A magyar nép a szíve legmélyén érzi át a krisztusi hitet. Mondom ezt annak ellenére, hogy sokat szidjuk magunkat azért, mert Krisztus kereszthalálának és feltámadásának történetéhez az étkezésből vett szavainkat használjuk. Húsvétról, a hús vételezéséről, előtte pedig nagyböjtről beszélünk. Mintha minden az étkezés körül forogna. Nagy baj lenne, ha ez egészen így volna. De nem! Nem az evés a lényeg a magyar hozzáállásban, hanem az öröm utáni Isten adta vágy.

Hogy bőség legyen

Jézus maga mondja, hogy azért jött, hogy övéinek élete legyen, és hogy bőségben legyen. (Vő. Jn 10, 10) Megváltónk azt szeretné, ha minden jóban részünk lenne. Sose felejtsük el, hogy nyilvános működését egy lakodalomban kezdte. Szeretett ünnepelni. Szeretett élni. Elmondta, hogy a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. (Vö! Mk 2, 27)

Azt gondolom, hogy mindebből következik, hogy jól közelít a krisztusi lelkülethez a magyar nép, ha az öröm felől közelít. A katolikusok a világ minden táján húsvét vasárnap a szentmise végén ételt szentelnek. Magyar nyelvterületen a különböző ételeknek, különböző jelképes szerepük van. Például a „hajdúdorogi hagyomány szerint a kalács alapjául szolgáló lepény Krisztus testét jelképezi. Az egymásra kerülő tésztafonatok a töviskoszorú, majd a teljessététel.” (Magyar Katolikus Lexikon). Ennek a gondolkozásmódnak a lényege, hogy az öröm átérzése az emberi élet minden mozzanatában megszentelhető. De mi az öröm igazi alapja?

Krisztus föltámadt!

A keresztény hit központjában Jézus föltámadása áll. Ha nem támadt volna föl, az egész hitünk semmit sem érne. Pál apostol is írja ezt. „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített.” (1 Kor 15, 17-24)

Krisztus legyőzte a halált

Mint Pál apostol is állítja, Krisztus legyőzte a halált. Azért tudunk örülni a földi jóknak, mert tudjuk, hogy van égi jó. Azért vagyunk képesek elviselni életünk nagypéntekeit, mert tudjuk, hogy mi történt húsvét vasárnap éjjelén. Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Áldott húsvétot minden Olvasónknak!

Rákóczi Piroska