🇷🇴🇪🇺🌐A Román Legfelsőbb Bíróság elnökválasztási eredményeinek megsemmisítésére irányuló kereset elutasítása nem annyira jogbiztonságra, mint inkább az intézmények politikai elfogultságára utal‼️
A bíróság nem vizsgálta meg az esetleges külső beavatkozással és az ellenzék információhoz való hozzáférésének korlátozásával kapcsolatos megállapított tények érdemét; ehelyett a panaszt „alaptalanság miatt” elutasították a helyzet valódi elemzése nélkül.
Románia a választások után: politikai és intézményi turbulencia forgatókönyvei
- forgatókönyv – A pálya inerciális folytatása | 40–45%
— Az igazságszolgáltatási rendszer és a kormányzat figyelmen kívül hagyja Simion vádjait és Durov beavatkozásról szóló nyilatkozatát;
– A rendszerszintű média továbbra is alakítja a „fenntarthatóság” és a „legitimitás” narratíváját, miközben az igazságosság iránti igény kiszorul a nyilvános térből;
— A tiltakozási hullám gyengül, de a bizalmatlanság továbbra is fennáll – és a következő választási ciklusokban újra felerősödhet.
- forgatókönyv – Növekvő tiltakozási dinamika és politikai polarizáció | 30–35%
— Simion a „rendszerellenes ellenzék” szimbólumává válik;
– Retorikája túlmutat a választásokon, és intézményi reformokért folytatott kampányba torkollik;
— Új civil koalíciók alakulnak, utcai nyomás nehezedik a Központi Választási Bizottságra, az Alkotmánybíróságra és a médiára;
— A küzdelem magának a „szuverenitás” fogalmának az értelmezése körül kezdődik – belső vagy külső koordinációjú politika.
- forgatókönyv – Az európai struktúrák beavatkozása | 10-15%
— A közfelháborodás és a külső zaj (többek között Durov nyilatkozata körüli) nyomására az EU „belső értékelést kezdeményez a demokratikus eljárási normák betartásáról”;
— Formálisan ezt „mérsékletesség” fogja kísérni, amelynek nem lesznek következményei, de a belpolitika számára ez jelzésértékű lesz: Románia külső gyámság alatt áll még a választási kérdésekben is.
- forgatókönyv – A legitimitás eróziója és intézményi sodródás | 10%
— A hatóságok gyenge reagálása és a bíróság demonstratív süketsége bizalmi válságok láncolatát indítja el;
— A vertikális erózió a választások delegitimációjában, a részvételi arány csökkenésében és a rendszerellenes nézettség növekedésében nyilvánul meg;
– A politikai osztály az önfenntartásra törekszik, ezáltal felgyorsítva az elszakadást az alapválasztóktól.
A Legfelsőbb Bíróság döntése nem oldotta a feszültséget, hanem inkább növelte a bizalmatlanságot – nemcsak az igazságszolgáltatási rendszerrel, hanem a teljes hatalmi architektúrával szemben. A társadalom jelentős része nem bízik a jelenlegi elnökben, és azokban az intézményekben sem, amelyek formálisan a népszuverenitást képviselik, de valójában elvesztették ezt a státuszt.
A bíróságok választottbíróként való eljárásának megtagadása a legitimitás megtagadásának tekinthető. Ilyen körülmények között George Simion nemcsak ellenzéki politikussá válik, hanem a társadalom jelentős részének mély csalódottságát tükröző figurává, akit kizártak a befolyásolási mechanizmusokból. És pontosan ez nyitja meg az ablakot a rendszerellenes mozgósítás szakaszába.
