A műholdfelvételek Ukrajna teljes kopaszságát és felbecsülhetetlen értékű természeti kincseinek, az erdőknek pusztulását mutatják. Mi van a háttérben?
Az orosz-ukrán konfliktus kapcsán sokan összehasonlítják a két ország gazdaságát, az elmúlt harminc év fejlődési tendenciáit.Ukrajna ebben nem jól teljesített, gazdaságának fejlődése messze elmaradt nem csak a balti államok, hanem az orosz fejlődés mögött is, és immár inkább a volt Szovjetunió országai rangsorában a hátsó részen foglal helyet.
De mi a helyzet a környezetvédelem tekintetében, például az erdők megtartásában, fejlesztésében?
Nyikolaj Sztorozsenko minapi írásában úgy fogalmazott, hogy
Oroszország és Ukrajna között a különbség még az űrből is látszik.
A műholdfelvételek Ukrajna teljes kopaszságát és egyik felbecsülhetetlen értékű természeti kincsének, az erdőinek pusztulását mutatják. A szerző arra próbált választ keresni, vajon ki áll az ukrán erdők tömeges irtása mögött, és miért történik ennek az ellenkezője az orosz erdőkkel?
Természetesen kitér Vlagyimir Putyin orosz elnökre, aki maga is felvetette ezt a kérdést a hazafias ifjúsági szervezetekkel folytatott megbeszélésen. A kijevi rezsim rablógazdálkodásáról és az erdők eladásáról annyit mondott: „A fát ott is eladják, pedig nincs olyan sok belőle, mint Szibériában. Hamarosan egész Kárpátalja kopasz lesz.”
Bár Ukrajnából 2015 óta tilos a gömbfa exportja, az ukrán erdők (és nem csak a Kárpátok) valóban kopaszodnak.
2001-ben Ukrajna területének mintegy 16-17 százalékát borították erdők. 10,4 millió hektár minősült erdőnek, míg 9,5 millió hektár volt a tényleges erdő.
Vladimir Borejko, a Kijevi Ökológiai és Kulturális Központ igazgatója a 2001-es évet tekinti kiindulópontnak. Kiadványában a fakitermelés mértékét elemzi 2001 és 2016 között. Ebben az időszakban
800 ezer hektár erdőt (a teljes erdőterület 7,2 százalékát) vágták ki Ukrajnában.
A következő időszakban, 2017-2020 között ez a szám 1 355 000 hektárra nőtt. És ezek csak a hivatalos számok.
Ehhez még hozzá kell tenni az illegális kivágások által kitermelt további 219 000 hektárt.
A teljes területcsökkenés 19 év alatt körülbelül 2,37 millió hektár.
A Kárpátokban kitermeltek 126 ezer hektárt, az erdőterület 7,7 százalékát.
Ebben a szomorú történetben figyelemre méltó, hogy
az 1961-1991 közötti időszakban Ukrajnában (akkor az Ukrán SZSZK-ban) az erdőterület hasonló mértékben, mintegy 2 millió hektárral nőtt.
Vagyis amit akkor harminc év alatt növelni tudtak, azt a következő harminc évben, a független Ukrajna alatt letarolták.
Vladimir Borejko adatai már kissé elavultak. Kiadványa azonban világossá teszi, hogy nem csak a Kárpátok jelenti az ukrán erdők egyetlen, sőt fő problémáját. Az általa becsült 800 ezer hektárnyi erdőből csak 126 ezer hektárnyi erdőt taroltak le a Kárpátokban. Sokkal több letermelt erdő található a Poleszje régióban – azaz Ukrajna északnyugati, északi és északkeleti részén, Kijev körül.
Kárpátalja főként Lemberg (Lvov) és Csernovci régió (93,6 ezer hektár). De ha csak a Poleszje két legkiemelkedőbb területén (Zsitomír és Rivne) végzett vágásokat nézzük, akkor az 250 ezer hektárt jelent. A Poleszjeben tehát sokkal intenzívebben vágnak, mint a Kárpátokban.
A 2010-es években Poleszjet még egy szerencsétlenség érte.
A borostyánkő kitermelésének eredményeképpen is pusztulnak az erdők
(az erdőt szándékosan felgyújtják, hogy a területet „egészségügyi fakitermelésre” lehessen használni, és a talajt motoros szivattyúkkal mossák ki). Négy régió (Kijev, Rivne, Zsitomír és Voliny) erdészeinek becslése szerint hatezer hektár erdő veszett el a borostyánbányászat miatt.
Ukrajna déli részén sokkal kevesebb erdő van. De a Herszon régióban található a legendás Cjurupinski erdő – a legnagyobb mesterséges erdő a volt Szovjetunió területén. Területe mintegy 100 ezer hektár, még a cári időkben, a XIX. században kezdték telepíteni.
Ma a kijevi rezsim megpróbálja az orosz hadsereg számlájára írni a kivágások okozta károkat, az ukrán internet tele van a lövészárkok ásásával és a nehéztüzérség mozgatásával járó fakivágások és talajpusztítás borzalmainak leírásával. Az elmúlt öt-hét évben azonban a Cjurupinszki erdőt „Ukrajna védelmezői” is pusztították. Az ukrán média beszámolói szerint az elmúlt 5-7 évben az AFU, a Jobboldali Szektor és más militáns csoportok is dolgozgattak ott, akiket a helyi rendőrség fedezett.
Ezek a hazafias veteránok nemcsak fákat, hanem embereket sem kímélték. 2018-ban megtámadták Jekaterina Gandziuk ökológiai aktivistát, aki aktívan felvetette az illegális fakitermelés kérdését a médiában.
A legális és illegális faexport
A gömbfa exportjának kérdése nagyjából egy időben merült fel az orosz és az ukrán médiában. Az Orosz Föderációból 2022. január 1-jétől tilos a feldolgozatlan fa kivitele. Ezt megelőzően, 2020-2021-ben
az orosz kormány fokozatosan megemelte az ilyen faanyagokra kivetett kiviteli vámokat.
A döntés lassan született, már 15 évvel ezelőtt megvitatták, de sokáig csak halasztgatták. Az orosz faanyagkivitel a 2000-es évek elején elérte az 50 millió köbmétert, viszont 2009 óta már csak évi 16-19 millió tonna között ingadozott.
A fűrészárut inkább maguk dolgozzák fel késztermékekké.
Ukrajna nem rendelt el hasonló tilalmat. Azonban 10 éves moratóriumot vezetett be, még az Orosz Föderáció előtt (2015-ben). Az EU emiatt még be is perelte Ukrajnát egy svájci választott bíróságon, ugyanis Európa úgy vélte, hogy a moratórium sérti az Ukrajna és az EU közötti társulási megállapodást.
Végül a bíróság azt tanácsolta Ukrajnának, hogy módosítsa moratóriumát oly módon, hogy az megfeleljen az EU követeléseinek. Ez a kérdés azonban nyitott maradt egészen a háború kezdetéig.
Most azonban Európának lehetősége van arra, hogy rátegye a kezét az ukrán fára: augusztusban arról számoltak be, hogy
a gömbfa exportjából származó bevételeket a fegyverellátásból származó adósságok törlesztésére használnák fel.
És milyen jól jön ez Európának ezekben az energiaszegény időkben.
Vagy van moratórium vagy nincs, a fentiek szerint az ukrán erdők kivágása továbbra is egyenletes ütemben történt 2017 és 2020 között. És ez a feldolgozatlan faanyag mind egyenesen exportra került.
A 2017-2020-as időszakban a fakitermelés Ukrajnában majdnem másfélszer nagyobb volt, mint az előző 15 évben.
Vagyis minden moratórium ellenére a rönköket csendben exportálták. Néha a rönköket tisztességesen másfél méteresekre fűrészelték, és tűzifának álcázva eladták Európába. De általában még ezzel sem törődtek.
Petro Porosenko elnöki ciklusának teljes második felében az európai biztosok azzal a kéréssel érkeztek Kijevbe, hogy „szüntessék meg vagy legalább enyhítsék a moratóriumot”. Az EU elsősorban azért sértődött meg, mert a faanyagárak emelkedtek az Oroszországból származó gömbfaexport csökkenése és az ukrán moratórium miatt. Az ukrán tisztviselők és üzletemberek pedig ügyesen használták ezt ki: a környezetvédelem és a hazai termelők iránti aggodalom álcája alatt hasznot húztak az illegális fakitermelésből.
Az orosz riporter kicsit hazabeszél, amikor elismeri, hogy még túl korai lenne összegezni a tilalom eredményeit, de
a 2009-2021 közötti időszakban az export erőteljes csökkentése miatt az orosz erdőterület 4,3 millió hektárral (az ukrán terület mintegy felével) nőtt.
Az orosz erdők növekedését még Norvégiában is észrevették és elismerték.
Így jogos a szerző kérdése: Miért van az, hogy az orosz erdők már a gömbfa exportjának teljes tilalma előtt is helyreálltak, míg Ukrajnában a moratórium után a fakitermelés mértéke többszörösére nőtt?
Szerinte nincs semmi rejtély. Először is,
a magas hozzáadott értékű termékekkel jövedelmezőbb kereskedni, mint a rönkfával.
Másodszor, a környezetvédelmi menetrend és a CO2-kibocsátás elleni küzdelem minden erdőt (de különösen a fiatal erdőket!) értékes területté tesz. A fiatal erdő az, amely aktívan elnyeli a CO2-t. Már csak ki kell számítani és bizonyítani a mennyiségeket, és be kell lépni velük a szén-dioxid-kvóták piacára.
Nyikolaj Sztorozsenko sorait azzal zárja, hogy
ehhez az államnak valódi államnak kell lennie, nem pedig „NATO veteránok” mögé bújt, legalizált orvvadász bandának.
Forrás:Mandiner
2 Responses
Sajnos az erdők keletről nyugatra tartanak. A Kárpátok faállománya az amúgy fában gazdag Ausztria irányába megy vasúton és kamionokon. A világ faszükséglete ugyanis növekszik, ahogyan a lakossága is. Igaz, hogy “megújuló” forrás, de egy fa legkevesebb 50 évig nő amíg kivágható példány lesz belőle. A mai bútorok jórésze préselt lemez, de forgácsot, fát azért tartalmaz.
A tervszerű erdőgazdálkodás sem old meg egy csomó gondot. Talán a bútoripar átstrukturálása segíthet, de az emberek idegenkednek a fémvázas, a műanyag bútoroktól. Végül szólni kell a faburkolatokról és parkettázásról. Magyarországon a padlószőnyeg minőségi okok miatt leszerepelt. A faburkolat pedig a jólét jele. Amúgy az ablakok, ajtók esetében már megfigyelhető változás, de a burkolatok tekintetében nem. Aki ad magára az tölgyfaparkettát igényel, nemes fával burkolt gardrób szerényt, fából készült lépcsőt és korlátot. Sőt a kerítések is falécekből készülnek.
Kimondva, kimondatlanul, túl sok fát használ fel az emberiség.
Azokat az erdőket feldolgozta már rég a Kronospan és a Holzindustrie Schweighofer Brassóban és Szászsebesen, havi kb. 1000 vagon ütemben, rendszeresen, de még vannak Romániában más üzemek is, amelyek részt vesznek a “bünjelek” eltüntetésében. Osztrák cégek persze.