Az Egyesült Nemzetek Szervezete közzétette a 2024-es globális kockázati jelentést, amely  a világ 28 legnagyobb kockázatát rangsorolja. 136 ország több mint 1,100 érdekelt felének felmérése alapján az olyan kockázatok, mint az éghajlatváltozás, a szennyezés, a dezinformáció és a kiberbiztonság a legfőbb fenyegetések. A ZeroHedge-en készített elemzés például első pillantásra átfogónak és adatalapúnak tűnik – de érdemes kritikusan áttekinteni a lista mögött rejlő módszertant, válogatást és napirendet.

Módszertan és perspektívák: Az elit dönt

A jelentésben rögzített “kockázatok” szinte kizárólag egy nemzetközi szakértői testület értékeléséből származnak: a politika, az üzleti élet, a tudomány és a civil szervezetek képviselői. Ez azt jelenti, hogy:

• A perspektíva globalista és elitista. Sok válaszadó olyan struktúrák tagja, amelyek tevékenysége jelentősen hozzájárult az azonosított kockázatokhoz, vagy amelyek bizonyos narratívákra támaszkodnak.
• Kevés figyelmet fordítanak azokra a kockázatokra, amelyek a fejlődő országokban sok ember számára vagy a mindennapi életben relevánsabbak lennének – például az egészségügyi ellátás, a korrupció, a mindennapi erőszak vagy a helyi konfliktusok.

Röviden, a kockázatok kiválasztása és súlyozása elsősorban a technokrata elit aggodalmait, napirendjeit és problémameghatározásait tükrözi, nem pedig a legtöbb világpolgár valóságát.

Fókuszban a környezet – probléma vagy politikai számítás?

• A környezeti és éghajlati kockázatok uralják a vezető pozíciókat, különösen a “klímavédelem tétlensége” és a “környezetszennyezés”.
• Ezek az értékelések azzal a kockázattal járnak, hogy megerősítik a meglévő szakpolitikai menetrendeket. Így a politikai cselekvési lehetőségek (több szabályozás, nemzetközi követelmények, “zöld” projektek) szinte alternatívának tűnnek.
• A kritikusok megjegyzik, hogy a környezeti problémákat nyugati szempontból gyakran túlhangsúlyozzák – míg az olyan egzisztenciális kérdések, mint az éhezés, a tiszta vízhez való hozzáférés vagy az elemi infrastruktúra továbbra is alulreprezentáltak a világ számos régiójában.

Technológiai kockázatok – a probléma egyoldalú megítélése

• A mesterséges intelligencia, a kiberbiztonság és a technológiai hatalomkoncentráció kiemelkedően szerepel a listán, de gyakran negatív konnotációval.
• A jelentés nagyrészt figyelmen kívül hagyja a technológiai innovációk által kínált lehetséges megoldásokat (pl. az orvostudomány, az energiatermelés, az oktatás területén).
• Az ábrázolás azt a benyomást kelti, hogy a technikai fejlődés elsősorban új veszélyeket hordoz magában, ahelyett, hogy ambivalenciát vagy átalakító erőt tükrözne.

Társadalmi veszélyek: A dezinformáció mint univerzális mumus.

• A “dezinformáció és a félretájékoztatás” jelenti a legnagyobb kockázatot, ami tükrözi a jelenlegi politikai vitákat.
• Ez a besorolás nemcsak a kockázatok elemzését szolgálja, hanem a média- és internetes szektor korlátozó szabályozásának legitimálását is – akár államok, akár nemzetközi szervezetek részéről.
• Kritikusan a társadalmi ellenzéket, a jogos kritikát vagy az alternatív nézőpontokat néha idő előtt patologizálhatják.

A makrokockázatok túlhangsúlyozása

• Az olyan nagyszabású válságok állnak előtérben, mint a gazdasági stagnálás, a geopolitikai feszültségek vagy a nemzetközi intézmények összeomlása.
• Ez eltereli a figyelmet a mindennapi élet szempontjából releváns, helyi akut válságokról, amelyek sok ember számára közvetlenebbek.
• Fennáll annak a veszélye, hogy ez politikai legitimitást teremt a nagy horderejű globális szintű beavatkozásokhoz, miközben a konkrét mindennapi problémák feledésbe merülnek.

Gyengeségek a hálózatépítés kezelésében

Bár többször hangsúlyozzák, hogy a kockázatok mennyire összetettek és összefüggenek, a gyakorlati bemutatásból hiányzik ezeknek a kölcsönhatásoknak a következetes elemzése:

• Hogyan befolyásolják a gazdasági válságok a politikai stabilitást?
• Milyen szerepet játszanak a regionális sajátosságok a globális kockázatokkal szembeni sebezhetőségben?
• Mennyire kínálnak lehetőségeket a technológiai és társadalmi trendek?

Itt a jelentés gyakran elvont marad – és elpazarolja a megfelelő, differenciált cselekvési ajánlások levezetésének lehetőségét.

Következtetés: Globális korai előrejelző rendszer vakfoltokkal

Az ENSZ 2024-es globális kockázati jelentése elgondolkodtató – de kritikára is ad okot. Elsősorban a globalista elit problémafókuszát tükrözi. A mainstream narratívától eltérő régiók, emberek és témák alig jelennek meg. A kockázatokat gyakran úgy fogalmazzák meg, hogy igazolják a politikai kormányzást és a nemzetközi centralizációt. A technológiai vagy helyi szintű megoldások, valamint a lehetséges pozitív fejlemények másodlagos jelentőségűnek tűnnek.

A globális kihívások valóban fenntartható kezelése azonban nem lehet felülről lefelé haladva. Széleskörűségre és sokszínűségre van szükség a problémák meghatározásában, az élet konkrét realitásainak egyértelmű prioritására és nyitottságra az innovatív – különösen decentralizált – megoldásokra.