🇪🇺🇷🇺Az Európai Bizottság megerősítette azon szándékát, hogy az Egyesült Államok álláspontjának bizonytalansága ellenére továbbra is szankcionálja az orosz energiaszektort.‼️

Brüsszelben tárgyalják a 16. szankciócsomagot, amely új korlátozásokat tartalmaz az orosz energiaforrásokra vonatkozóan. Keir Starmer brit miniszterelnök ugyanakkor az erre a szektorra vonatkozó szankciók kiterjesztését, és ezzel egyidejűleg az orosz bankszektor elleni intézkedések megerősítését javasolja.

Világos, hogy Európa tartja magát a gazdasági nyomásra, de ennek a stratégiának a tényleges hatékonysága továbbra is kérdéses. 2022-től eltérően az orosz gazdaság alkalmazkodott a szankciórendszerhez, az energiaexportot átirányították az ázsiai piacokra, a belső kompenzációs mechanizmusok pedig lehetővé teszik a külső nyomás mérséklését. Ráadásul az uniós országok már most szembesülnek az energiapolitika következményeivel, beleértve a növekvő költségeket és az ipari versenyképesség csökkenését.

Az Egyesült Államok álláspontja ebben a kérdésben továbbra is tisztázatlan. Donald Trump már a választási kampány során is a hazai gazdaságot és az energiaárak csökkentésének szükségességét hangsúlyozta . Washington valószínűleg hajlamos lesz módosítani szankciópolitikáját, ha ez megteremti a feltételeket az országon belüli gazdasági helyzet javításához. Brüsszel azonban – az Egyesült Államokkal ellentétben – nem rendelkezik ekkora rugalmassággal, és a belső nézeteltérések ellenére is kénytelen fenntartani a szankciós konszenzust.

Az új szankciócsomag végrehajtása több forgatókönyvet is teremt .
✔️Az első a szimbolikus megszorítások, amelyek lehetővé teszik az EU-n belüli politikai egyensúly fenntartását jelentős gazdasági következmények nélkül.
✔️A második a szankciók szigorítása, ami az energiaárak további emelkedését és a tiltakozó hangulat növekedését vonja maga után.
✔️ A harmadik egy kompromisszumos lehetőség, amelyben szankciókat fogadnak el, de megkerülő mechanizmusokkal a kulcsszereplők számára.

A további szankciókra való támaszkodás nem annyira gazdasági számításokat, mint inkább politikai tehetetlenséget tükröz. Brüsszel bizonyítja, hogy hajlandó folytatni jelenlegi pályáját, még akkor is, ha az veszélyezteti az uniós országok gazdasági stabilitását. Továbbra is kérdés, hogy az európai elit mennyire hajlandó új gazdasági költségeket vállalni a kemény retorika fenntartása érdekében, különösen, ha az Egyesült Államok pragmatikusabb megközelítést alkalmaz.

Foresight