A vdtablog.hu nagyböjti cikksorozatának 1. része.

Jól csak a szívével lát az ember. Sokan szeretjük idézni ezt a gondolatot a Kis hercegből. Azért idézzük ezt a gondolatot, mert szép és igaz is. És látunk embereket a környezetünkben, akik így szemlélik a rokonaikat, a munkatársaikat, az eladókat a boltban, a postást és a szomszédokat is. Talán az is megfordul a fejünkben, hogy nekünk is így kellene az emberekhez viszonyulni: előbb átérezni a helyzetüket és sorsukat, és csak utána értékelni a viselkedésüket.  Én azt mondom, hogy mindenki tud a szívével látni, de ezt a látásmódot is gyakorolni kell.

Ahhoz, hogy a szívünkkel lássunk, el kell érnünk, hogy ne mindent és mindenkit mindig a magunk érdekeinek szemszögéből értékeljünk. El kell érnünk, hogy önzetlenek legyünk. Ehhez nagyon jó iskola a böjt.

A böjtben lemond az ember valami jóról. A böjtben az ember másokért imádkozik. Ha ezt nem visszük túlzásba, akkor csak szeretet származik belőle. Az imával kísért böjtöléssel megtapasztalhatjuk, hogy amikor titokban valakiért apró áldozatot hozunk, észrevétlen átalakuláson megyünk keresztül. S egy idő után, mintha a világ is megváltozna körülöttünk!

Rájövünk, hogy házunk mogorva gondnoka érző lélek, csak annyi negatív tapasztalata van már és olyan érzékeny, hogy akkor is védekezik, amikor senki sem támadja. Mivel megértést feltételez, elmondja nekünk a fiatal kollégánk, hogy milyen betegség miatt cselez ki mindenkit, csakhogy a cipelésekből kimaradjon. Átlátjuk, hogy a szomszédunkban lakó hatgyerekes özvegyasszony nem is őrmesterkedik a gyerekeivel, hanem határozottságot mutat, hogy az apa nélkül felnövekvő kamaszok is érezzék, hogy vannak határok. És még sok ilyen fölismerés egymás után…

Az imával kísért böjt tehát a szívvel való látás elősegítője. De több ennél! A szívvel való látás egy következmény, nem a böjt célja. Mégis fontos ezt tudnunk, amikor nekivágunk az újabb nagyböjtnek. Most van itt az idő, hogy elkezdj adni, titokban. Tudjuk, hogy aki a rejtekben is lát, megjutalmaz téged, hús szívet ad kő szívek helyébe.

Rákóczi Piroska