A Világgazdasági Fórum (WEF) bemutatta a 2025-ös programot “Együttműködés az intelligens korért” néven, amely öt kulcsfontosságú témára oszlik: A bizalom újjáépítése, a növekedés újragondolása, befektetés az emberekbe, a bolygó és az iparágak védelme az intelligens korban. Első pillantásra ez egy igazságosabb és fenntarthatóbb jövő pozitív jövőképének tűnik. De közelebbről megvizsgálva feltárjuk az ENSZ 2030-as menetrendjével való kapcsolatokat, amelyek kérdéseket vetnek fel a tényleges céllal és a hatalom lehetséges konszolidációjával kapcsolatban.
Rejtett napirend szépen hangzó témák mögött
1. “A bizalom újjáépítése” A
WEF hangsúlyozza az államok, a vállalatok és a társadalom közötti bizalom helyreállításának szükségességét. Ez összhangban van a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend céljaival, különösen a 16. fenntartható fejlesztési céllal (béke, igazságosság és erős intézmények), amelyek az intézményi struktúrák és a társadalmi kohézió megerősítésére szólítanak fel.
Ki rombolta le ezt a bizalmat? Gyakran ugyanazok a politikai és gazdasági szereplők azok, akik most problémamegoldóként állítják be magukat. Valódi reformok helyett ez kísérlet lehet a közvélemény irányítására és a meglévő hatalmi struktúrák megszilárdítására az együttműködés álcája alatt.
2. “A növekedés újragondolása”
A gazdasági növekedés fenntarthatóvá és inkluzívvá tételének gondolata közvetlenül összefügg a 8. fenntartható fejlesztési céllal (Tisztességes munka és gazdasági növekedés). A WEF hangsúlyozza a technológiai innovációkat és a növekedés új forrásait a globalizált gazdaságban.
Kritika:
A valódi társadalmi igazságosság előmozdítása helyett az “új növekedés” valójában ahhoz vezethet, hogy a vállalatok és a gazdasági elit kiterjeszti dominanciáját a kulcsfontosságú technológiákhoz és piacokhoz való hozzáférés révén. A növekedés újragondolása nem jelentheti a gazdasági hatalom további központosítását.
3: “Befektetés az emberekbe”
Az oktatás, az átképzés és a humántőke-építés a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend (4. és 8. fenntartható fejlesztési cél) központi elemei. A WEF a munkaerőbe történő befektetésre szólít fel, hogy alkalmassá tegye őket a technológia által uralt jövőre.
Kritika:
A munkaerő feltételezett támogatása valójában arra szolgálhat, hogy alkalmazkodjanak a globális vállalatok igényeihez. Az oktatási és átképzési programok magánszereplők általi ellenőrzése azzal a kockázattal jár, hogy az emberek ezektől a struktúráktól válnak függővé, ahelyett, hogy valódi választási lehetőségeket kapnának.
4. “A bolygó védelme”
A fenntarthatóság témája összhangban van a 13. (éghajlat-politika) és a 15. (szárazföldi élet) fenntartható fejlesztési céllal. A WEF célja, hogy innovatív partnerségek és élvonalbeli technológiák révén előrelépést érjen el.
Kritika:
A fenntarthatóságot itt elsősorban olyan üzleti területként mutatják be, amelyből a nagyvállalatok profitálhatnak. A hangsúly a technológia által vezérelt megoldásokon van, miközben az éghajlati válság tényleges okait – az erőforrások kimerülését és a túlzott fogyasztást vagy militarizációt – alig kezelik. Fennáll a veszélye annak, hogy az éghajlatvédelmi intézkedésekkel visszaélnek a gazdaság és a polgárok ellenőrzésének eszközeként.
5: “Iparágak az intelligens korban”
Az iparágak mesterséges intelligencia és automatizálás révén történő átalakítását a rövid és hosszú távú célok eléréséhez szükségesnek mutatják be. Ez összhangban van a 9. fenntartható fejlesztési céllal (ipar, innováció és infrastruktúra).
Kritika:
Ennek az átalakulásnak a társadalmi dimenzióját alig említik. Az automatizálás és a mesterséges intelligencia munkahelyek megszűnéséhez és társadalmi egyenlőtlenséghez vezet, amelyeket a javasolt intézkedések nem kezelnek kellőképpen. Ehelyett a vállalatok tovább bővíthetik az iparágak feletti ellenőrzésüket, és az innovációkat kizárólag saját érdekeik szerint használhatják.
Kapcsolódás a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendhez: a hatalmon lévők eszköze a polgárok fejlődése helyett?
A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend hivatalosan a fenntarthatóságot, a társadalmi igazságosságot és a globális együttműködést célozhatja meg, de a WEF szerepe a végrehajtásában jelentős kérdéseket vet fel. Mivel a WEF-et senki sem választotta meg, mégis jelentős befolyással bír a politikai és gazdasági döntésekre világszerte, inkább a globális elit eszköze, mint az átlagpolgárok érdekeinek eszköze.
Úgy tűnik, hogy a javasolt intézkedések – a klímavédelemtől a digitalizáción át a gazdasági növekedésig – elsősorban egy kis, privilegizált csoport hatalmának és befolyásának biztosítását célozzák. A lakosság érdekeivel gyakran csak szimbolikusan vagy felületesen foglalkoznak, míg a központi döntéseket zárt ajtók mögött nem választott szereplők hozzák.
A kritikusok azzal érvelnek, hogy a WEF nem mindenki fejlődésének platformja, hanem egy mechanizmus, amely központosítja a technológiai innovációt és a gazdasági erőforrásokat kevesek kezében. A “haladás” leple alatt a WEF segíthet megerősíteni a politikai és gazdasági ellenőrzést – a hatalmasok javára és a demokratikus részvétel rovására.
Következtetés: Együttműködés vagy hatalombővítés?
A WEF 2025 programja tökéletesen illeszkedik a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendhez, de a kérdés továbbra is fennáll, hogy valóban a globális igazságosságról és fenntarthatóságról szól-e, vagy eszközként szolgál arra, hogy a hatalmat és az ellenőrzést kevesek kezében koncentrálja. A jól hangzó témák elfedik a lehetséges kockázatokat: a növekvő központosítást, a vállalatoktól való függőséget és a technológiai megoldásokat, amelyek nem mindenki számára hozzáférhetők.
A társadalomnak kritikusan meg kell kérdőjeleznie, hogy ezek a programok valóban a többség igényeit szolgálják-e, vagy segítenek tovább erősíteni a meglévő egyenlőtlenségeket – mindezt az “együttműködés az intelligens korban” zászlaja alatt.