Szerettem volna egyszer egy rádióinterjút készíteni arról, hogy milyen ellenérvei vannak a NewAge-gel szemben egy filozófiát tanító teológusnak. Az atya, amikor észérvet kértem tőle azt mondta, hogy inkább nézzük meg, hogy a társadalom hogyan vált befogadóvá egy ilyen valláspótlékra. Azt mondta 1996-ban, hogy a kommunizmus idején egy nemzedék vált hitetlenné. Az ember viszont úgy van megalkotva, hogy érdeklődjön a természetfölötti iránt. Így a kommunizmus maga mögött hagyott egy hatalmas szellemi vákuumot és ezt tölti be a NewAge. De hogy jut ez éppen most az eszembe?

A rajzfilmek nemzedéke

Sokan elégedetlenek a fiatalokkal. Azt gondolják, hogy ők egy könnyen befolyásolható nemzedék. Én azt gondolom, hogy a fiatalok hiszékenyek. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy olyan rajzfilmeken nőnek fel és olyan játékokat játszanak, ahol az embereknek sok élete van. Nincsen elég tapasztalatuk arról, hogy a hibás lépéseknek fájó következményei lesznek.

A rajzfilmek nemzedéke és a szabadság

A fiatalok összekeverik a szabadságot a rendszernélküliséggel. Ahol szabály, ott nincs szabadság. Magyarországon a fiatalok nagyjából 16 évig szabadon tehettek bármit a szerintük diktátor ellen. Fogalmuk sem volt róla, hogy mi a diktatúra. A filmek, amelyek társadalmi kérdésekről szóltak, mint például a Száll a kakukk fészkére meg a Holt költők társasága azt sugallták, hogy az anarchia és az élvezetek hajhászása a helyes magatartás, a boldogsághoz vezető út. Ezeken nőttek fel. Ezért tudták elhinni, hogy lesz olyan társadalmi rendszer, amiben majd Facebook-szavazásokon dőlnek el államszervezeti kérdések. Politikailag hiszékenyekké váltak. És nem csak Magyarországon. Az amerikai rajzfilmek és „művészfilmek” a világ szinte minden országába eljutnak, de ahol valamikor a keresztény emberek voltak jelentős többségben, oda biztosan. Ez a kiinduló helyzet.

Éljen a szinodalitás!

Ennek a nemzedéknek kellett rácsodálkoznia arra a folyamatra, amit Ferenc pápa szinodalitásnak nevezett el. Ezt együtt gondolkodásnak, papok és laikusok párbeszédjének képzelték el. A folyamat 2021-ben indult és azóta számos konferenciát tartottak és sok-sok szöveget írtak. Az erről a folyamatról szóló hírek eljutottak egy olyan nemzedékhez is, akik abban nőttek fel, hogy a boldogsághoz vélemények kellenek, nem pedig igazságok. Ezért ez a kezdeményezés nagyon tetszett a vallását nem gyakorló sok európai fiatalnak, köztük a magyar fiataloknak. Sokan megszerették Ferenc pápát, és itt részükről vége is volt az egyházhoz való közeledésnek.

Ment-e Isten ügye előbbre?

Egy holland megyéspüspök írását olvastam a napokban. Azt kérdezte a szinodalitás kedvelőitől, hogy ez elmúlt 5 évben lett a több hívő az egyházban. A választ mindannyian tudjuk: nem lett. Több konferencia lett, meg workshop meg mindenféle dokumentum, de több hívő nem lett.

A püspök egy nagyon fontos igazságot írt le a hittel kapcsolatban. Az egyházat mindig a szentek vitték előbbre. Nem papírok, nem egyenlősdi, nem demokrácia, hanem áldozatokat hozó emberek: klerikusok és laikusok, királyok és parasztok.

A jó hír

Voltaképpen, amit a holland püspök mond, az nagyon jó hír. Ahol a hiszékenység tömeges megjelenése a társadalmi bűn, oda született már valaki, aki csöndben és titokban áldozatokat hoz, hogy ez a jelenség ne hozzon a mostaninál is súlyosabb következményeket. Miért vagyok ebben biztos? Már Ábrahámnak is azt mondta az Isten, hogy „az Úr majd gondoskodik magának áldozatról.” (Vö! 1Móz22, 8) Egy ekkora bűnre, amit a világ végbe vitt a tömegkommunikációs eszközeinek károkat okozó használatával, valami egészen fenomenális megoldás fog érkezni Istentől. Lehet, hogy ez én életemben már nem, de a gyermekében biztos. Te várod ezt?

Írta:
Rákóczi Piroska