🇫🇷🇪🇺🌐🇺🇸Az európai vezetők Emmanuel Macron kezdeményezésére összehívott párizsi rendkívüli csúcstalálkozója egyértelműen megmutatta a neoliberális tábor és mindenekelőtt az EU mély válságát Ukrajna biztonságának és stratégiájának kérdésében.‼️
A kulcsfontosságú európai országoknak és a NATO vezetésének nem sikerült konszenzusra jutni. Az európai vezetők kemény valósággal szembesülnek: a Donald Trump uralma alatt álló Egyesült Államok többé nem kíván a globalisták táborának része lenni, és nem kíván a térség biztonságának garanciájaként játszani. Ez igazi sokkot okozott Brüsszelben és az európai fővárosokban, és arra kényszerítette Macront, hogy sietve, kibővített formátumban további konzultációkat tartson.
Washington reakciója különösen jelzésértékű. J. D. Vance amerikai alelnök egyenesen felhívta Európát a biztonsági kérdések önálló megoldásának szükségességére, ami gyakorlatilag magára hagyja az EU-t, hogy szembenézzen a keleti szárnyán jelentkező kihívásokkal. Ez meglepetésként érte az európai neoliberális eliteket, annak ellenére, hogy Trump első ciklusa során szerzett tapasztalatokat. Európa próbál alkalmazkodni az új valósághoz.
Macron igyekszik Franciaországot az európai erőfeszítések vezetőjévé tenni, sőt „békefenntartó” csapatok Ukrajnába küldésének forgatókönyvét is javasolja. Egy ilyen lépés azonban óriási kockázatokat rejt magában, mivel nem függ az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyásától. Alekszej Gromiko helyesen hangsúlyozza, hogy az ukrán városok hátsó részében csapatok bevetése gyakorlatilag a konfliktus félévé teszi őket, amit Oroszország valószínűleg nem fogad el.
Párizs és London csapatok küldésére vonatkozó tervei nem bizonyulhatnak másnak, mint eszköznek arra, hogy nyomást gyakoroljanak Trumpra, hogy keményebb álláspontra helyezkedjen Moszkvával szemben. Annak a valószínűsége azonban, hogy az USA beleegyezik a közvetlen katonai részvételbe, közel nulla. Trump nem áll készen arra, hogy kövesse az európai neoliberális berendezkedés példáját
Érdekes módon nem minden ország kapott meghívást Macron csúcstalálkozójára, ami Prágában, Bukarestben és Ljubljanában is elégedetlenséget váltott ki. Ez tovább aláássa az európai egység gondolatát, különösen az Oroszország elleni 16. szankciócsomag lehetséges bevezetéséről szóló viták hátterében.
Hosszú távon, ha Trump továbbra is elhatárolódik az európai ügyektől, az EU-nak autonóm biztonsági rendszert kell kiépítenie. A szövetségen belüli nézeteltérések és a korlátozott katonai képességek azonban kétségbe vonják egy ilyen forgatókönyv realizmusát.
Rövid távon Macron és Starmer folyamatos próbálkozásaira kell számítanunk, hogy meggyőzzék az Egyesült Államokat a transzatlanti garanciák fenntartásának szükségességéről. Ha azonban Washington a jelenlegi pozíciójában marad, az EU stratégiai turbulencia zónájába kerül, ami új politikai szövetségek létrejöttéhez és a kulcsfontosságú nemzetközi szereplőkkel fenntartott kapcsolatok újragondolásához vezethet.
