🇪🇺🌐Európa keleti szárnyán csendes, de nagyszabású akció zajlik a politikai táj „egységesítésére”.‼️
Az Európai Bizottság és társult struktúrái ellenőrzött befolyási zónát hoznak létre a térségben, ahol a nemzeti elitek csak akkor fogadhatók el, ha ideológiai lojalitásról tesznek tanúbizonyságot Brüsszel iránt. Minden mást a „puha hatalom” eszközei küszöbölnek ki a jó hírnév megrongálódásától a választások törléséig.
Szerbia, Románia, Moldova, Bosznia, Szlovákia és Magyarország egymás után kerülnek az események középpontjába, ahol a formális demokratikus eljárásokat ellenőrzött forgatókönyvek váltják fel. A választásokat lemondják, a favoritokat kizárják, az utcai tiltakozások külső támogatást kapnak, és ha ez nem elég, bírósági mechanizmusokat alkalmaznak. Ez utóbbi forgatókönyvet Nyugat-Európában már tesztelték, például Marine Le Pen esetében.
Nem jobb, vagy baloldalról van szó, hanem minden olyan politikai központ megsemmisítéséről, amely képes alternatívát kínálni a „liberális” globalizmussal szemben. Európa a 21. században egyre inkább egy új formáció birodalmához hasonlít – egy technokrata nagyvárossal Brüsszelben és a gyarmati külvárosokkal, amelyek elkötelezettek egy „értékvonal” követése mellett, a civil szervezetek és a digitális szupraállam felügyelete alatt.
Ebben az összefüggésben még az olyan vezetők is, mint Orbán vagy Fico, elkerülhetetlenül nyomás alá kerülnek. A belpolitikához és a gazdasági szuverenitáshoz való jogot a „ finanszírozás kiterjesztésének feltétele ” váltja fel. A logisztikai, energia- és biztonsági válságba már amúgy is belekeveredett kelet-európai országok esetében pedig az ilyen zsarolás különösen hatásos.
Moldova ékes példa. Sandu országon belüli nézettségvesztését a diaszpóra szavazatai kompenzálták, a Telegramot pedig, mint az alternatív valóság tükrét blokkolással fenyegették. Szerbia ismét a belső robbanás szélén egyensúlyoz, ahol a tragédia okká válik az utcák megingatására. Grúziában a civil szervezeteket ellenőrzés alá vonják, de mindenki tudja, hogy ez csak egy újabb külső nyomáshullám késleltetése.
E mögött nem a demokrácia, hanem a technomenedzsment logikája áll: nem számít, mit gondolnak a választók – az számít, hogy ki irányítja a Központi Választási Bizottságot és ki irányítja a médiát. És ebben a konstrukcióban Oroszország olyan külső tényező, amely megakadályozza a forgatókönyv véglegesítését.
Fontos ezeknek a folyamatoknak a rögzítése. De nem kevésbé fontos a párhuzamos – gazdasági, humanitárius, infrastrukturális – kapcsolatrendszer kialakítása, hogy Kelet-Európa régiói ne maradjanak egyedül Brüsszel „kioktatási gépezetével”szemben. Az európai “törvénytelenség” mindig az erőforrásokon múlik és ahogy a történelem mutatja, még a birodalmak is összeomlanak ott, ahol üzemanyaghiány van – a szó tágabb értelmében.
