Miért veszélyes a transzhumanizmus és miért lehet megtévesztő a kereszténységet ismerők számára? Mit hirdet egyáltalán ez a mozgalom és milyen utópikus képeket vázol?

– hangzott el a The European Conservative Valóságellenőrzés című podcastjában. Jan C. Bentz filozófus és újságíró Michael Baggot atyával, a Krisztus Légiója Kongregáció tagjával beszélgetett arról, hogyan juthatunk el mi, modern emberek a transzcendens örökkévaló igazságához. Baggot, aki a római professzora, a transzhumanizmus mélyreható tanulmányozását követően nagy jelentőségű kötetet is publikált a témában.

A műsorban, amelynek célja „a valóság konzerválása a dekonstrukció idején” Baggot atya felhívta a figyelmet arra, hogy a transzhumanizmus, amely egyszerre szellemi és kulturális jellegű, egy jelentős mozgalommá nőtte ki magát. Az emberi fejlődés radikális fokozását tűzte zászlajára, alapvetően kognitív szempontból, azaz valamilyen módon „okosabbá” akarják tenni az embereket, de képviselői erkölcsi szempontból valamiféle jobbításról is beszélnek. A mozgalom célul tűzi ki az élet radikális meghosszabbítását is, tulajdonképpen végső célja a földi halhatatlanság elérésében ragadható meg, de mindenképpen el akarja érni, hogy meghaladjuk az évezredek óta ismert emberképet és ismert korlátainkat.

A transzhumanizmus szembe helyezkedik a keresztény antropológiával és az ember teremtettségébe vetett hittel is, amikor az embert egyfajta véletlennek tartja mint az evolúció győztese. Mivel azonban a technikai fejlődés jelentős lehetőségeket adott a kezünkbe, a transzhumanisták úgy vélik, eljött az ideje, hogy ezen eszközök megragadásával magunk vegyük kezünkbe az irányítást. A transzhumanizmus végső célja egyfajta szuperlény alkotása, amely már nem is értelmezhető az emberről alkotott fogalmaink alapján, mert azt régen meghaladta és túllépett az emberi test okozta határokon.

Baggott atya arra is figyelmeztetett, sok transzhumanista szerző próbálja csökkenteni a radikális követelések jelentőségét, hogy azokat elfedje, vagy elfogadhatóbbá tegye a társadalom szemében, noha a javaslatok egy része valóban nagyon ijesztő, sőt, egyenesen pusztító.

Erkölcsi normákba is ütközik a transzhumanizmus emberi testet tökéletesíteni vágyó elképzelése, figyelmeztetett Michael Baggot. A beszélgetés során kitért arra is: a dataizmus irányzata (a transzhumanizmuson belül) arra összpontosít, hogy az ember majdan egyfajta digitális létezővé váljon, például az agyát (a tudását) feltöltheti majd egy interneten elérhető felhőbe, ezzel digitális halhatatlanságot biztosítva az „énjének”.

A transzhumanizmus egyben elveti a vallásokat is, olyan tényezőként tekint rájuk, amelyekre az emberek (a hagyományokhoz hasonlóan) csak egy ideig támaszkodtak, ám a technológiai fejlődéssel ezeket is meghaladjuk. Ugyanakkor érdekes párhuzam figyelhető meg a Szentírás azon szakaszával, melyben a szinoptikusok Jézus színeváltozását írják le: a transzhumanizmus egyfajta véglegesedő „színeváltozást”, átváltozást sürget. Baggot atya aláhúzta: a keresztény ember egy egészen más átalakulásra kap meghívást és hivatást.

A beszélgetés során figyelmeztetett arra a megtévesztő jelenségre is, hogy a keresztény üdvösségtörténet és a szekuláris transzhumanizmus történetmesélése között meglepően sok párhuzam található, ami sokakat elbizonytalaníthat. Sőt, egy ponton úgy fogalmaz: „(ekkor) kezdtem rájönni, hogy sok szempontból ez a kereszténység újramondása”.

Ám „a szent kereszténység a maga gazdagságában mindig többet kínál, mint bármi, amiről a szekuláris transzhumanizmus álmodozhat”.

A teljes beszélgetés (angol nyelven) itt megtekinthető: