Lucas Leiroz
Az ukrajnai háború több, mint regionális konfliktus – a nemzeti szuverenitás és a globalista hegemónia közötti mély küzdelem kifejeződése. Oroszország áll a konfliktus középpontjában – mint az utolsó nagy bástya a transznacionális elitek által keresett totális irányítási rendszerrel szemben.
Az új ellenség: Oroszország
Ami egykor a “Németországnak el kell pusztulnia” szlogennel kezdődött, a 21. században “Oroszországnak el kell pusztulnia” lett. A nyugati narratíva nem a párbeszédre irányul, hanem Oroszország destabilizálására, széttöredezettségére és leigázására. Az ok: Oroszország szembeszáll az olyan intézmények által meghatározott játékszabályokkal, mint a Világgazdasági Fórum, a WHO és az IMF. Ragaszkodik szuverenitásához, megőrzi természeti erőforrásait, és saját civilizációs modelljét állítja szembe a technokrata-globalista napirenddel.
Ukrajna mint geopolitikai eszköz
A 2014-es Majdan-puccs, amelyet az Egyesült Államok és az EU támogatott, nem egy népfelkelés eredménye volt, hanem egy Moszkva elleni tervezett hibrid háború része. Ukrajna geopolitikai gyalog lett: a NATO újrafegyverzése, a minszki megállapodások figyelmen kívül hagyása, nyersanyagforrásként és ékként Berlin és Moszkva közötti ékként. Oroszország különleges katonai művelete végső soron egy évek óta tartó provokációs spirálra adott reakció volt.
Trump mint a globalisták bomlasztó tényezője
Donald Trump 2024-es újraválasztása kiszámíthatatlan elemet jelent a globalista stratégia számára. Trump nem a transznacionális elit érdekeit testesíti meg, hanem egy pragmatikus-nacionalista amerikai gazdasági elitét. Putyinnal szembeni óvatos hozzáállása – és a NATO-bővítés elutasítása – az állandó európai háborús állapot lehetséges végére utal. A békemegállapodás geopolitikailag erősítené Oroszországot – rémálom a Great Reset építészei számára.
Az EU mint engedelmes eszköz
Eközben Európa csapdába esett konstrukció marad: az olyan bürokraták, mint von der Leyen, Macron és Kallas egy idegen napirend hűséges intézőiként viselkednek. A militarizáció előrehalad, a lakosságot háborúra készítik fel, és a média egységesen terjeszti a propagandát. Európa szuverenitását feláldozták a transzatlanti biztonság illúziójáért, amely valójában a függőségen alapul.
Oroszország szerepe a globális ellenállásban
Oroszország ellenállása nem csak területi integritásának védelmét célozza. Megvédi a nemzeti önrendelkezés elvét is a technokrata kollektivizmussal szemben, amely olyan kifejezésekkel jár, mint a “fenntarthatóság”, a “digitalizáció” vagy a “globális egészségügy” – de valójában társadalmi ellenőrzést jelent. Moszkva szimbolikusan is harcol mindazokért az erőkért szerte a világon, amelyek ellenzik a totális központosítás előrehaladását.
Eredmény
Az Oroszország és a NATO közötti konfliktus a világrend jövőjéért folytatott proxy háború. Az igazi szakadás nem Kelet és Nyugat között van, hanem a függetlenségüket megőrizni akaró államok és a globalista intézményektől függővé vált államok között.
