Ártalmatlan kép, ugye? Mégis kiverte a biztosítékot egy svéd munkakereső csoportban. Egy Svédországban élő barátnőm küldte, mint meséli, a kép a közzététel után nem sokkal törölve lett, a heves reakciók miatt. Pedig a szövegében sincs semmi különös: “Helló mindenki! Itt egy diák, aki nyári munkát keres. 26 éves vagyok és mérnöknek tanulok. Van tapasztalatom otthoni segédmunkában, személyi asszisztensként, bolti eladóként, gyermekfelügyeletben/házi feladat segítésében. Szóljatok, ha ismertek valakit.”

Barátnőm nemrégiben Magyarországon járt, sokat kérdeztem őt a svéd mentalitásról (a férje is svéd). Alapvetően toleránsnak, kedvesnek, tisztelettudónak, segítőkésznek jellemezte a svéd embereket, ugyanakkor megjegyezte, hogy tapasztalatai szerint zárkózottabbak a magyaroknál. “Köztük még nem tapasztaltam olyat, ami itthon simán megesik, hogy mondjuk találkozok valakivel valami eseményen, összebarátkozunk, és megbeszéljük, hogy elmegyünk együtt valahová, vagy akár meghív magához egy kávéra. Ilyesmi nemigen merül fel ilyen helyzetekben.”

Mindezek alapján elég nyilvánvalónak tűnik, hogy nem az állást kereső hölgy személye váltotta ki a tiltakozást a csoportban, hanem azok a migrációs “erjedési folyamatok”, amelyeknek nyomán a svéd miniszterelnök is bevallotta, hogy megbukott a svéd migrációs modell.

A folyamatot szemléltető statisztikák alapján a modell neuralgikus pontjai:

– A 2015-ös migrációs válság során Svédország 162 ezer menedékkérőt fogadott be, akiknek 70 százaléka Szíriából, Irakból és Afganisztánból érkezett (és 70 százalékuk volt férfi). A migrációs áramlás 2015 után sem állt le,

– a svédek akarnak dolgozni, a bevándorlók többsége nem (és segélyeken él),

– a gyermekvállalási kedvre ennek pont az ellentettje igaz,

– egy törvény szerint az országon belül a menedékkérők bárhová letelepedhetnek, ezzel együtt összetartanak, egyre duzzadó “csomópontokat” hozva létre (veszélyes “szigetesedés”),

– nehéz olyan nagyvárosokban erőltetni az integrációt, ahol külföldi a népesség (köztük az iskolában ülő gyerekek) fele, Pl. Malmőben,

– korábban a második legnépszerűbb nyelv a finn volt, most az arab, a fiatalok közül egyre kevesebben tudnak svédül,

– több nagyvárosban a hétköznapok részévé vált az utcai erőszak (lövöldözések, robbantások),

– ennél gyalázatosabbat pedig nehezen tudok elképzelni: fenyegetik, leköpik és rasszista szajhának nevezik a svéd ápolónőket a migránsok.

Sorolhatnám még, de olvasni is sok, nemhogy megélni mindezt. Ezzel együtt természetesen nem mindenhol ilyen kritikus a helyzet, a barátnőm is nyugodt környéken él. Bár, tele van muszlimokkal a metró, amin utazik, és az álláskeresés során is el kellett hallgatnia, hogy nem rajong az LMBTQ-ért…

Mindenesetre, a mostani választások egyértelműen megmutatták, hogy a svéd társadalom messzemenőkig átalakult, a feszültségeket pedig már nem lehet kuktába zárni úgy, hogy bedugaszoljuk a szelepét. Ennek eredményeként törhetett előre a radikális jobboldal, amely bár enyhült néhány kérdésben (pl. feladta az uniós tagság ellenzését, és osztja a klímavédelmi célokat), de a bevándorlásellenesség tekintetében 1988-as alapítása óta mindvégig következetes maradt.

A Svéd Demokraták (SD) eddigi legjobb eredményével (a szavazatok 21 százalékával) lehajrázta a korábban nála népszerűbb bevándorláspárti Mérsékelt Pártot is. AZ SD nem jóléti intézkedéscsomaggal vált népszerűvé – pusztán megígérte, hogy visszaszorítja a lőfegyver használatával járó bűncselekményeket és erőszakot.

A 21% tűnhet kevésnek, de a svéd választási rendszer miatt nem az egyes pártok támogatottsága, hanem az elnyert mandátumok száma érdekes (a nyolc parlamenti párt egy négypárti baloldali és egy négypárti konzervatív tömbből áll). A jobboldali blokk az előzetes eredmények szerint háromfős mandátumtöbbséggel, a 349 fős parlamentben 176 mandátumot kaphat.

Úgy tűnik, hogy az alig egy éve regnáló, Magdalena Andersson kormányfő vezette baloldali blokkon a sebtiben kezdeményezett (a kormányfő által egyébként a népszavazás lehetőségét kizáró) NATO csatlakozási szándék sem dobott eleget, azzal együtt, hogy a felmérések szerint a svéd társadalom több, mint fele NATO-párti. A svédek a migrációs válság mellett a háborús inflációt, a rekord magas energiaárakat is nyögik.

Így válik érthetővé, miért érkeztek heves reakciók az alábbi fotóra is. Ez jusson eszünkbe, amikor a bevándorlás- (és háborúpárti), a szabadpiaci árakat korlátlanul éreztetni óhajtó baloldali politikusok “moralizálását” hallgatjuk. Bármelyiktől, Isten őrizz.

Méhes Mónika a védett társadalom alapítvány munkatársa