Megduplázódott, ötről tízre emelkedett 2024. január 1-vel a BRICS tagjainak a száma. Bár a szintén felvételt nyert Argentína az elnökválasztás után az utolsó pillanatban visszalépett, a bővítés felgyorsítja a „globális Dél” formálódását, új dinamikát ad a világrend átalakulásának, a Nyugat és a nyugati blokkon kívüli országok egymásnak feszülésének. Soros elnökként 2024-ben Oroszország is mindent megtesz a kibővült szervezeten belüli harmónia megteremtése és a további bővítés előkészítése érdekében. De miért éppen ezekkel az országokkal egészült ki a BRICS? Médiapartnerünk, az Eurázsia Központ elemzése.

„A BRICS bővítése a többpólusú világrendre nyitott országok politikai folyamatait katalizálni fogja, az egypólusú világrendben érdekelt hatalmak részéről pedig jelentős ellenlépések várhatók. Valószínűsíthető, hogy az eszkaláció dinamikája fokozódni fog és kiterjedésében globálissá válik”

A tanulmány a BRICS-et, a felemelkedő hatalmak új világrend kialakítására létrehozott fórumaként értelmezve arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért éppen ezzel a hat országgal (a hatból végül az új elnök döntése nyomán Argentína visszalépése miatt öt lett. a szerk.) bővítette tagságát a szervezet. Módszertanában a „globális Dél” nézőpontjába helyezkedve a 2023. augusztusi csúcstalálkozón kiadott deklarációt, a magas szintű sajtónyilatkozatokat, valamint a tagságra meghívott országok – Argentína, Egyesült Arab Emirátusok, Egyiptom, Etiópia, Irán és Szaúd-Arábia – adottságait vizsgálja. Az elemzés identitásösszetevők szerinti és nemzetközi intézményi kapcsolati hálózati szempontokat, valamint stratégiai területi logikai megfontolásokat azonosít az országcsoport kiválasztása hátterében. A bővítés koncepciója nyilvánvalóvá teszi a bejelentett bővítés történelmi horderejét, és azt, hogy ez csak az első lépés volt egy várhatóan felgyorsuló folyamatban.

„A BRICS bővítése a többpólusú világrendre nyitott országok politikai folyamatait katalizálni fogja, az egypólusú világrendben érdekelt hatalmak részéről pedig jelentős ellenlépések várhatók. Valószínűsíthető, hogy az eszkaláció dinamikája fokozódni fog és kiterjedésében globálissá válik”

Mi is a BRICS?

A 2023-as évnek alighanem a legfőbb eseményei közé tartozik a felemelkedő hatalmak 2009-ben életre hívott szervezetének, a BRICS-nek az augusztus 22-24 közötti csúcstalálkozóján bejelentett bővítése. Az esemény jelentőségét jelzi a csúcstalálkozó előtt megjelent találgatások özöne. Volt, aki a dollárt leváltó új világvaluta bejelentésére számított, mások a szervezet jelentős – 20 vagy akár 40 országgal történő bővítését várták. Az egypólusú, amerikai világrend megújítása mellett elkötelezettek a BRICS-tagok, kiváltképp Kína és India közötti feszültségekről értekeztek a találkozót megelőzően. Sőt, az Egyesült Államok egyik fő diplomáciai célkitűzése volt Indiát leválasztani a szervezetről, és saját érdekszférájába bevonni, míg Kínával szemben ellenséges hangulatot kelteni, a „de-risking” (magyarul: „kockázatmentesítés”) keretében pedig ipari-technológiai háborút folytatni a nagyhatalmi vetélkedés egyéb irányvonalai mellett.

„A találkozó legfőbb eredményének tekinthető bővítés bejelentését követően pedig elemzések sokasága taglalta, hogy mit tesz hozzá a felemelkedő hatalmak pozíciójához az akkor még hat új tag – Argentína, Egyiptom, Etiópia, Egyesült Arab Emirátusok, Irán és Szaúd-Arábia – felvétele”

A nyugati kormányok, és a nemzetközi szervezetek narratíváikban általában gazdasági fórumként hivatkoznak a BRICS-re, illetve a G7 országok (USA, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán) világkormányzási kérdésekkel foglalkozó konzultációs csoport ellensúlyaként is beszélnek róla. Bár formális megalakulásakor, 2009-ben az akkor még négytagú BRIC az előző évben kiteljesedett pénzügyi válságra válaszul döntően a globális pénzügyi kormányzás reformjára fókuszált, a csúcstalálkozón kiadott közös közleményben a célok közt a feltörekvő országok érdekképviselete mellett már ott szerepelt a világrend átalakítása. A 2010-es BRIC csúcstalálkozón kiadott közlemény, melynek első fejezetcíme „közös jövőkép és globális kormányzás”, már az ENSZ megreformálásának szükségességéről is ír.

„A Dél-Afrikával 2010-ben kibővült szervezet egyre kidolgozottabb jövőképet, és globális kormányzással kapcsolatos elképzelést képviselt, elutasítva az egypólusú világrend unilateralizmusát”

Ma már elmondható, hogy a BRICS nem gazdasági szerveződés, még ha van is jelentős gazdasági vetülete, és nem is az amerikai vezetésű világrendbe tagozódó intézmény. Legfrissebb stratégiai narratívái, így a mostani, vagy a korábbi csúcstalálkozóin kiadott deklarációi tükrében a BRICS fő célja a világrend átalakítása. Mint a dokumentumok ezt leírják, e törekvése a gazdasági-pénzügyi mellett a politikai-biztonsági és társadalomközi-kulturális együttműködési alapokra épül. Mára a BRICS olyannyira nyíltan vállalja, sőt, hangsúlyozza, hogy a célja a világrend átalakítása, hogy ez a kiadott hírleveleikben szalagcímként is szerepel: „BRICS Well Positioned to Create Equitable World Order”.

Mindezek tükrében a tanulmány a BRICS-et nem gazdasági platformként, hanem a felemelkedő hatalmak új világrend kialakítására létrehozott fórumaként értelmezi, és ebben a megközelítésben keresi a lehetséges válaszokat arra a kérdésre, hogy miért éppen ezekkel az országokkal bővítette tagságát a szervezet, és erre miért pont most került sor?

„A BRICS világrendformálási céljához illeszkedően az elemzés geostratégiai megközelítést alkalmaz. A globalizációra és a világunkat meghatározó interdependenciára tekintettel a globális folyamatok figyelembevételével közelít a kérdésekhez”

Az elemzés először áttekinti, hogy mi tudható a BRICS bővítésének szempontrendszeréről és folyamatáról, illetve elhelyezi a 2023-as BRICS csúcstalálkozót a világrend meghatározáséért folyó versengés eseménysorában. Ezt követően ismerteti az elemzés szempontrendszerét. Ezek után tárgyalja a már meghívott hat állam geostratégiai jelentőségét, illetve mutat rá arra, hogy a tagságra jelentkező, ezért a BRICS-szel szövetségesnek tekinthető további államokat is figyelembe véve milyen lehetséges pozíciók rajzolódnak ki. Ez az, amire az amerikai vezetésű Nyugat válaszlépéseket fog adni, ebből rajzolódik ki a viszonyrendszer és konfliktustér rövid és középtávú alakulása, legyen szó a narratívákról, gazdasági-pénzügyi lépésekről, vagy akár katonai akciókról.

Amit a BRICS bővítéséről tudunk

A 2009-ben négy taggal létrejött, majd egy évvel később, Dél-Afrika belépésével öttagúra bővült szervezet bővítéséről 2022-ben, a kínai soros elnökség mellett megtartott online csúcstalálkozón döntöttek a tagok, az akkori deklaráció 73. cikkelye értelmében, amely előírta a bővítésről való egyeztetést, és a tagfelvétel szempontrendszerének, és folyamatának a kidolgozását. E szempontrendszert nem publikálta a szervezet, illetve még nem öltött végleges formát, amennyiben a 2023-as csúcstalálkozón kiadott deklaráció is feladatként jelöli meg a kritériumok és a felvételi eljárás finomítását.

„A bővítést megelőzően számos ország került a tagság iránt érdeklődőként a <BRICS barátai> körébe”

Egy 2023. június 2-án tartott találkozón való részvétel alapján e körbe tartozhatott Argentína, Banglades, a Comore-szigetek, az Egyesült Arab Emirátusok, Egyiptom, Gabon, Guinea-Bissau, Indonézia, Irán, Kazahsztán, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Kuba és Szaúd-Arábia. Ám más országok, például Algéria is jelezte csatlakozási szándékát, ők várhatóan a következő bővítési körben léphetnek majd be a szervezetbe. További országok is kérték felvételüket, köztük Venezuela és Bolívia is. A bővítési folyamat belpolitikai, diplomáciai és stratégiai érzékenységére tekintettel azonban hangzatos kijelentéseket, ígéreteket nem tettek a felek, így sok találgatás övezte a sajtó részéről a folyamatot. Ennek ellenére nem mondható, hogy a bővítés előkészítése titokban zajlana, inkább diszkréten. A johannesburgi csúcstalálkozóra 67 érdeklődő országot hívtak meg, de a média számára nem adtak listát a meghívottakról. A Nyugat leginkább arról értesülhetett, hogy Emmanuel Macron francia elnök részt szeretett volna venni, de elutasították.

Az orosz külügyminiszter 2023. 08. 24-i nyilatkozata szerint összesen 23 ország kérte felvételét. Ezek közül esett a választás Argentínára, az Egyesült Arab Emirátusokra, Egyiptomra, Etiópiára, Iránra és Szaúd-Arábiára. Tagságuk az ettől végül elálló Argentína kivételével 2024. január 1-i hatállyal lépett érvénybe. A tagok kiválasztási szempontjáról és folyamatáról a legkonkrétabb információt a bővítés utáni sajtónyilatkozatokból ismerhetjük meg. Az orosz külügyminiszter beszámolója szerint

„a bővítés szükségességéről egyetértés volt a BRICS tagok között, de az új tagok kiválasztását élénk vita kísérte”

Amit mérlegeltek, az a jelöltek súlya, nemzetközi szerepe, elismertsége volt, azon felül, hogy az illető országok a többpólusú világrendet, és a nemzetközi rendszer demokratikusabb, igazságosabb berendezkedését támogassák. Az amerikai stratégiák szóhasználatával élve: „like-minded nations”, azaz a világrendről hasonlóan gondolkodók azok, akikre építenének. Sőt, olyan országokat akartak ebben a körben felvenni, akik síkra tudnak szállni azért, hogy az úgynevezett globális Dél nagyobb szerephez jusson a világ kormányzásában. Azaz minden gesztus, minden megfogalmazás és nyilatkozat egybehangzóan azt mutatja, hogy a bővítés folyamata nem zárult le, sőt, a bővítés folytatása kifejezett cél.

A bővítés logikája

A BRICS bővítéséről rendelkezésre álló, a fentiekben összefoglalt információk nem tartalmaznak konkrét paramétereket például GDP, adósság, népesség, vagy más mutatókat, amelyek alapján szűrhetők és kiválaszthatók a tagjelöltek. Ezek helyett az országok eltökéltségét, valamint a globális viszonyrendszerben betöltött helyüket írják körül, mind az egypólusú világrend, mind a „globális Dél”, és a bővítési folyamat szempontjából. Ezeket a következőképpen értelmezhetjük.

„Az egypólusú és a többpólusú világrend elképzelések között az egyik fő különbség, hogy amíg az egypólusú világrendben a vezető hatalom az alárendelt országokon belüli politika rendjét alakítaná általa demokratikusnak tekintett módon, addig a többpólusú világrendben az országok között, a világ irányításában érvényesítene általa demokratikusnak tartott rendet”

Az országokon belüli politikai viszonyok alakításában nem tekinti magát illetékesnek a BRICS, és a többpólusú világrend kormányzása során nem tartja feladatnak az országokon belüli megfelelő rend meghatározását. Ebből szükségszerűen fakad az, hogy olyan országok lesznek a legélénkebben érdeklődők, akik a „globális Déllel” azonosulnak, abban rangjuk van vagy lehetne, és az egypólusú világrend fenntartása szempontjából kulcspozíciót töltöttek be, ami miatt az USA részéről közvetlen vagy közvetett módon különösen nagy nyomás alatt álltak/állnak. A BRICS-tagság számukra a stabilitás, és az elismertség, ezekkel együtt a fejlődés lehetőségét hordozza. Ez belső motivációjukat alapozza meg. Az elszántságra szükség van, hiszen az egypólusú világrend vezetése és intézményei akadályozni igyekeztek eddig is, és ez után is a többpólusú világrend létrejöttét.

„Lényeges az országok meghatározó szerepe saját kulturális, civilizációs közegükben, hiszen ezáltal jelentenek húzóerőt a BRICS további bővítéséhez”

Hálózatelméleti kifejezéssel élve centrális csomópontjai a „globális Délhez” tartozó identitásközösségeknek. Meghívásuk az egész kulturális-vallási-civilizációs közösségük meghívását is kommunikálja. Ha ehhez a BRICS közegében kibontakoztatható gazdasági növekedési potenciállal társul, akkor ellenállhatatlan vonzerőt – soft powert – hordozó alternatívát fog jelenteni a BRICS által életre hívott többpólusú világrend a „globális Dél” világában.

A BRICS bővítésével a többpólusú világrend kiépítése akkor lehet sikeres, ha sikerül kivédeni az egypólusú világrend ellenlépéseit, a BRICS-országok gyengítésére, és a bővítési folyamat blokkolására irányuló törekvéseket. Ebbe az irányba hat az, hogy egyidejűleg több tagot vesz fel a BRICS, ami nehezíti az összpontosított ellenlépések alkalmazását velük szemben, és politikai támogatást ad a csatlakozó országok számára. Az országok kiválasztásában szintén cél kellett hogy legyen a kényszerítésre lehetőséget adó, alapvető stratégiai függések figyelembe vétele, valamint ehhez kapcsolódóan a világkereskedelmi útvonalak szűk keresztmetszetei fölötti kontroll megszerzése.

„Ez az egypólusú világrend területi hálózati alapon történő semlegesítését, háborús eszkaláció esetén blokkolását teszi lehetővé”

Végezetül elengedhetetlen a már meglévő BRICS-tagok stabilizálása. A következőkben e szempontok alapján vizsgáljuk meg a hat meghívott ország jelentőségét.

A bővítés első (a XV. BRICS csúcstalálkozón bejelentett) fázisának geostratégiai vizsgálata

A hat ország külön-külön és régiós csoportosításokban is értelmezést igényel ahhoz, hogy a BRICS bővítési stratégiájában betöltött helyüket értelmezni tudjuk.

Ehhez a „globális Dél” és a BRICS nézőpontjába kell belehelyezkednünk, George Friedman módszertana szerint. Ez a megközelítés komplex hatalomfogalommal dolgozik („deep power”), meghatározó jelentőséget tulajdonít a földrajzi adottságoknak és a közösségi identitásnak, az elemzett fél részéről koherens gondolkodást feltételez, és az elemzés során radikálisan az elemzett fél stratégiai nézőpontjába helyezkedik. Így válnak érthetővé a szavaik, gesztusaik és a lépéseik hátterében meghúzódó megfontolások.

A következőkben tehát a hat ország releváns adottságait, illetve kulturális és területi hálózati szerepét tekintjük át dióhéjban, a „globális Dél” nézőpontjából, hozzávetőlegesen keletről nyugat felé haladva.

Irán

A civilizáció-államként is értelmezhető Irán a síita világ vezető hatalma, amely a nyugati világrenddel 1979 óta, az USA által hatalomra segített sah megbuktatása óta helyezkedik szembe. Az olajban, földgázban és lítiumban is gazdag ország fekvése stratégiai jelentőségű, hiszen a Hormuzi-szoros keleti partja iráni terület. A szuverenista ország a rá kirótt szankciók ellenére tekintélyes autonóm technikai fejlettséget ért el. Mint ilyen, jelentős szerepe van a szankciós hadviselés hatásosságának gyengítésében, hiszen élő példázata annak, hogy a gazdasági hadviseléssel számolni kell, és az túlélhető, sőt annak ellenére lehetséges a fejlődés, még ha küzdelmes is.

„Mind felekezeti, mind geopolitikai-stratégiai szempontokból jelentős hálózattal rendelkezik a tágabb térségben, amely kiterjed a vele szomszédos Afganisztánra, Irakra, Jemenre, Szíriára és elér Libanonra”

Oroszországgal, Indiával és Kínával stratégiai gazdasági együttműködést alakított ki. A „globális Dél” stratégiai összefogásának egyik jelképe volt, hogy a szintén súlyos szankciókkal sújtott, ezért nagy gazdasági nehézségekkel küzdő Venezuelának segítséget nyújtott: az amerikai embargót megszegve szállított üzemanyagot az energiakincsben gazdag, de finomító kapacitással nem rendelkező latin-amerikai országnak. Irán BRICS-csatlakozását előkészítette a Sanghaji Együttműködés Szervezetébe való belépése, a Kína által kidolgozott térségbeli békerendszer iráni elfogadása, és az ezt megpecsételő iráni-szaúdi megbékélés.

Egyesült Arab Emirátusok

A Hormuzi-szoros túlsó, nyugati partján fekvő ország Iránnal együttesen lehetővé teszi a Hormuzi-szoros uralmát, egyúttal Irán ellensúlyaként a Perzsa-öböl olaj és a cseppfolyósított földgáz tengeri szállítására támaszkodó országai számára garanciát jelent az Iránnal területi vitában állt három sziget vonatkozásában.

„A vita rendezésében meghatározó szerepet játszik a kínai térségi békerendszer és a közös BRICS-tagság”

Az energiakincsben gazdag ország a világ légiforgalmában kiemelkedő csomópont. Pénzügyi központként is szerephez jut, és nem közömbös, hogy a jelentős indiai diaszpórával rendelkező állam megállapodott Indiával arról, hogy kereskedelmüket saját valutáikban is folytathatják.

Szaúd-Arábia

Az iszlám vallás születésének helyeként számon tartott, a két (a mekkai és a medinai) Szent Mecset őrzőjeként hivatkozott arab királyság a szunnita világ vallási központja. Szaúd-Arábia a Hormuzi-szoros, a Bab el Mandeb-szoros és a Szuezi-csatorna esetleges blokkolása által a világkereskedelemtől elzárható, ezért kiszolgáltatott az egypólusú világrendben. Energiakincse mellett a petrodollár létrehozásában vállalt partnersége, és biztonsági együttműködései révén az USA-vezette egypólusú világrend rendszerszinten meghatározó, jelkép erővel is bíró pillére volt.

„Gazdagsága ellenére önmagában a földrajzi kiszolgáltatottsága miatt nem értelmezhető, ezért rendkívüli jelentősége van mind a kínai békerendszernek, mind pedig az Iránnal és az Egyesült Arab Emirátusokkal egyidejű BRICS-tagságának”

Az egypólusú világrend válságával párhuzamosan zavaróvá váló földrajzi kiszolgáltatottsága mellett a térség fokozottan kockázatossá vált megosztottsága, a felemelkedő hatalmak, kiváltképp Kína által nyújtott fellendülés lehetősége, a fosszilis üzemanyagok fokozott ütemű nyugati visszaszorítása jelentette gazdasági fenyegetés, az Oroszországgal összehangolt stratégia előnyei, valamint a megalázó nyugati narratívák egyaránt motiválhatták arra, hogy a többpólusú világ felé nyisson.

Egyiptom

Az Ázsiát Afrikával összekapcsoló, és az Arab Liga alapító tagjai közé tartozó országnak rendkívüli geopolitikai jelentőséget ad a Szuezi-csatorna is, amely a Földközi-tengert és a Vörös-tengert kapcsolja össze. Nem véletlen, hogy 1956-ban az USA közbelépett, amikor Nagy-Britannia és Franciaország megkísérelte magánkézbe visszahelyezni az Egyiptom által frissen államosított, mesterséges vízi útvonalat. A mai helyzet rímel a hajdani szuezi válság esetére. Miközben az Új Selyemút részeként Kína jelentős kikötői befektetéseket valósított meg a Szuezi-csatorna közelében, a nehéz gazdasági helyzetbe került, alapvetően államkapitalista ország számára az IMF 2022 decemberben allokált kibővített hitellehetőséget, melynek lehívását többek között nagyszabású privatizációhoz kötötte. A jelek szerint szóba kerülhetett a Szuezi-csatorna privatizálása is. Az IMF a feltételek teljesítetlensége okán nem bocsátotta Egyiptom rendelkezésére a szóban forgó hárommilliárd USD összeget. Eközben Egyiptom és Kína több, mint hárommilliárd USD befektetésről állapodtak meg, a Szuezi-csatorna gazdasági zóna fejlesztésére.

„A BRICS-bővítésnek szükségszerűen tényezője a Szuezi-csatorna uralma, melynek biztosítása sürgető kérdés”

A geopolitikai jelentősége és gazdasági sebezhetősége folytán gyakori politikai hányattatásoknak kitett ország élhetőségét ősidők óta a Nílus folyónak köszönheti. Az Etiópiában eredő folyó felső folyásán épülő gát veszélyezteti Egyiptom vízellátását. A kérdés békés rendezése fontos nemcsak az érintett országoknak, de a tágabb térség számára is.

Etiópia

A Szuezi-csatorna mit sem ér, ha a Vörös-tenger bejárata, a Bab el Mandeb-szoros szabad hajózhatósága nélkül. Nem véletlen, hogy Afrika szarván, Dzsibutiban hatalmak sokasága létesített katonai támaszpontot. Itt található Kína egyetlen területén kívüli támaszpontja, amely az amerikai, francia, német és brit támaszpontok szomszédságában nem ad erőfölényt. Ám mihelyt a Dzsibutival szomszédos Etiópia a többpólusú világrend tagjává válik, Kína – és vele együtt a BRICS – pozíciója felértékelődik. A tenger túlsó partján lévő Szaúd-Arábia, és a remények szerint stabilizálódó Jemennel együtt a Bab el Mandeb és a Vörös-tenger a BRICS dominanciája alá kerül.

„Ám Etiópia nemcsak e háttérszerepe miatt jelentős. A világ vezető hatalmai, előbb az USA, majd Kína számára is Afrika kapujaként szolgált. Státuszát légi közlekedésének köszönheti, melynek fejlesztésében a nagyhatalmak évek óta versengenek egymással”

A gazdasági nehézségekkel küzdő, polgárháborúból kilábaló, instabil geopolitikai környezetben lévő ország mindazonáltal dinamikus fejlődést, jelentős növekedési potenciált mutat. Térségi hálózati szerepét növeli, hogy Etiópia fővárosában található az Afrikai Unió és az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának a központja. Felvétele jelkép erejű amiatt, hogy Etiópia sosem volt gyarmat.

„A globalizált világban Etiópia világrend-választása üzenet értékkel bírhat a gyarmati örökségükkel küzdők számára”

Tekintettel arra, hogy a BRICS és az Új Selyemút számára is a stabilitás, illetve a békés rendezés a preferált eljárás, a BRICS-tagság előzményének is tekinthető, hogy Etiópia és Egyiptom 2023 júliusában megállapodott arról, hogy a Nílus használatával kapcsolatos, évek óta húzódó vitájukat rendezik.

Argentína

Ha a BRICS stabil jelenlétet és folytatható bővülést szeretne Dél-Amerikában, akkor Brazília nem maradhat a kontinensen az egyedüli BRICS-tag. Argentína szükségszerű választás, nemcsak azért, mert a második legnagyobb dél-amerikai ország, és nemcsak azért, mert legfőbb import- és exportpartnerei a BRICS-tag Brazília és Kína. Argentína jelentős lítium kinccsel rendelkezik. A lítiumban szintén gazdag más latin-amerikai országokkal összehangoltan tervezett államosítása nagy horderejű intézkedés, melyet a BRICS támogat, az USA nem.

„A stratégiai függések kezelésében szintén fontos a BRICS számára, hogy Argentína globális jelentőségű élelmiszerexportőr is”

A 2001 óta rendszeresen pénzügyi válságokkal küzdő országot ismét fokozottan sújtja az infláció és az amerikai kamatemelés miatt súlyosbodó adósságterhe. Hogy eleget tudjon tenni az IMF felé az esedékes törlesztésnek, Kínával kötött devizacsere megállapodást, és rendhagyó módon jüanban teljesítette adósságszolgálatát. A társadalom számára komoly megélhetési gondokat okozó pénzügyi kálváriája az elnökválasztás egyik fő témája volt. A 2023-ban kormányon lévő, a „globális Dél” felé orientált peronista pártkoalíció, és eddigi ellenzéke, az USA-barát konzervatív párt mellett megjelent egy harmadik, szélsőségesen Amerika-barát párt is, amely a próbaválasztáson az élre tört. Vezetője, később győztes Javier Milei a pénzügyi válságokból való tartós szabadulás lehetőségét az amerikai dollárra történő áttérésben látja. A dollár mint globális tartalékvaluta leváltására törekvő BRICS számára ez feltétlen hátrányos. Argentína felvétele így nemcsak Brazília stabilizálását, és a függések alakítását szolgálja, de a pénzügyi világrend építésének egy fontos mozzanatát is jelenthette volna. (Mint láttuk, Milei azonnal el is állt a BRICS-tagságtól. a szerk.)

Összegzés és következtetések

A többpólusú világrend kiépítésére létrejött BRICS 2023 augusztusában tartott XV. csúcstalálkozójának történelmi horderejű eredménye a hat új tag – Argentína, Egyesült Arab Emirátusok, Egyiptom, Etiópia, Irán és Szaúd-Arábia – meghívása a szervezetbe. A szervezet szándéka szerint ez csak az első lépés a többpólusú világrend kiépítését jelentő folyamatban. E cél ismeretében, illetve a kiadott deklaráció és a sajtónyilatkozatok alapján vizsgálható, hogy milyen stratégia mentén, milyen szempontok alapján kapott éppen ez a hat ország meghívót a bővítés első körében a több mint húsz jelentkező közül.

„Az országok kiválasztásában kiemelt szempontként jelent meg, hogy milyen mértékű az adott ország motivációja a BRICS melletti elköteleződésre, mennyiben töltenek be olyan kulturális-politikai szerepet, amelyre tekintettel követőkre tarthatnak számot, illetve mennyiben járulnak hozzá annak megakadályozásához, hogy az egypólusú világrend fenntartásában érdekelt hatalmak meggyengítsék a BRICS-országokat, vagy hathatósan blokkolják a bővítés megvalósulását”

A hat ország térségi és kulturális szerepei, valamint földrajzi elhelyezkedése alapján összetetten járulnak hozzá a többpólusú világrend kiépítéséhez. A világkereskedelem szempontjából három kiemelkedő jelentőségű tengeri chokepoint, azaz szűk keresztmetszet – a Szuezi-csatorna, a Bab el Mandeb és a Hormuzi-szoros – felett teszik lehetővé a BRICS dominanciáját. Uralmi pozíciót, de legalábbis a stratégiai függésektől való mentességet biztosítanak az energia, az élelmezés és stratégiai nyersanyagellátás vonatkozásában. Különféle módokon a dollár tartalékvaluta státuszának a leváltását is elérhetőbbé teszik. Általában rendelkeznek olyan identitással kapcsolatos vagy nemzetközi intézményi adottságokkal, amelyek valószínűsítik, hogy követőkre lelnek. E hat ország együttes felvétele politikai és geopolitikai szempontból enyhíti a lépés kockázatát számukra, a hat ország egyidejű felvétele pedig a minimálisan szükséges feltétele a BRICS stabilizálásának, globális szerepének kiterjesztéséhez.

„Mindezekre tekintettel a támogatók és az egypólusú világrend mellett elkötelezett szereplők egyaránt markánsan fognak reagálni a bővítésre (ezek közé a lépések tartozhatott Javier Milei győzelme. a szerk.), és az ezáltal történt jelentős geopolitikai elmozdulásra. A bővítés megtörténte valós és választható alternatívává teszi a többpólusú világrendet. Ez a <globális Dél> több országában dűlőre viheti a politikai patthelyzeteket, akár választások, akár puccsok formájában és várható, hogy a bővítés jelentős lendületet vesz”

Az egypólusú világrend mellett elkötelezettek részéről jelentős erőfeszítéseket fogunk látni mind a régi és új tagok közötti ellentétek kiélezésére, mind pedig meggyengítésükre. Bár nyitva áll az USA és szövetségesei számára a kiegyezés lehetősége, a folyamatban lévő konfliktusok közepette a további eszkalációnak nagyobb a valószínűsége. A gazdasági, pénzügyi, diplomáciai és katonai nyomásgyakorlás többek között a proxy háborúk felizzását jelenti (például Szíriában és Jemenben), a nemzetközi szervezeteken belüli konfliktusokat, ami diszfunkciót eredményez, és új konfliktusok is nyílhatnak. A kényszerítési és blokkolási kísérletek azonban aligha tántoríthatják el a „globális Dél” országait, akik közös identitását éppen a Nyugatból való kiábrándulásuk határozza meg. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek a konfrontációk nem eltántorítják, hanem megerősítik a többpólusú világrendet akarókat az elhatározásukban.

Forrás:Moszkvatér