Miután letiltották azokat a szakértőket, akik megállapították, hogy a Douma-i áldozatokat nem ölhette meg klórgáz, az OPCW az új IIT-jelentésében folytatja az eltussolást, és a szíriai kormányt vádolja alaptalanul.

2018. április 7-én hátborzongató képek jelentek meg egy állítólagos vegyi támadásról a szíriai Douma városából.

Több tucat holttest, köztük gyerekek és csecsemők, halomba rakva egy lakóházban. Mások az utcán feküdtek, mintha a halálos gáz elől próbálnának menekülni. Feltűnő módon sok áldozat szájából és orrából erőteljesen habzás volt észlelhető. Az egyértelmű menekülési útvonal közelsége miatt ezek a látható tünetek arra utaltak, hogy valami rendkívül mérgező ölte meg őket azonnal.

Az amerikai tisztviselők azonnal csatlakoztak a lázadókhoz kötődő csoportok állításaihoz, miszerint a Szíriai Hadsereg klórgázzal vagy szarin idegméreggel ölte meg az áldozatokat, vagy akár e kettő kombinációjával. Egy héttel később az Egyesült Államok, az Egyesült Királysággal és Franciaországgal együtt, állítólagos megtorlásként bombázta Szíriát.

Nyilvános nyilatkozataikban azonban a szakértők kétségbe vonták, hogy Douma-ban klór okozta a haláleseteket. A kiszivárgott dokumentumokból később kiderült, hogy a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) által 2018 júniusában megkérdezett német katonai toxikológusok ennél is tovább mentek. A németek azt mondták az OPCW-nek, hogy a halálesetek körülményei – nyilvánvalóan azonnal meghaltak és halomra rogytak két szoba közepén, a menekülés hiánya, valamint a száj és az orr heves és gyors habzása – összeegyeztethetetlenek a klórmérgezéssel.

A németek megállapításainak mélyreható következményei voltak. Míg a Douma-i áldozatok gyors habzásra utaló jelei nem mutattak klórgázra, megfeleltek az idegméreg hatásának. De addigra az OPCW kémiai elemzése kizárta, hogy szarin vagy bármely más idegméreg lenne a gyilkos szer, mivel ezen vegyi anyagok egyikét sem találták meg a helyszínen vagy az állítólagos áldozatok orvosbiológiai mintáiban.

Ha a gyors és bőséges habzás nem idegméreg vagy klórmérgezés következménye volt, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy egyáltalán nem történt vegyi támadás – és hogy a felkelők rendezték meg az incidenst, hogy hamisan megvádolják a szíriai kormányt. Így az OPCW egy olyan hamis vegyi támadással foglalkozna, amely az Egyesült Államok által vezetett légicsapásokat váltana ki Szíriában, és 43 férfi, nő és gyermek megmagyarázhatatlan halálát idézte volna elő.

Amint arról  a Grayzone beszámolt, az OPCW cenzúrázta a német toxikológusoknak a megállapítások eltussolásával kapcsolatos észrevételeit, amelyek aláásták a szíriai hadsereg Douma-ban végrehajtott vegyi támadásáról szóló állításokat. Több mint három évvel azután, hogy az eltitkolás ténye napvilágra került, az OPCW sem nem cáfolta meg az eredeti toxikológiai értékelést, sem magyarázatot nem adott arra, hogy miért titkolták el. Egyszerűen elhallgatták.

A Douma-val kapcsolatosan januárban kibocsátott új jelentésben  az OPCW végül egy ellennarratívával állt elő. Az OPCW Vizsgálati és Azonosítási Csoportja (IIT) azt állítja, hogy a Douma-i “áldozatok tünetei” “összességében megfelelnek a nagyon magas koncentrációjú klórgáznak való kitettségnek”.

Az IIT osztja ezt a véleményt, annak a szándéknak az elemeként, hogy a Szíriai Arab Hadsereg megölte a tucatnyi áldozatot úgy, hogy klórgázpalackot dobott a – 2. helyszínként jelölt – lakóházra, ahol lefilemzték a testüket. (A Grayzone az IIT klórgázzal kapcsolatos állításaival egy korábbi cikkben foglalkozott). Az IIT jelentése azt sugallja, hogy az áldozatok “perceken belül” csapdába estek és a nagyon magas koncentrációjú klórgáznak való kitettség perceken belül megölte volna őket. Tágabb értelemben az áldozatok szájában és orrában megfigyelt bőséges habképződésnek is azonnal, vagy legfeljebb perceken belül meg kellett történnie.

Egy közleményben Antony Blinken amerikai külügyminiszter és brit, francia és német kollégái üdvözölték az IIT megállapításait, és dicsérték azt, amit “az OPCW munkatársainak független, elfogulatlan és szakértői munkájának” neveztek.

Érvelésének megtámogatása érdekében azonban az IIT továbbra is semmibe veszi a német toxikológusok eredeti következtetéseit, és többirányú tudományos szemelgetésbe kezd. Ezek a következők:

– Az IIT új toxikológust vont be, anélkül, hogy megmagyarázta volna, miért, aki ellentmondott a korábbi szakértőknek, azt állítva, hogy a Douma-i áldozatok tünetei “a klórnak történt kitettségre utalnak”. Nem próbálták megmagyarázni, miért hitelesebb az új szakértő véleménye, mint számos korábbi toxikológusé.

– A korábbi szakértőkkel ellentétben az új toxikológus kerülte, hogy véleményt nyilvánítson arról, van-e összefüggés az elhunyt áldozatokról készült videókon és fényképeken megfigyelt habzás és a klórgáznak történt kitettség között– ez a vita a Douma-i halálesetek középpontjában áll.

– A toxikológus megkerüli a habzás kérdését, ahelyett, hogy arra összpontosítana, hogy az állítólagos tanúk meg nem erősített és kimazsolázott beszámolói összhangban vannak-e a klórgázos támadással. Az IIT azt sem árulta el, hogy figyelembe vette-e az állítólagos tanúk beszámolóit, akik azt állították, hogy azonnal habzást tapasztaltak a Douma-i lakóházban, ahol a halott áldozatokat lefilmezték.

– Az egyetlen alkalommal, amikor a toxikológus mérlegeli a képeken látható habzás lehetséges okát, csak azon nyilvánvaló és irreleváns állítás céljából teszi, hogy a száj- és orrüregi váladék (valamint a miosis, az idegméreg-mérgezés egyik tünete és a bőr elszíneződése) “valószínűleg nem a ’por’ belélegzésének közvetlen következménye volt.”

Az eredmény az OPCW általi folyamatos eltussolása annak, ami a Douma-i kísérlet legfontosabb kérdésének bizonyult: vajon klórgáz ölte-e meg a helyszínen filmezett tucatnyi áldozatot. Ahelyett, hogy választ adna, az IIT jelentés megkerüli a tudományt, és homályban tartja a 43 megoldatlan haláleset okát.

A szakértők semmibevétele

Az IIT narratívája a szinte azonnali halálról Douma-ban, hogy percek alatt súlyos habzás következett volna be, ellentmond mind a tudományos irodalomnak, mind a toxikológiai szakértők korábbi véleményének.

Egyetlen elismert vegyifegyver-szakértő sem erősítette meg, hogy a klórgáz okozhatta a videofelvételeken megfigyelt bőséges habzást abban a rövid időben, amely az IIT szerint az áldozatok halálához vezetett.

Az első szakértő, aki a Douma-i esetet kommentálta, Alastair Hay professzor volt, aki a vegyi hadviselés területén dolgozik, és az OPCW oktatási és tájékoztatási testületének akkori tagja. Hay megkapta az OPCW Hágai Díját a Vegyifegyver-tilalmi Egyezményhez való hozzájárulásáért. 2018. április 10-én – három nappal az állítólagos dúmai vegyi támadás után – Hay kétségbe vonta azt az elképzelést, hogy az áldozatokat klórgáz ölhette meg.

Az áldozatok tünetei „sokkal inkább idegméreg-tipusú anyagnak történt kitettségre utaltak”,  mondta Hay a Washington Post-nak. “A klór áldozatainak általában sikerül kijutniuk valahova, ahol kezelést kaphatnak.” De Douma-ban az áldozatok “nagyjából ott haltak meg, ahol voltak, amikor belélegezték az anyagot. Egyszerűen holtan estek össze.” A Post főcíme Hay elemzését tükrözte: “A bizonyítékok azt mutatják, hogy szíriai támadásban használt ideggáz habzik a szájukban.”

Egy Az ENSZ vizsgálata 2018 júniusában, nagyrészt az állítólagos tanúk beszámolói alapján, szintén elismerte – egy olyan hivatkozásban, amely természetesen magában foglalja a bőséges habzást -, hogy „némely tünet, amelyről a Douma-i eset kapcsán beszámoltak” inkább egy másik vegyi anyag, valószínűleg ideggáz használatára utall”.

Ugyanebben a hónapban az OPCW olyan egyértelmű véleményt kapott, amely kizárta a klórgázt. A kiszivárgott dokumentumok szerint vezető német katonai toxikológusok azt mondták az OPCW nyomozóinak, hogy nem lehetett a klór a gyilkos fegyver Douma-ban. Azzal érveltek, hogy ha az áldozatok magas koncentrációjú klórnak lettek volna kitéve, “nagyon valószínűtlen”, hogy “tömegekben gyűltek volna össze az adott lakások közepén, ilyen kis menekülési távolságban a mérgező klórgáztól a szabad levegőig “.

A szakértők rámutattak arra is, hogy “a túlzott habzás kezdetét… megfigyelték a fotókon, és szemtanúk jelentették.” Ez utalás volt azokra a képekre, amelyeken az áldozatok szájából és orrából bőséges hab jött ki. Az OPCW által megkérdezett néhány állítólagos tanú azt is állította, hogy látták a habzás gyorsan erősödött.

A toxikológusok nézete szerint az ilyen gyors habzás ellentmond a tudományos logikának. Ha a halott áldozatokat gyorsan legyőzte volna a hihetetlenül magas koncentrációjú klórgáz, egyszerűen nem lett volna elég idő a több testen megfigyelt habkiáramlás erősödéséhez.

Ennek megfelelően az ülésről kiszivárgott jegyzőkönyv szerintl “a szakértők következetesek voltak állításaikat tekintve, hogy nincs összefüggés a tünetek és a klórexpozíció között.”

A Douma-csapat tagja, Dr. Brendan Whelan által készített jegyzőkönyvet két másik résztvevő hagyta jóvá, akik szintén Németországba utaztak, hogy találkozzanak a toxikológusokkal: Dr. Marc Blum-mal, az OPCW laboratóriumának vezetőjével és Dr. Soumik Paul-lal, az OPCW Egészségügyi és Biztonsági Részlegének vezetőjével. Egy kiszivárgott e-mail-ben Blum felidézte, hogy az egyik német még egy “megrendezett Douma-i támadás lehetőségét” is felvetette, mert “az áldozatok halálának körülményei nem utalnak a klórra”.

Az OPCW vezetésének válasza erre a meggyőző véleményre az volt, hogy eltüntette. Amikor a Douma-csapat beépítette a németek véleményét a 2018 júniusában készített Bevezető jelentésbe, a vezető tisztviselők átnézték, és minden nyomát eltörölték. Maga a találkozó aztán emlékezetbe vésődött: az OPCW tényfeltáró missziója (FFM) által a Douma-ról készített, 2019 márciusában közzétett zárójelentésben szereplő részletes időbeosztás kihagyja a csapat németországi látogatását.

Az FFM 2019. márciusi zárójelentéséből az is kiderült, hogy miután a német toxikológusok megállapításait elhallgatták, az OPCW öt új toxikológussal konzultált 2018 szeptemberében és októberében. De furcsa módon nem részletezték, hogy ezek a helyettesítő toxikológusok mire jutottak, beleértve azokat a kulcsfontosságú kérdéseket, hogy hogyan mérgezhették meg az áldozatokat, és hogy az erőteljes habzás hogyan erősödhetett ilyen gyors ütemben.

Ehelyett a 2019. márciusi jelentés elkerülte ezeket a kérdéseket azzal, hogy kijelentette, hogy “jelenleg nem lehetséges pontosan összekapcsolni a jelek és tünetek okát egy adott vegyi anyaggal”. Ez a kétértelmű megfogalmazás elhomályosította azt a tényt, hogy az OPCW által eredetileg megkérdezett német toxikológusok egyértelműen kizárták a klórgáz létezését. Az biztos, hogy az FFM jelentése sehol nem állítja, hogy ez az öt további toxikológus ellentmondott volna a németeknek, akiket helyettesítettek. Valójában, miután megjegyezte, hogy konzultáltak ezzel az öt új szakértővel, az FFM jelentése a továbbiakban nem tett róluk említést.

Az OPCW főigazgatójának írott, kiszivárgott 2019. áprilisi levélben Dr, Whelan, a Douma-csapat cenzúrázott eredeti jelentése fő szerzője arról panaszkodott, hogy a 2019. márciusi végleges jelentés “megdöbbentő módon kihagyta” a német toxikológusok megállapításait, miközben elkerült minden magyarázatot arra, hogy az áldozatok hogyan haltak meg klórexpozíció miatt. “Azt mondani, hogy a szakértői vélemények és tények szelektív felhasználása nyugtalanító, enyhe kifejezés – írta Whelan.

Ahelyett, hogy nyilvánosan beszámoljanak a Douma-i nyomozás elhallgatott megállapításairól, a rég várt IIT-jelentés ehelyett válogatott megtévesztésekkel próbálja elfedni az OPCW nyomait.

A kimazsolázott mazsolázók

Csakúgy, mint a 2019 márciusi FFM jelentés, az IIT is teljesen elkerüli a cenzúrázott német szakértők által felvetett kérdéseket. De míg az FFM azt állította, hogy “jelenleg nem lehetséges pontosan összekapcsolni” a Douma-i áldozatok tüneteit a klórral, az IIT közel négy évvel később megkísérli ezt.

Az IIT azt állítja, hogy konzultált egy új “független szakértővel (toxikológussal), aki nem vett részt az esemény korábbi értékelésében”, aki arra a következtetésre jutott, hogy “az áldozatok tünetei összességében megfelelnek a nagyon magas koncentrációjú klórgáznak való kitettségnek “. Nincs magyarázat arra, hogy ennek az “új” és állítólag “független” toxikológusnak a megállapításai miért írják felül a korábban megkérdezett szakértők megállapításait. Az IIT nem mutat be olyan további bizonyítékot, amely igazolná a németek következtetéseinek megváltoztatását.

Maga az a tény, hogy az IIT nem volt hajlandó konzultálni a “korábbi értékelések” szakértőivel – és koherens ellenérveket vagy új bizonyítékokat bemutatni nekik, ha voltak ilyenek –, arra utal, hogy az IIT azért ötlötte ki ezt az “új” értékelést, hogy felülbírálja a kényelmetlen “előző” értékeléseket.

Amikor ez a kimazsolázott “független szakértő” végzi az értékelést, abból további következmények származnak. Ellentétben a német toxikológusokkal, akik értékelésüket mind a halott áldozatok látványára, mind a “az állítólagos tanúk által jelentett tünetekre és megjelenési időpontokra” alapozták, az IIT a toxikológus mérlegelési körét csupán az állítólagos tanúk beszámolóira korlátozta.

Az új toxikológus, állítja az IIT, megkapta “az FFM vagy az IIT által megkérdezett 55 személy beszámolóit és adatait”, és felkérték, hogy “készítse el saját értékelését a jelentett tünetekről” (kiemelés tőlem). Az IIT arról számol be nekünk, hogy “a toxikológus önállóan értékelte (az érintett személyektől vagy a tünetek más szemtanúitól származó), anonimizált tanúvallomásokat a klórexpozíció esetén várható tünetek alapján.” Végül a toxikológus “arra a következtetésre jutott, hogy az áldozatok és az egészségügyi személyzet beszámolói egybehangzóan a nagy dózisú klórgáz gyors felszabadulására utaltak, ami a 2. helyszínen dokumentált gyors és magas halálozási arányhoz vezetett.”

A szemtanúk beszámolóira való támaszkodás megkerüli azt a központi kérdést, hogy a videókon látható habzás összhangban volt-e a gyors klórmérgezéssel. Azt is feltételezi, hogy ezek a beszámolók megbízhatóak és megerősítést nyertek, amire nincs bizonyíték. És bár az IIT azt állítja, hogy “összességében konzekvensnek értékelte a beszámolókat”, elhallgatja, hogy a Douma-esetet kezdetben vizsgáló nyomozók az FFM részéről ezeket a beszámolókat mindennek találták, csak nem annak. A Szíriában és Törökországban készített interjúkat illetően, a cenzúrázott eredeti jelentés megjegyezte, hogy két “erős és megkülönböztethető narratíva jelent meg”, az egyikben igazolták a vegyi fegyverek használatát, a másikban nem. Akkor kinek a beszámolója volt az, amely “a nagy dózisú klórgáz gyors felszabadulását” állította?

Még a kimazsolázott tanúvallomásokból származó, ismertetett tüneteket is szelektíven értékelik. Ami az állítólagos tanúvallomásokat illeti arról, amit a 2. helyszínen megfigyeltek, az IIT jelentésében sehol nincs kifejezett említés “az [állítólagos] áldozatok által leírt gyors és néhány bejelentett esetben azonnali habzásról”, amint azt az FFM eredeti cenzúrázott jelentése részletezi. Ezért nincs bizonyíték arra, hogy a jelentett gyors habzás az IIT toxikológus értékelésének részét képezte volna. Ehelyett az IIT jelentése arról tájékoztat minket, hogy: “Az érintett személyek, mentők és kezelő egészségügyi személyzet által leírt tünetek közé tartozott a légszomj, köhögés, fulladás, szédülés és bőrirritáció.” Ezek a tünetek mind megegyeznek a klór expozícióval; a kifelejtett gyors habzás nem.

Ezért azzal, hogy csak az állítólagos tanúk beszámolóira összpontosít – különösen azokéra, akik azt állították, hogy vegyi támadás történt, és csak azokra a tünetekre, amelyek összhangban vannak a klórexpozícióval –, az IIT elkerüli a központi kérdés megválaszolását: vajon a videókon megfigyelt erőteljes habzás gyors megjelenése klórexpozícióra utal-e.

Az inkonzisztencia elkerülése

Abban a néhány esetben, amikor az IIT toxikológusa úgy tűnik, hogy mérlegeli a habzásról készült képeket, ismét ügyesen elkerülik a konzisztencia kérdését.

A toxikológust idéző szakaszban az IIT kijelenti, hogy “az érintett személyeknél megfigyelt tünetek, beleértve a miózist, a bőr elszíneződését, valamint az orális és nazális habszerű váladékot, valószínűleg nem a »por« belélegzésének közvetlen következményei.”

Soha senki nem állította, hogy a “por belélegzése” volt az oka a Douma-i áldozatokon megfigyelt miózisnak és “habszerű váladéknak”. Akkor miért tett meg mindent az IIT toxikológusa, hogy kizárja a “por belélegzését”, mint az áldozatok habszerű váladék keletkezésének okát, de miért nem mondta el, hogy ezeket a habszerű váladékokat klórgáz okozhatta-e? A legvalószínűbb ok az, hogy az IIT nem akarta, hogy toxikológusa válaszoljon erre a kérdésre.

Egy másik szakaszban az IIT megjegyzi, hogy a 2. helyszínről származó “képek és videók” “a szaruhártya homályosságának, a bőr elszíneződésének, fehér/törtfehér habszerű száj- és orrváladéknak és a miózisnak egyértelmű jeleit mutatták”. Ahelyett azonban, hogy megmondaná nekünk, hogy a megfigyelt habszerű váladékok összefüggésben vannak-e a klórgázzal, az IIT megint csak elkerüli a választ. Ehelyett a jelentés csak azt állítja, hogy “az IIT által megkérdezett szakemberek megerősítették, hogy az orális homály jelentett és megfigyelt tüneteit jellemzően … magas koncentrációjú klórgáznak való kitettség” (kiemelés tőlem) okozza. Mivel ez hiányzott, ugyanezek a szakemberek nem erősítették meg, hogy a megfigyelt “habszerű orális és nazális váladékokat” klórgáznak való kitettség okozhatja.

Egy másik alkalommal az IIT – történetesen nem a toxikológus – azt tudta egyértelműen állítani, hogy “a tünetek gyors megjelenése … a 2. számú helyszínen, “lépcsőkön és lépcsőpihenőkön rögzített halálesetekről” (kiemelés tőlem) készült videók és képek “nagy és halálos mennyiségű klórgázra” utalnak.

Tekintettel arra, hogy a videókon és a fotókon habzás volt látható, az IIT jelentése azt a benyomást kelti, hogy ezekre a “tünetekre” utal. De a lakóház “lépcsőin és lépcsőpihenőin” készült képeken a három halott áldozat egyikén sem látszik habzás. Ez lehetővé teszi az IIT számára, hogy félrevezető módon azt sugallja, hogy a videókon látható habzás összefüggésben van a klórexpozícióval. A valóságban az IIT olyan képeket használ fel, ahol nem figyelhető meg habzás, de az olvasók ezt valószínűleg nem ellenőriznék.

Egy másik ritka esetben, amikor bármilyen utalást tesz a habzásra, az IIT kijelenti, hogy a klórgáz egy “habszerű anyag orális és nazális kiválasztódásához vezethet”. Az, hogy a klórgáz “habszerű anyagot” okozhat, nem kérdéses: a cenzúrázott eredeti jelentés megjegyezte, hogy “a szájban jelentkező, túlzott habzásról számoltak be halálos dózisú klórgáznak való kitettség esetében”. De ezzel a vitathatatlan állítással az IIT ismét megkerüli a német toxikológusok megállapításain alapuló eredeti jelentésben felvetett kérdést, miszerint a habzás “az áldozatok által leírt gyors és néhány jelentett esetben azonnali beindulását nem tekintik úgy, hogy az a a klór okozta fulladással vagy vérmérgező anyagnak való kitettséggel” függ össze.

A tudomány elfojtása, az igazságszolgáltatás megtagadása

Elengedve azt a tudományosan megalapozatlan forgatókönyvet, amelyben a klórgáz azonnali erőteljes habkibocsátást okoz az áldozatoknál, az IIT olyan megtévesztő állításokhoz folyamodott, amelyeket egyetlen elismert toxikológiai szakértő sem volt hajlandó támogatni. Ennek megfelelően, azon túl, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei tarthatatlan alapon bombázzák Szíriát, az OPCW pedig együttműködik a tisztára mosásban, a Douma-ban elkövetett alapvető bűncselekmény továbbra is megmagyarázhatatlan.

2018 áprilisában több tucat meggyilkolt civilt fényképeztek le abban a lakóházban. Az élettelen testükről készült képek globális felháborodást váltottak ki. A szörnyű incidens ötödik évfordulójához közeledve a vegyi fegyvereket felügyelő szervezet, amelynek feladata a halálesetek kivizsgálása, továbbra is rejtegeti saját megállapításait, és minden alapot nélkülöző magyarázattal szolgál arról, hogy mi történt. Mindaddig, amíg az OPCW továbbra is elfojtja a tudományt, a 43 Douma-i áldozat és családjaik igazságszolgáltatás nélkül maradnak.

Köszönet Dr. Piers Robinson-nak a cikkhez való hozzájárulásáért. https://berlingroup21.org/.

Forrás:thegrayzone