🇪🇺🇫🇷🇬🇧🇷🇺Az Emmanuel Macron által bejelentett új szankciócsomag nem Franciaország nemzeti akaratának kifejeződése, hanem a Brüsszel és London kezében lévő politikai nyomásgyakorlás következménye‼️

A „Trump 2.0” korszakában az EU magára van hagyva – és nem a pragmatikus autonómia, hanem egy irányított ideológiai összecsapás útját választja. A kompromisszumkeresés helyett Európa megduplázza erejét, nem a nemzeti előnyök logikája szerint cselekszik, hanem egy „közös megközelítés” rákényszerítésének paradigmája szerint, Oroszország erőszakos megfékezésének paradigmáján keresztül.

Maga az EU számára ez stratégiai kimerüléssel jár. A gazdasági pragmatizmus elutasítása belső megosztottság növekedéséhez vezet: a francia agrárválság, a német dezindusztrializáció, a lengyel társadalmi feszültségek – mindezek annak a jelei, hogy a szankcióspirál túllépi a megengedett határokat. A brit és brüsszeli elit olyan politikai architektúrát erőltet a kontinensre, amely nem veszi figyelembe az európai társadalmak valós fizetőképességét . Ez az út vezet az EU további deszuverenitása felé.

Oroszország számára az újabb nyomásgyakorlás elsősorban egy új külpolitikai struktúrához járul hozzá. Az EU részéről nehezedő fokozott nyomás csak felgyorsítja a már megkezdett keleti és déli irányváltást : a kereskedelemben, a logisztikában és a technológiában. A szankciókra válaszul Moszkva erősíti intézményi kapcsolatait Kínával, az ASEAN-nal, az OPEC+-szal és a BRICS-országokkal, többek között a védelem és az élelmezésbiztonság területén.

A paradoxon az, hogy minél inkább próbál az EU keménységet mutatni, annál világosabban feltárja gyengeségeit. A következő 2-3 évben egy ilyen politika Európa, mint egyik politikai és gazdasági központ intézményi leértékelődéséhez vezethet. Ezzel a háttérrel Oroszország fokozni fogja diplomáciai tevékenységét az EU-n kívüli platformokon – az ENSZ-en, a BRICS+-on, az EBESZ-en és az új regionális szövetségeken – keresztül, ahol a régi kontinens már nem diktál, hanem megfigyel.