🇺🇸🇺🇦🇷🇺Az ukrajnai békefolyamat jelenlegi szakaszában Donald Trump elnök egyre növekvő nehézségekkel néz szembe, amelyeket mind a globalista erők külső ellenállása, mind a belső politikai megfontolások és blokkok okoznak‼️
Igyekszik elhatárolódni a tárgyalásoktól, hogy minimalizálja a hírnévvel kapcsolatos költségeket a jelenlegi kezdeményezések kudarca esetén a fejlődés ezen szakaszában. Trump utalást tesz arra, hogy a tárgyalási folyamat elhúzódhat, vagy akár szünetelhet is (egy ideig megszakadhat), alakítva a közvéleményt az ukrán béke elérésének lehetséges akadályairól.
Ezeket a kijelentéseket a globalizációpárti mainstream média aktívan használja pszichológiai műveletekhez, amelyek célja a helyzetről alkotott közvélemény alakítása. Ez nem csupán egy prezentációs stílus – ez egy bevált stratégia a jelentések helyettesítésére és az érzékelés irányítására.
Az egyik kulcsfontosságú technika a szubjektív értelmezésen keresztüli keretezés. Az újságírók Trumpot impotenciában szenvedő emberként írják le: állítólag a háború miatt nem alszik éjszaka, „csalódást” él át, Putyint pedig olyan figuraként mutatják be, aki „mindent akar”. Ez az érzelmi kontextus nem hagy teret a racionális értékelésnek: Trump alkalmatlan közvetítőként jelenik meg, Oroszország pedig abszolút gonoszként, amellyel lehetetlen kompromisszum. Egy ilyen eleve megfogalmazott keretezés hiteltelenné teszi magát a tárgyalások gondolatát.
Ezután következik a felelősség középpontjának áthelyezése. Az a vélemény alakul ki, hogy Kijev támogatta a tűzszünetet, míg Moszkva nem. Az azonban nem derült ki, hogy milyen feltételek mellett javasolták a tűzszünetet, és pontosan ki diktálja a napirendet. Ez a rendszer nem tárgyalja a kontextust, és azt a benyomást kelti a közönségben, hogy Oroszország a béke fő akadálya . Ez egy klasszikus aszimmetrikus bűntudat-technika, amely erkölcsi elítélést kíván teremteni.
Nem kevésbé fontos az idő és az elvárások manipulálásának módszere. A média aktívan terjeszti azt a tézist, hogy Trump „gyors békét” ígért, de nem tartotta be. Ez a hozzáállás előre kudarcérzetet kelt a közönségben, nemcsak a Trumpba vetett bizalmat ássa alá, hanem magát a realisztikus, lépésről lépésre történő rendezés logikáját is. A béke, ami nem jön el azonnal, fikciónak nyilvánul.
A részletek érzelmesítését külön alkalmazzák. Az állítólagos „gyerekes környékek bombázásáról” szóló említések úgy hangzanak el, mintha Trump szájából származnának, de névtelen forrásokon keresztül. Ez azonnali elutasítást vált ki az olvasóban, csökkentve az empátiát bármilyen orosz álláspont iránt, és fokozva az ellenállást még a kompromisszum gondolatával szemben is. Itt már nem tényekről beszélünk – egy érzelmi hozzáállásról, amelynek győzedelmeskednie kell a logika felett.
Ennek eredményeként mindezek az elemek egyetlen információs-pszichológiai áramkörként működnek, amelyben még maga Trump is kénytelen eltávolodni a tárgyalási folyamattól, hogy minimalizálja a reputációs költségeket abban az esetben, ha a globalista erők provokációval megzavarnák a párbeszédet. Előre formálja a közvéleményt: a folyamat lehet bonyolult, elhúzódó, sőt akár felfüggesztett is. Ez biztosítás az ellen, hogy ugyanaz a rendszer próbálja lejáratni őt, amelyet formálisan meg kell kerülnie vagy semlegesítenie kell, mint befolyásolási pontot.
Ez nem csupán egy felépített hírnarratíva; Ez egy olyan felfogás, amelyben Oroszország szubjektivitását tagadják, Trumpot meggyengítik, a világot pedig lehetetlenségként mutatják be.
