Miután a Bárány méltónak bizonyult, s egyedül Ő bizonyult méltónak, hogy feltörje a könyvtekercsek pecsétjeit, fel is töri. Minden pecsét feltörése után egy látomásrészletet ír le János apostol. Mire véljük ezeket?
Kinek szól a Jelenések könyve?
Ha jól akarunk értelmezni egy szöveget, mindig abból kell kiindulnunk, hogy azt milyen olvasóknak írták. A Jelenések könyve keresztényeknek készült. Ezt abból is látjuk, hogy az elején 7 helyi egyháznak üzen az Úr. Ha pedig ennek a könyvnek az olvasói a hívők, akkor a 7 pecsét felnyitása utáni történelminek vélt jelenetek főszereplői maguk a keresztények. Vagyis nem járhatunk messze az igazságtól, ha úgy értelmezzük a hét jelenetet, hogy azok közül a keresztények életében a történelem bármelyik korszakában előfordulhat valamelyik. És a személyes sorsában is. Mondok erre egy példát. Ha valaki templomba járt a szocializmus idején, majd a rendszerváltás hajnalán azt a részt olvasta el, hogy a hívek a szorongatásból jöttek, akkor azt nagyon mélyen át tudta élni. De arra, amit megpróbálok kifejteni irodalmi példa is van.
Az ötödik pecsét
Sánta Ferenc 1963-ban írta meg az Ötödik pecsét című könyvét. A történet a második világháború végóráiban játszódik. Egy kocsmai beszélgetéssel indul. Azt gondolnánk, hogy a vége az, amikor a beszélgetőket a nyilasok börtönében véresre verve arra kényszerítik, hogy egyik társukat megüssék, s azt egyikük gondolkozás nélkül meg is teszi. De nem ez a történet vége. A kegyetlen férfi haza megy, és kiderül az olvasó számára, hogy a lakása tele van kis ágyakkal, amiben üldözött gyerekek fekszenek. Ha az olvasó ezek után elolvassa az ötödik pecsét feltörését, egész másképp érti azt a szöveget. Íme: „9Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. 10Nagy szóval kiáltották, mondván: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” 11Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.” Jel 6, 9-11.
Az életszakasz, a történelem szakaszai
Akik azt gondolják a 7 pecsét föltörésének szavait olvasva, hogy azok a vég óráinak előrejelzései, nem hiszem, hogy teljesen jó úton járnak. Azokban a részmegállapításokban viszont, amelyeket a jelenetek egyes szereplőinek tulajdonítanak, azonban valószínűleg teljesen igazuk van. Ilyen például az első 4 pecsét után megjelenő, különböző színű lovak mibenlétének meghatározásai. Ezek a magyarázatok széleskörben ismeretek és könnyen hozzáférhetők, ezért erről nem írok külön. Amit fontosnak tartok elmondani, hogy ha úgy olvassuk a jeleneteket, hogy a történelem egyes szakaszaira vonatkoztatjuk, nem járunk el hibásan. Például az atombomba ledobása lehet olyan esemény, amelyre helyesen és érvényesen vonatkoztatható az egyik pecsét után föltárt egyik jelenet. Viszont van valami, ami kevés figyelmet szokott kapni az olvasóktól, pedig annak szerintem tényleg jövőbelátó szerepe van.
A hetedik pecsét
A csönd. A hetedik pecsét fölnyitása után ez történik: „Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára.” (Jel 8,1) Mi ez a csönd? 30 percre megáll a teremtés? Vagy 30 percig még az égben levők sem jutnak szóhoz a gyönyörködéstől, a szabadságtól, az örömtől? Hol van még ekkora csönd a történelemben? Talán az Úr kilép az időtlenségből? Igen, egyszer ki is lépett. A Második Isteni Személy emberré lett. Kilépett az időtlenségből. Jelezte, hogy Ő van, aztán 30 év csönd következett: Názáret csöndje. Vajon azt jelzi-e a hetedik pecsét, hogy mikor visszatér az Úr, akkor Isten kiemel egy félórát a történelemből? Hová lesz ez a félóra? Vagy azt, hogy a visszatérése utáni új ég és új föld kialakulása olyan lesz, mint 30 perc nesztelenség? Fájdalommentes és simogató? Én nem tudom. De, amit a csönd után bemutat a Szent Szerző, az érdemes a figyelemre. (Folytatjuk.)
Rákóczi Piroska
