“Semmid sem lesz, és boldog leszel.” Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum (WEF) alapítójának ez a mondata az elmúlt években egyre inkább a globális fejlődés komor mantrájának bizonyult. Amit a jövőbeni “globális jólét” víziójaként mutattak be, egyre inkább valósággá válik, amelyben a polgárok nemcsak szabadságukat, hanem tulajdonukat és önrendelkezésüket is elveszítik. De mi áll e látszólagos utópia mögött, és miért tűnik úgy, hogy egyre gyorsabban haladunk felé?

A világ jelenleg példátlan válságsorozatot él át, amelyek elősegítik ezt a fejlődést. Az áremelkedések, a tömeges migrációs mozgások, az egyre növekvő felügyelet és a sürgős lakáshiány csak néhány a társadalmak előtt álló kihívások közül. Ezek a válságok, amelyeket részben a politikai döntések, részben a geopolitikai feszültségek súlyosbítanak, hozzájárulnak ahhoz, hogy a saját ház, a saját vállalat és a valódi függetlenség álma egyre több ember számára válik elérhetetlenné.

A “boldogság” illúziója birtoklás nélkül

Schwab mondata nem csak egy neoliberális ideál kifejeződése, amely a termelési eszközök és az ingatlanok tulajdonjogát kevesek kezébe akarja koncentrálni. Ez egyben figyelmeztetés egy olyan jövőre is, amelyben az alapvető emberi jognak számító egyéni tulajdont digitális valuták, központi banki digitális valuták (CBDC) és a kormányzati ellenőrzés egyéb formái váltják fel. Miközben elhitetik velünk, hogy ezt a vagyonvesztést a “digitális jólét” “szerencséje” kompenzálja, a valóság egyre sivárabbá válik.

Nehéz figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az ingatlanárak sok országban robbanásszerűen megugrottak az elmúlt években. Az olyan városokban, mint Berlin, London vagy New York, egyre lehetetlenebbé válik a lakás birtoklása. Ez együtt jár a növekvő bérleti díjak terhével, ami sokak számára megnehezíti a megélhetést, és egyre nagyobb nyomás alá helyezi a középosztályt. A saját ház álma – amely sokáig a jólét és a biztonság szimbóluma volt – sok ember számára egyre elérhetetlenebbé válik. A saját ház építése gyakorlatilag lehetetlenné válik a magas árak és a korlátozó előírások miatt, amelyek arra kényszerítik az embereket, hogy alávessék magukat a nagyvállalatok és államok ellenőrzésének és feltételeinek.

A tömeges bevándorlás szerepe: az ellenőrzés egy másik dimenziója

A tömeges bevándorlást egyre inkább a globális munkaerőpiac befolyásolásának és a “kényszerszolgák” társadalmának létrehozásának újabb eszközének tekintik. Sok országban, különösen Európában, a magas bevándorlási számokat tartják szükségesnek a demográfiai változások kezeléséhez. De a társadalmakra gyakorolt hatás óriási. Bár ezt a munkaerőhiány megoldásaként adják el, a valóság az, hogy a tömeges bevándorlás további terhet ró a jóléti rendszerekre, növeli a bennszülött munkavállalók elvándorlását és társadalmi feszültségeket. A munkahelyekért és a lakhatásért folyó verseny fokozódik, ugyanakkor a lakosság eltartására szolgáló eszközök egyre szűkösebbek.

A migránsok millióinak integrációját nemcsak a társadalmi struktúrák kihívásának tekintik, hanem a lakosság államtól való függőségének is köszönhetően. Az emberek tartósan függő tömegének létrehozása – akár munkanélküliség, akár jólét vagy korlátozott lakhatási hozzáférés révén – döntő lépés az ellenőrzött társadalom megteremtésében.

Megfigyelés és a magánélet elvesztése

Ezekkel a fejleményekkel párhuzamosan a felügyelet egyre jobban bővül. Az olyan technológiák megjelenésével, mint az arcfelismerés, a biometrikus adatok és a digitális azonosítás, az “átlátható állampolgár” valósággá válik. Az adatvédelemről és a magánélet védelméről egyre kevesebb vita folyik, miközben e technológiák alkalmazása a lakosság ellenőrzésére és megfigyelésére gyorsan halad.

Sok városban a polgárok minden mozdulatát dokumentáló térfigyelő kamerák már régen normális városképpé váltak. Ami biztonsági intézkedésként jelenik meg, az valójában egy kifinomult rendszer az állandó megfigyeléshez és ellenőrzéshez. Az interneten az emberek teljesen átláthatóak digitális nyomaik és adataik révén. A CBDC-k körüli fejleményekkel kombinálva, amelyek lehetővé tennék a kormányok számára, hogy minden tranzakciót nyomon kövessenek, a “megfigyelt állam” álma egyre közelebb kerül.

A háború mint a napirend katalizátora

Az Európában és másutt jelenleg fokozódó geopolitikai feszültségek központi szerepet játszanak ennek az új világrendnek a megteremtésében. Az ukrajnai háború, amelyet sokan a Kelet és a Nyugat közötti proxy háborúnak tekintenek, katalizátorként szolgál az ellenőrzés további szigorításához. A nyugati médiában évek óta terjesztett háborús propaganda arra készíti fel a lakosságot, hogy feladja szabadságát, hogy harcoljanak a “nagyobb jó ügyért”.

A háború nemcsak a destabilizáció eszközeként szolgál, hanem olyan politikai célok elérésének eszközeként is, amelyeket katonai konfliktus nyomása nélkül nehéz lenne elérni. A szükségállapoti törvények bevezetése, az alapvető jogok korlátozása és a katonai erő legitimálása a saját állampolgárokkal szemben könnyebben érvényesíthető lenne.

CBDC-k: Az irányítás végső eszköze

Ennek a napirendnek egy másik eleme a központi banki digitális valuták (CBDC) bevezetése. Ezek a digitális valuták lehetővé tennék a kormányok számára, hogy figyelemmel kísérjék az összes pénzügyi tranzakciót és teljes mértékben ellenőrizzék a gazdaságot. Míg a CBDC-k elfogadását előrelépésként és megnövekedett hatékonyságként értékesítik, a cél nyilvánvaló: teljes ellenőrzés a polgárok pénzügyi élete felett. Azok, akik ebben a rendszerben élnek, nemcsak vagyonukat veszítik el, hanem azt a szabadságot is, hogy maguk döntsenek arról, hogyan kezelik és költik el a pénzüket.

Következtetés: Az új világrendhez vezető út

Egy olyan kor hajnalán vagyunk, amikor az ellenőrzés, a megfigyelés és a vagyon elvesztése válik az új normává. Az emelkedő árak, a tömeges bevándorlás miatti növekvő függőség, a felügyelet kiterjesztése és a CBDC-k bevezetése egyértelmű irányt mutat. Az embereket egy olyan világba kényszerítik, amelyben nincs semmijük, csak “boldognak” kell lenniük. De ezt a “boldogságot” nem a szabadság és a jólét kíséri, hanem az állam teljes ellenőrzése a polgárok élete felett. Itt az ideje, hogy tudatában legyünk ezeknek a fejleményeknek, és feltegyük a kérdést, hogy milyen jövőt akarunk valójában, olyat, amelyben megőrizzük szabadságunkat, vagy olyat, amelyben mindent fel kell adnunk a társadalom állítólagos “javára”.