivonulás, és el akarja kerülni az újabb háborúkat. Az Egyesült Államok és Európa még mindig a koronavírus-járvánnyal küzdött. Angela Merkel német kancellár, Európa de facto vezetője távozott hivatalából, és átadta a hatalmat kipróbálatlan utódjának. Emmanuel Macron francia elnöknek újraválasztási csatát kellett vívnia az újjáéledő jobboldallal szemben, Nagy-Britannia pedig a Brexit utáni gazdasági visszaeséstől szenvedett. A kontinens nagy része az orosz olajtól és földgáztól függött, amit Putyin úgy gondolta, hogy ékként használhat a nyugati szövetség megosztására. Több százmilliárd dollárnyi készpénztartalékot halmozott fel, és bízott abban, hogy az orosz gazdaság – ahogyan a múltban is – átvészeli az elkerülhetetlen szankciókat.

Biden az adatok birtokában úgy döntött, két irányból is biztosítani kell a NATO pozícióját: Burnst Moszkvába, Avril Hainest, a hírszerzés igazgatóját pedig a NATO brüsszeli központjába küldték, hogy tárgyalásokat folytassanak Oroszország terveiről.

Milley tábornok az interjú készítésekor fejből vissza tudta mondani a vezérkar által feltett legégetőbb kérdést:

Probléma: “Hogyan lehet a szabályokon alapuló nemzetközi rendet alátámasztani és érvényesíteni egy rendkívüli nukleáris képességekkel rendelkező országgal szemben, anélkül, hogy a harmadik világháborúba sodródnánk?”.

1.számú: “Ne legyen fegyveres konfliktus a NATO és Oroszország között”. 2. számú: “A háborút Ukrajna földrajzi határain belül kell tartani”. 3. számú: “A NATO egységének megerősítése és fenntartása”. 4. számú: “Adjunk erőt Ukrajnának, és adjuk meg nekik a harchoz szükséges eszközöket.”

Biden tanácsadói biztosak voltak abban, hogy Ukrajna harcolni fog. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és más NATO-tagok éveket töltöttek az ukrán hadsereg kiképzésével és felszerelésével, amely professzionálisabb és jobban szervezett volt, mint hét évvel korábban, amikor Oroszország megtámadta a Krímet és a keleti Donbasz régiót.

Az amerikai vezetésnek Zelenszkij személyével is problémái voltak: hogyan is szállhatna szembe egy 44 éves, politikai tapasztalattal alig rendelkező humorista a rettegett KGB tiszttel?

A számok a Kreml mellett szóltak: több fegyvere, több katonája volt, és a korábbi tapasztalatok alapján korántsem zavartatta magát akkor, ha civil áldozatokkal kellett számolnia.

Az amerikaiak arra a következtetésre jutottak, hogy Kijev talán nem fog olyan gyorsan elesni, mint ahogyan azt az oroszok várták, de el fog esni.

Burns november 2-án beszélt Putyinnal, aki szerinte végtelenül tárgyilagos volt: Zelenszkijt nem tartotta legitim vezetőnek, a NATO terjeszkedését veszélyesnek ítélte, és nem cáfolta érdemben a csapatösszevonások célját.

Burnsszel párhuzamosan Antony Blinken amerikai külügyminiszter is akcióba lépett: egy glasgow-i találkozón négyszemközt tudatta Zelenszkij elnökkel azt, hogy mire jutott hírszerzésük. Blinken szerint az ukrán elnök nyugodtan, megfontoltan, ugyanakkor szkeptikusan fogadta a hírt, és kijelentette:

az amerikaiak már rég vadászgépeket küldenének nekik, ha Moszkva tényleg támadásra készülne.

Dmitro Kuleba, Zelenszkij külügyminisztere szerint az amerikaiak kevés konkrét hírszerzési információval támasztották alá figyelmeztetéseiket “egészen az invázió kezdete előtti utolsó négy-öt napig”.

Kevesebb mint két héttel a glasgow-i találkozó után, amikor Kuleba és Andrij Jermak, Zelenszkij kabinetfőnöke Washingtonban meglátogatta a Külügyminisztériumot, egy magas rangú amerikai tisztviselő egy csésze kávéval és egy mosollyal fogadta őket. “Srácok, ássátok az árkokat!” – kezdte a tisztviselő.

“Amikor visszamosolyogtunk” – emlékezett vissza Kuleba -, a tisztviselő azt mondta:

Komolyan mondom. Kezdjétek el ásni az árkokat … Meg fognak támadni benneteket. Egy nagyszabású támadás, és fel kell készülni rá.

Ha az amerikaiakat frusztrálta Ukrajna szkepticizmusa az orosz tervekkel kapcsolatban, az ukránokat nem kevésbé zavarták az egyre nyilvánvalóbb amerikai figyelmeztetések, hogy közeleg az invázió.

Meg kellett találnunk az egyensúlyt a kockázatok reális felmérése és az ország felkészítése a legrosszabbra … valamint az ország gazdasági és pénzügyi működésének fenntartása között.

– mondta Kuleba.

Minden egyes megjegyzés, amely az Egyesült Államokból érkezett a háború elkerülhetetlenségéről, azonnal tükröződött az [ukrán] valuta árfolyamában.

Számos amerikai tisztviselő vitatta az ukrán visszaemlékezéseket, azt állítva, hogy már korán és az inváziót megelőzően is konkrét hírszerzési információkkal látták el a kijevi kormányt.

Ukrajna saját hírszerző apparátusa is tele volt orosz téglákkal, és az amerikai tisztviselők óvakodtak attól, hogy érzékeny információk kerüljenek Moszkva kezébe.

A háború kitörése után a Biden-kormányzat megváltoztatta politikáját, és megosztotta az orosz csapatmozgásokra vonatkozó információkat Ukrajna-szerte, arra hivatkozva, hogy az ország most hadban áll.

Amerika farkast kiált?

Az október végén Rómában, a G20-as csoport konferenciáján tartott mellékes találkozón Biden megosztotta az új hírszerzési információk és következtetések egy részét Amerika legközelebbi szövetségeseivel – Nagy-Britannia, Franciaország és Németország vezetőivel.

November közepén Haines egy korábban tervezett brüsszeli útja során a szövetségesek szélesebb körét tájékoztatta: A NATO Észak-atlanti Tanácsát.

Számos tag vetett fel kérdéseket, és szkeptikus volt azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy Putyin elnök komolyan készül egy nagyszabású invázió lehetőségére.

– emlékezett vissza Haines.

Francia és német tisztviselők nem értették, hogy Putyin miért próbálna meg megszállni és elfoglalni egy nagy országot csupán azzal a 80-90 ezer katonával, akikről úgy vélték, hogy a határon vannak összevonva. Műholdfelvételek is mutatták, hogy a csapatok oda-vissza mozognak a határtól. Mások azt feltételezték, hogy az oroszok gyakorlatot hajtanak végre, ahogyan azt maga a Kreml is állította, vagy egy olyan játékot játszanak, amelynek célja, hogy elrejtsenek egy inváziós célt.

Zelenszkij elnök álláspontja végül részben igaznak bizonyult: a Kreml végül tényleg nem csak 80-90 ezer katonával kísérelte meg a támadást

De Párizs és Berlin emlékezetében élénken élt az iraki inváziót megelőző amerikai hírszerzési fiaskó, amikor váltig állították: Szaddám Husszein vegyifegyverekkel rendelkezik. François Heisbourg francia biztonságpolitikai tanácsadó egyenesen megbízhatatlannak, és manipulatívnak nevezte az amerikai hírszerzést.

Csak a britek és a balti államok bíztak meg az amerikai hírszerzésben.

December 7-én Putyin és Biden videohívás keretében beszélt egymással. Putyin azt állította, hogy a nyugati szövetség keleti terjeszkedése volt az egyik fő tényező abban a döntésében, hogy csapatokat küldjön Ukrajna határához. Oroszország csupán saját érdekeit és területi integritását védte, érvelt.

Biden erre azt válaszolta, hogy Ukrajna valószínűleg nem fog a közeljövőben csatlakozni a NATO-hoz, és hogy az Egyesült Államok és Oroszország meg tudna állapodni más, az amerikai fegyverrendszerek európai elhelyezésével kapcsolatos orosz aggodalmakról. Elméletileg volt hely a kompromisszumra.

Kuleba és mások a kormányban úgy vélték, hogy háború lesz, mondta később az ukrán külügyminiszter. De az invázió előestéjéig

nem tudtam elhinni, hogy ilyen méretű háborúval nézünk szembe. Az egyetlen ország a világon, amelyik kitartóan és ilyen bizonyossággal közölte velünk, hogy rakétacsapások lesznek, az az Amerikai Egyesült Államok volt … semelyik másik ország sem osztotta ezt az elemzést, és [ehelyett] azt mondták, hogy igen, lehetséges a háború, de ez inkább egy lokális konfliktus lesz Ukrajna keleti részén.

“Képzeljék magukat a mi helyünkbe” – mondta Kuleba.

Az egyik oldalon az USA valami teljesen elképzelhetetlent mond, a másik oldalon pedig mindenki azt mondja, hogy szerintünk nem ez fog történni.

A következő hónapokban az amerikai katonai jelenlét Európában 74 000-ről 100 000 katonára nőtt.

A Nemzetbiztonsági Ügynökség engedélyével az Egyesült Államok közvetlen kommunikációs vonalat hozott létre az ukrán hadseregtől az Egyesült Államok Európai Parancsnokságához. A rendkívül biztonságos rendszer az amerikaiak közvetlen kapcsolatban maradtak ukrán kollégáikkal az események alakulása során.

A kormányzati kampány minden lépése arra épült, hogy elkerüljék az Egyesült Államok közvetlen részvételét egy katonai összecsapásban. A Fehér Háznak a provokációval kapcsolatos mindenekfelett álló aggodalma befolyásolta minden egyes döntést arról, hogy mennyi segítséget és milyen fegyvereket adjanak az ukránoknak, hogy megvédhessék magukat.

Nem kérek elnézést azért, hogy az egyik célunk itt az Oroszországgal való közvetlen konfliktus elkerülése

– mondta Sullivan a háború előtti időszakról.

Az oroszok azt tették volna, amit tettek, függetlenül attól, hogy a szövetségesek mit tettek, mondta egy, a döntésekben részt vevő magas rangú tisztviselő, és a kormányzat hihetetlennek találta azt az elképzelést, ahogyan azt utólag néhányan állították, hogy ha csak több fegyvert adtunk volna” az ukránoknak, mindez nem történt volna meg.

Annak meghatározása, hogy Oroszország egy hadgyakorlatot vagy egy fegyverszállítmányt provokációként vagy eszkalációként értelmez-e, “inkább művészet, mint tudomány” – mondta a tisztviselő.

Az amerikai hírszerzés felfigyelt az oroszok által tervezett “hamis zászlós” hadműveletekre, amelyek során saját erőik ellen úgy rendeznének támadásokat, mintha azok Ukrajnából érkeztek volna. A kormányzat tisztviselői úgy vélték, hogy ha nyilvánosságra hozzák ezeket a terveket, akkor Putyin nem tud majd ürügyet találni az invázióra.

Az elemzés szerint az oroszok 100 zászlóaljnyi taktikai csoport “kiterjedt mozgását” tervezték, akár 175 ezer katonát, páncélosokkal, tüzérséggel és felszereléssel együtt. A képet, amelyet a kormányzat tisztviselői hetekig titokban alakítottak ki, most már az egész világ látta.

Általánosságban elmondható, hogy az amerikai közvélemény tájékoztatási kampány működött. A világ figyelme az orosz csapaterősítésre összpontosult, megakadályozva Putyint abban, hogy az első lövés eldördülését az ukrán katonákra kenje.

Zelenszkij: nem megyek sehova

Január 12-én Burns Kijevben találkozott Zelenszkijjel, és elmondta neki: az első orosz katonai alakulatokat a hosztomeli repülőtéren fogják ledobni.

A beszélgetésük egy pontján Zelenszkij megkérdezte, hogy ő vagy a családja személyesen veszélyben van-e. Burns azt mondta, hogy Zelenszkijnek komolyan kell vennie a személyes biztonságát. A hírszerzés akkoriban azt jelezte, hogy orosz merénylőcsoportok már Kijevben lehetnek. Zelenszkij azonban ellenállt a kormánya áthelyezésére irányuló felhívásoknak, és hajthatatlan volt, hogy ne keltsen pánikot a nyilvánosságban. Úgy gondolta, hogy ez az út a vereséghez vezet.

Nem mondhatják nekem egyszerűen, hogy: Figyelj, most kellene elkezdeni felkészíteni az embereket, és azt mondani nekik, hogy tegyenek félre pénzt, tegyenek el élelmiszert

– emlékezett vissza Zelenszkij.

Ha ezt kommunikáltuk volna, akkor tavaly október óta havonta 7 milliárd dollárt veszítettem volna, és három nap alatt lerohantak volna minket, mert káosz idején az emberek elmenekülnek az országból.

Zelenszkij számára az a döntés, hogy az embereket az országban kell tartani, ahol harcolni tudnak otthonaik védelmében, volt a kulcsa bármilyen invázió visszaverésének.

Bármilyen cinikusan hangzik is, ezek az emberek voltak azok, akik megállították az inváziót

– mondta.

Vitassák meg a jövőben az emberek, hogy ez helyes volt-e, vagy sem de én határozottan tudom és intuitíve – ezt minden nap megvitattuk a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsban, stb – az volt az érzésem, hogy [az oroszok] az ország puha átadására akartak felkészíteni minket. És ez ijesztő.

De a nyugati hírszerzés nem volt egyedül azzal a gondolattal, hogy Zelenszkijnek fel kell készülnie egy teljes körű invázióra. Néhány ukrán hírszerzési tisztviselő, bár még mindig szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy Putyin lecsapna, a legrosszabbra készültek. Kyrylo Budanov, Ukrajna katonai hírszerzési főnöke elmondta, hogy három hónappal a háború előtt kivitte az archívumot a főhadiszállásáról, és előkészítette az üzemanyag- és lőszertartalékokat.

Az amerikai figyelmeztetések megismétlődtek január 19-én, amikor Blinken rövid látogatást tett Kijevben, hogy személyesen találkozzon Zelenszkijjel és Kulebával. A miniszter megdöbbenésére Zelenszkij továbbra is azzal érvelt, hogy a mozgósításra való nyilvános felhívás pánikot, valamint tőkemenekülést okozna, ami a szakadék szélére taszítaná Ukrajna amúgy is ingatag gazdaságát.

Blinken visszaemlékezései szerint az, hogy az ukrán kormányt Lengyelországba, vagy nyugat-ukrajnába menekítik csak egy volt a sok opció közül.

Az ukrán elnök kezdte úgy gondolni, hogy a nyugati hatalmak azért akarják őt külföldre menekíteni, mert így az oroszok bábkormányt állíthatnának fel, és vérontás nélkül meg lehetne előzni a konfliktust.

Azt hiszem, az emberek többsége, akik felhívtak – nos, majdnem mindenki – nem hitt abban, hogy Ukrajna képes ellenállni és kitartani.

Egy január 19-i sajtótájékoztatón Biden végre nyilvánosan is kimondta: Oroszország meg fogja támadni Ukrajnát, ugyanakkor próbálta árnyalni a teljes invázióról szőtt rémképeket azzal, hogy elképzelhetőnek tartott egy “kisebb betörést”.

Zelenszkij és segítői, akik még mindig nem voltak meggyőződve arról, hogy Putyin háborút indítana, maró hangvételű tweet-tel válaszoltak Biden “kisebb betörésről” szóló megjegyzéseire.

Szeretnénk emlékeztetni a nagyhatalmakat, hogy nincsenek kisebb betörések és kis nemzetek. Ahogyan nincsenek kisebb veszteségek és kis gyász a szeretteink elvesztése miatt.

Biden másnap pontosította, hogy ha bármilyen összevont orosz egység átvonul az ukrán határon, az invázió, amiért Putyin fizetni fog. A Fehér Ház tisztviselői azonban csendben füstölögtek, hogy miközben a kormányzat megpróbált támogatást gyűjteni Ukrajna számára, Zelenszkijt jobban érdekelte, hogy szemen szúrja az elnököt egy kínos megjegyzés miatt.

“Frusztráló volt” – mondta egy volt fehér házi tisztviselő.

Olyan lépéseket tettünk, amelyekkel megpróbáltuk segíteni őt, és az volt az érzésünk, hogy ő a saját politikai márkáját védi azzal, hogy vagy tagad, vagy magabiztosságot sugall, mert ez volt számára akkoriban a fontos.

Január 21-én Blinken Genfben találkozott Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, de csak nehezen tudtak szót ejteni Ukrajnáról. Blinken ismét kifejtette az amerikai álláspontokat. Ha Putyinnak jogos biztonsági aggályai vannak, az Egyesült Államok és szövetségesei készek beszélni róluk, de egy Ukrajnát, vagy NATO-t érő támadásra erővel válaszolnának. A tárgyalás mindkét fél szerint eredménytelenül zárult, az amerikaikülügyminiszter azonban a hivatalos megbeszélés lezárását követően egy szobába invitálta orosz kollégáját, és feltette neki a kérdést:

Szergej, mondd el őszintén: mit akartok elérni?

Lavrov szó nélkül kisétált a teremből.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy Oroszország és az Egyesült Államok nemzetbiztonsági vezetői személyesen találkoztak.

Biden még egyszer beszélt Putyinnal telefonon. Február 12-én közölte az orosz elnökkel, hogy

miközben az Egyesült Államok továbbra is készen áll a diplomáciai részvételre, szövetségeseinkkel és partnereinkkel teljes mértékben összehangolva, ugyanúgy felkészültünk más forgatókönyvekre is.

Egy nappal korábban Ben Wallace brit védelmi miniszter Moszkvába repült, hogy találkozzon orosz kollégájával, Szergej Sojguval. Wallace még egyszer meg akarta kérdezni, hogy van-e lehetőség tárgyalni Putyin követeléseiről a NATO-bővítéssel és a szövetség kelet-európai tevékenységeivel kapcsolatban. Az oroszok, mondta, nem mutattak érdeklődést az együttműködés iránt.

Wallace figyelmeztette Sojgut, hogy Oroszország heves ellenállásba ütközne, ha megszállná Ukrajnát. “Ismerem az ukránokat – ötször jártam Ukrajnában -, és harcolni fognak”.

Az anyám ukrán. Ugyanannak az országnak a lakója.

Wallace ezután felvetette a szankciók kilátásba helyezését. Sojgu válaszolt:

Mi úgy tudunk szenvedni, mint senki más.

Amikor a brit tisztviselők távozni készültek, Shojgu közvetlenül Wallace-hoz szólt.

A szemembe nézett, és azt mondta: “Nem tervezzük Ukrajna lerohanását” Ebből is látszik, hogy ez mekkora hazugság volt.

Egy héttel később, február 18-án Biden ismét kijelentette: meg vannak győződve az orosz inváziós szándékokról.

A franciák azonban továbbra is keresték a kiutat a válságból.

Nincs visszaút

Február 20-án Macron felhívta Putyint, és arra kérte, hogy egyezzen bele egy genfi találkozóba Bidennel. A beszélgetés alapján a francia elnök úgy vélte, hogy Putyin végre hajlandó a rendezésre törekedni.

“Ez egy olyan javaslat, amelyet érdemes figyelembe venni” – mondta Putyin a beszélgetésről készült felvétel szerint, amelyet hónapokkal később a France TV “Egy elnök, Európa és a háború” című dokumentumfilmjében sugároztak.

Macron nyomást gyakorolt az orosz vezetőre.

De mondhatjuk-e ma, ennek a beszélgetésnek a végén, hogy elvben egyetértünk? Erre vonatkozóan szeretnék egyértelmű választ kapni öntől. Megértem az ön ellenállását a dátum kitűzésével szemben. De készen áll-e arra, hogy előre lépjen, és ma azt mondja: ‘Szeretnék egy [személyes] találkozót az amerikaiakkal, majd ezt kibővítve az európaiakkal? Vagy nem?

Hogy teljesen őszinte legyek, el akartam menni [jéghokizni], mert most éppen a konditeremben vagyok. De mielőtt elkezdeném az edzést, biztosíthatom önöket, hogy előbb felhívom a tanácsadóimat

– mondta Putyin, majd franciául köszönt el Macrontól.

A franciák azt hitték, megtörték a jeget. Putyin másnap elismerte a donbaszi szakadár köztársaságok függetlenségét.

Miközben Nagy-Britannia és Franciaország utolsó diplomáciai erőfeszítéseket tett, a világ vezetői Münchenben éves biztonsági konferenciára gyűltek össze. Zelenszkij beszédében emlékeztetett arra, hogy országa már háborúban áll Oroszországgal, az ukrán csapatok 2014 óta harcolnak a keleti szakadárok ellen.

Ahhoz, hogy valóban segítsünk Ukrajnának, nem elég egy valószínű invázió időpontjairól beszélni.

– mondta Zelenszkij. Ehelyett az Európai Uniónak és a NATO-nak be kellene fogadnia Ukrajnát a szervezeteibe.

Egy brit tisztségviselő szerint szürreális hangulat uralkodott a találkozón: bár voltak bizonyítékaik, mégsem akarták tényleg elhinni, hogy két európai ország a 21. században háborúzni fog.

Az amerikai hírszerzés kimutatta, hogy a Kreml háborús tervei nem jutottak el a harctéri parancsnokokhoz, akiknek végre kellett volna hajtaniuk azokat. A tisztek nem ismerték a parancsaikat. A csapatok úgy jelentek meg a határon, hogy nem értették, hogy háborúba indulnak. Az amerikai kormány egyes elemzői értetlenül álltak az orosz hadseregen belüli kommunikáció hiánya előtt. Az elemzők úgy gondolták, hogy a dolgok annyira félrecsúsztak, hogy Oroszország tervei akár meg is bukhatnak. De ez egy határozottan kisebbségi vélemény maradt.

Kuleba számára a fordulópont a február 18-20-i müncheni konferencia utáni napokban következett be, amikor ismét Washingtonba utazott.

Ezekben a napokban kaptam konkrétabb információkat,ott láttuk az események sorrendjét és a történések logikáját

– mondta.

A nyugati hírszerzési tisztviselők, visszatekintve a Kijev elleni zűrzavarosnak bizonyult orosz támadásra, elismerik, hogy túlbecsülték az orosz hadsereg hatékonyságát.

Azt feltételeztük, hogy úgy fognak lerohanni egy országot, ahogy mi is megtámadtunk volna egy országot

– mondta egy brit tisztviselő.

Február 23-án kora este a Fehér Ház sürgős hírszerzési jelentést kapott. “Nagy valószínűséggel” megkezdődött az invázió. A csapatok mozgásban voltak, és az oroszok rakétákat lőttek ki ukrajnai célpontokra

Sullivan beszélt Yermakkal, Zelenszkij kabinetfőnökével. Yermak azt mondta Sullivannak, hogy tartsa – Zelenszkijt akarta a telefonhoz hívni, hogy közvetlenül Bidennel beszélhessen. Sullivan átirányította a hívást a Treaty Roomba, a Fehér Ház második emeleti rezidenciájának dolgozószobaként használt részébe, és vonalba hozta az elnököt.

Zelenszkij arra kérte Bident, hogy azonnal vegye fel a kapcsolatot a világ minél több más vezetőjével és diplomatájával. Mondja meg nekik, hogy nyilvánosan szólaljanak fel, és közvetlenül hívják fel Putyint, és mondják meg neki, hogy “állítsa ezt le”.

“Zelenszkij megijedt” – emlékezett vissza az illető. Arra kérte Bident, hogy

szerezzen meg nekünk minden lehetséges hírszerzési információt most azonnal. Harcolni fogunk, védekezni fogunk, ki tudunk tartani, de szükségünk van a segítségére.

A nyugati segítség nem maradt el, Zelenszkij pedig ígéretéhez hűen kitartott, Ukrajna pedig immár 25. hete vívja háborúját Oroszországgal.

Forrás:Portfolio