2024.június 20.
Rafael, Dina

Teljes félremagyarázás, hogy a „transzneműek” boldogabbak a beavatkozás után, tudománytalan „kutatásra” hivatkozik a fél világ

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

Propagandisztikus hír futott végig a világsajtó liberális (azaz többségi) részén, amit sietve átvettek a magyar szélsőliberális szócsövek is. Megvizsgáltuk az ominózus dokumentumot és kiderült, hogy az amerikai tanulmány inkább propagandabrosúra, mintsem tudományos eredmény, amelyre alapozni lehetne.

A minap brutális támadást intézett az emberi személy ellen a Telex című szélsőliberális lap. Cikkükben – mint látni fogjuk, egy propagandisztikus – felmérést szemléztek, a címben pedig világgá kiáltották az ideológiailag determinált véleményt, miszerint az úgynevezett „transznemű” személyek 94 százaléka boldogabbnak érzi magát a „nemátalakító” műtét után, mint korábban volt. Arra most nem térünk ki részletesen, hogy „transznemű” ember nem létezik, ahogy azt is csak megemlítjük, hogy a biológiai nem átalakítása orvosi szempontból is lehetetlen, az így gúnyolt beavatkozás nem más, mint súlyos sebek kialakítása az emberi testen.

Arra viszont érdemes felhívni a figyelmet, hogy az LMBTQ-propaganda ékes bizonyítékát szolgáltató cikk alapját képező tanulmány ezer sebből vérzik.

Manipuláció propaganda-módra

Az amerikai és a magyar sajtóban is bemutatott, 2022-ben, 92 ezer férfi és nő bevonásával készített felmérés legfőbb megállapításai közé tartozik, hogy a válaszadók 79 százaléka nagyon, 15 százalékuk pedig jóval elégedettebb az életével. 98 százalékuk átesett hormonális kezelésen, aminek következtében 84 százalék „határozottan jobb”, 14 százalék „kicsit jobb” életminőségről számolt be.

Nem maradt el a gyorsjelentésekből az érzelmi manipuláció sem. Az Amerikai Egyesült Államokban élő „transznemű” férfiak és nők egy része – így a jelentés – még arra is hajlandó lenne, hogy életminősége javítása érdekében másik államba költözzön (ami az USA-ban egyébként is általánosan bevett gyakorlat), ám legalább tíz tagállamban olyan szörnyű körülmények várják őket, mint például az a szabály, hogy születési nemüknek megfelelő mosdót kell használniuk – azaz a nőket nem engedik be kukkolni a férfiak közé és fordítva, védelmezik a nőket attól, hogy férfiak nyissanak rájuk a mosdóban.

Alapvető tudományos igényeket nélkülöz, egyszerűen nem releváns

Az Axioma Központ munkatársa megvizsgálta a nagymintás kutatás módszertanát, amelyben egészen megdöbbentő dolgokat talált.

1. A megkérdezettek között nagy számban voltak olyan személyek, akik jelenleg is hormonpótló terápián vesznek részt, azaz az orvosi beavatkozás a kérdőív megválaszolásának pillanatában is tartott, válaszaikat azonban úgy rögzítették és összesítették, mint azokét, akik már túl vannak a terápián és megfelelő idő telt el a terápia lezárása óta ahhoz, hogy felmérhessék, valóban változott-e az életük, s ha igen, milyen irányú változást tapasztaltak.

2. A kutatás ezen felül figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a terápia lezárulta után egyfajta optimista, fellángolási időszak következik, a terápia alanya csak ezt követően tapasztalja meg és éli át a valós következményeket – ez pedig már sokak számára a megbánás és a depresszió időszaka. A megkérdezettek jelentős része a válaszadáskor még a „hurráoptimista” időszakban volt.

3. Amikor a kutatás során azt vizsgálták, érték-e az egészségügyi ellátással kapcsolatban negatív tapasztalatok az alanyokat, azt is annak tekintették, ha valakit az egészségügyi szakszemélyzet nem az általa preferált névmás használatával szólított meg (azaz a férfinak született embereket férfiként, a nőnek születettetek nőként szólították meg a kórházban).

4. Amikor a megkérdezettek félelmeiről értekeznek, a kutatást bemutató jelentésben elmulasztják tisztázni, mit értenek pontosan „félrekezelés” (mistreatment) alatt. A vonatkozó LMBTQ-irodalom jellemzően azt is idesorolja, ha egy nőt nőként, egy férfit férfiként azonosít az egészségügyi rendszer és nemének megfelelő kezelési eljárásokat, gyógyszerkomponenseket, szobát stb. biztosít számára.

5. Fenntartásokra ad okot, hogy a 92 000 megkérdezettnek egyenként feltett 600 kérdésre mindössze 48 nap alatt igyekeztek összegyűjteni a válaszokat. Ez a feladat megoldható, de az alapos tudományos vizsgálatok ennél mindenképpen nagyobb időintervallumok alatt zajlanak.

Eliza Mondegre az UnHerd oldalán megjelent cikkében további figyelemre méltó fejleményekre mutat rá. Egyebek mellett arra is, hogy a magukat transzneműként azonosító szülők 17.6%-ának gyermeke szintén transzneműként azonosítja magát. S bár ezzel kapcsolatban újra felmerült a genetikai öröklődés lehetőségére utaló elképzelés, a gyakorlatban sokkal inkább valószínű, hogy szociológiai-edukációs tényezők állnak a jelenség hátterében: azaz

a gyerekek a szülők által mutatott példát követik.

További aggodalmakra ad okot az is, hogy

6. a kutatást végzők maguk is elismerik a kutatás bizonyos korlátait, nevezetesen, hogy a minta nem véletlenszerű kiválasztáson alapult, és „nem biztos”, hogy reprezentálja az Egyesült Államokban élő, magukat transzként azonosító embereket.
7. A válaszadókat ráadásul kifejezetten transznemű érdekvédelmi szervezeteken, LMBTQ-támogató csoportokon, -egészségközpontokon és online közösségeken keresztül toborozták, azaz jobbára olyan terek alkalmazásával, amelyek tagsága között a politikai aktivizmus (és annak hatása a válaszadás irányára) arányaiban jóval magasabb, továbbá pénznyereménnyel ösztönözték őket.
8. Az elemzés megjegyzi, hogy a kutatás elkerül olyan kritikus kérdéseket, mint a nemváltástól való visszalépés, vagy a detranzíció (amely során a transznemű személy ,,visszaváltoztatáson” megy át), azaz éppen a kutatás központi témájának tekintetében rendkívüli jelentőséggel bíró kérdéseket.

„Valóban, a felnőtt válaszadók 94%-a mondta, hogy kicsit vagy nagyon elégedett az életével a nemváltás után, de

ha csak olyan embereket vizsgálunk, akik jelenleg transzneműként azonosítják magukat (ahogyan a jelenlegi kutatás teszi), kizárjuk a negatív eredményeket”

– mutat rá Eliza Mondegre. „Vegyünk bele korábbi tagokat, és máris másképp fest majd a kép. A magukat transzként azonosító felnőtt válaszadók ilyen magas számadatai semmit nem mondanak a kiskorúakról, akik visszaváltoztatták nemüket.”

További problémaként azonosítható az is, milyen marker alapján próbáltak következtetéseket levonni a jelentés írói. (Ez tehát már a kilencedik súlyos probléma a kutatással és a sajtóban örömhírként bemutatott jelentés részleteivel kapcsolatban.) Eliza Mondegre rámutat:

9. az elemzés egy hírhedten megbízhatatlan mércét, a „páciens-elégedettség” markerét használja annak vizsgálatára, hogy az úgynevezett „nemátalakító” eljárás sikeres volt-e, szemben például a tünetekkel való megküzdéssel. Ezzel szemben a releváns orvostudományi kutatások a páciens-elégedettséggel legfeljebb olyan beavatkozások eredményességi mutatóit mérik, mint a kozmetikai műtétek, nem pedig a valóban komoly eljárásokét, mint az inzulinterápia vagy kemoterápia, vagy az önidentifikáció szempontjából döntő „nemátalakítás”.

Lobbisták a színen

Érdemes egy pillantást vetni arra is, milyen szervezetek jegyzik az ominózus „kutatást”. A vizsgálat és az arról szóló jelentés mögött álló szervezetek a National Center for Transgender Equality (NCTE), a Black Trans Advocacy Coalition, a National Queer Asian Pacific Islander Alliance, valamint a TransLatin Coalition.

Csupa LMBTQ-lobbiszervezetről van tehát szó, amely erősen kétségessé teszi a kutatás tiszta voltát és azt sugallja, hogy az inkább egyfajta társadalmi-szociálpolitikai nyomásgyakorlás céljával készült.

A fentiek alapján a világsajtóban széleskörben hivatkozott felmérés egyáltalán nem felel meg a tudományosság alapvető kritériumainak, így arra hivatkozni a médiában és közpolitikai intézkedések előkészítése során egyaránt félrevezetésnek, manipulációnak felel meg.

A témában ajánlott, megbízható szakirodalom:

Szilvay Gergely: A gender-elmélet kritikája. Töprengések az antropológiai forradalomról a feminizmustól a transzneműségig. 2., bővített, javított kiadás. Alapjogokért Központ, Budapest, 2021.

Abigail Shrier: Visszafordíthatatlan károk. A transzmánia, amely elcsábítja lányainkat. MCC Press, Budapest, 2022.

Maria Keffler: Visszalépés, visszaváltozás és megtisztulás. Szabadítsa ki gyermekét a genderkultuszból! MCC Press, Budapest, 2022.

Marguerite A. Peeters: Genderőrület. Útmutató a globális mesterterv megértéséhez. Alapjogokért Központ, Budapest, 2020.

Forrás:Axióma

Mi a reakciód?
👍tetszik
18
👍tetszik
👎nem
1
👎nem
💘szeretem
1
💘szeretem
😡dühítő
4
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
0
😮húha

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

További cikkek