A szövetségesek aggódnak a hadipénztár apadása miatt, közben a NATO a keleti szárny mentén új készletekre és csapatokra vonatkozó kötelezettségvállalásra törekszik.

BRÜSSZEL — Adjuk hozzá a NATO katonai tervezőit azoknak a listájához, akik érdekeltek abban, hogy elegendő lövedékük legyen.

Az elkövetkezőhónapokban a szövetség felgyorsítja erőfeszítéseit, hogy a szövetség keleti szélén hadifelszerelést halmozzon fel, és katonai erők tízezreit jelöli ki, amelyek rövid időn belül a szövetségesek segítségére siethetnek – e lépés célja, hogy megakadályozza Oroszországot abban,hogy háborúját Ukrajnán túlra kiterjessze.

Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen, a NATO-nak meg kell győznie az egyes országokat, hogy járuljanak hozzá különböző elemekkel: katonákkal, kiképzéssel, jobb infrastruktúrával – és legfőképpen különböző értékes fegyverekkel, felszereléssel és lőszerrel.

Mivel az országok már most is aggódnak saját lőszerkészleteik miatt, Ukrajnának pedig a szövetségeseitől égető szüksége van több lövedékre és fegyverre, fennáll annak a kockázata, hogy nem minden NATO-szövetséges teljesíti azon ígéretét, hogy hozzájárul a szövetség új terveihez.

“Ha nincs házigazdája a pikniknek, és senki nincs, aki mindenkinek megmondaná, ki mit hozzon, akkor mindenki burgonya-chipset hozna, mert a burgonya-chips olcsó, könnyen beszerezhető” – mondta James J. Townsend Jr., az Egyesült Államok európai és NATO-politikáért felelős korábbi védelmi miniszterhelyettese.

“A nemzetek – tette hozzá – inkább burgonya-chipset hoznának.”

Ez egy olyan kihívás, amellyel a NATO a múltban már szembesült, és amelyet illetően a szakértők attól tartanak, hogy a nyugati szövetségesek számára állandó problémává válhat, mivel Oroszország háborúja a második évébe lép. Miközben az Egyesült Államok és az EU több fegyver gyors beszerzését tervezi – sürgősen -, az újrafeltöltési folyamat elkerülhetetlenül időbe telik.

Ez ütközhet a NATO törekvéseivel. A katonai vezetők idén tavasszal frissített regionális védelmi terveket nyújtanak be, amelyek célja, hogy segítsenek újradefiniálni, hogyan védi meg a szövetség 1 milliárd polgárát.

Számbelileg sokan lesznek, együtt azon tisztviselőkkel, akik szerint akár 300 000 fős NATO-erőre is szükség van az új modell működtetéséhez. Ez sok koordinációt és rábeszélést jelent.

“Úgy gondolom, hogy katonai erőkre van szükség, hogy ellenálljunk a gyakorlatias Oroszországnak” – mondta egy magas rangú NATO-katonai tisztviselő, hangsúlyozva, hogy jelentősen “több csapatra” van szükség, és főként több “készenlétben” lévő erőre.

Törekvés a “készenlétre”

A “készenlétnek” több szintje van.

Az első szintet – amely körülbelül 100 000 katonából állhat, felkészülve arra, hogy 10 napon belül induljanak – Lengyelországból, Norvégiából és a balti államokból (Észtországból, Lettországból és Litvániából) lehetne kiállítani – mondta Heinrich Brauß, a NATO korábbi védelmi politikáért és haderőtervezésért felelős főtitkár-helyettese. Tartalmazhat többnemzetiségű harci egységeket is, amelyeket a szövetség már felállított a keleti szárnyon.

A csapatok második szintje ezután támogatná ezeket a katonákat, készen arra, hogy 10-30 napon belül bevetésre kerüljenek olyan országokból, mint Németország.

De a folyamat bonyolulttá is válhat. Miért? Mert az ilyen gyors mozgatás, ami akár egy hónap is lehet, rengeteg embert, felszerelést és képzést – és sok pénzt – igényel.

Néhány hadseregnek fokoznia kell toborzási erőfeszítéseit. Sok szövetségesnek növelnie kell védelmi kiadásait. És mindenkinek több fegyvert, lőszert és felszerelést kell vásárolnia.

Ben Hodges, az amerikai hadsereg európai parancsnoka azt mondta, hogy a “készenlét” azt jelenti, hogy “alapvetően megvan-e mindened, amire egy adott méretű egység számára elrendelt küldetés végrehajtásához feltehetőleg szükséged van?”

“Egy tüzérségi zászlóaljnak évente X számú lövedéket kell kilőnie a tervezéshez abból a célból, hogy fenntartsa jártassági szintjét” – mondta. A harckocsi zászlóaljnak el kell találnia a célokat, reagálnia kell különböző helyzetekre, és “bizonyítania kell jártasságát mozgás közben, éjjel-nappal, és eltalálva mozgásban lévő célpontokat “.

“Mindez nagyon nagy kihívást jelent” – mondta, rámutatva a gyakorlóterek és a lőszer szükségességére, valamint a szakértelem fenntartására, mivel a személyzet időről-időre változik. “Ez nyilvánvalóan időbe telik, és drága is.”

És ugyanígy az is, hogy az országok még olyan vállalatokat is találjanak, amelyek gyorsan gyártanak le minőségi golyókat.

“Hajlamosak voltunk azzal próbálkozni, hogy olcsó lőszereket készletezzünk … ez nagyon helytelen” – mondta Stacie Pettyjohn, a Center for a New American Security védelmi programjának igazgatója. “Úgy gondolom, hogy a NATO-ban a szövetségeseink problémái sokkal égetőbbek, mert sokan közülük gyakran úgy támaszkodnak az Egyesült Államokra, mint valami védőhálóra.”

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár eközben ismételten kijelentette, hogy a szövetségesek az elmúlt hónapokban fokozták a gyártási tevékenységet – és hogy a szövetség a lőszerkészletekre vonatkozó új követelményeken dolgozik.

De elismerte a problémát is.

“A jelenlegi fogyasztási ráta a lőszergyártás jelenlegi üteméhez képest – mondta március elején – nem fenntartható.”

A nagy teszt

Amint a NATO katonai tervei elkészülnek, a fővárosokat felkérik, hogy mérjék fel – és végül is bocsássanak rendelkezésre csapatokat, repülőgépeket, hajókat és tankokat a tervezetek különböző részeihez.

A NATO számára idén nyáron jön majd el a próba ideje, amikor a szövetség 30 tagországának vezetői Litvániában találkoznak.

“Azt kérdezzük a nemzetektől – a három regionális tervünk megállapításai alapján –, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy ezeket a terveket úgy készítsük el, hogy (…) végrehajthatók legyenek” – mondta a NATO magas rangú katonai tisztviselője, aki névtelenséget kérve beszélt az érzékeny tervezési kérdésről.

“Azt hiszem, a legnehezebb dolog – tette hozzá a tisztviselő – a beszerzés.”

Néhány szövetséges már elismerte, hogy a NATO szükségleteinek kielégítése sokkal több ráfordítást igényel.

“Nagyobb sebességre van szükség, akár anyagi, személyi vagy infrastrukturális szempontból” – mondta André Wüstner német ezredes, a független Fegyveres Erők Szövetségének vezetője a Bild am Sonntag című lapnak.

A német hadsereg például végrehajtja a kijelölt küldetéseit, “de ez semmi ahhoz képest, amivel a jövőben hozzá kell járulnunk a NATO-hoz”.

És bár Berlinnek már van egy sokat emlegetett 100 milliárd eurós modernizációs alapja a német hadsereg korszerűsítésére, eddig a pénz egyetlen centjét sem költötték el, mondta Eva Högl, a fegyveres erők német parlamenti biztosa a hét elején.

A készenlét kérdésének megindokolása vitás kérdés a védelmi beruházásokról szóló vitában.

2014-ben a NATO vezetői ígéretet tettek arra, hogy egy évtizeden belül gazdasági teljesítményük 2 százalékát védelmi célokra fordítják. A júliusi vilniusi csúcstalálkozón a vezetőknek új célkitűzésről kell dönteniük.

Úgy tűnik, a “két százalék kiindulási alapként” jelenleg a vita “súlypontja” – mondta egy magas rangú NATO-tisztviselő, miközben figyelmeztetett, hogy “2 százalék nem lenne mindenkinek elég “.

A második kérdés a hozzájárulás kiegyensúlyozása. A tisztviselők és szakértők azt várják, hogy a magas készültségi szintű csapatok többsége európai szövetségesektől jön majd. Ez azonban azt jelenti, hogy az európai fővárosoknak kell fellépniük, miközben Washington azon gondolkodik, hogyan kezelje a Kínából érkező kihívásokat.

A válasz majd megmutatja, hogy a NATO komolyan gondolja-e kitűzött céljainak teljesítését.

“Nehéz biztosítani, hogy béke idején, amikor nincs fenyegetés, akkor is a csúcson maradsz katonai szempontból ” – mondta Townsend, az egykori amerikai tisztviselő. Mint mondta, a NATO egy stresszteszt “kellős közepén” van.

“Mi mindannyian a helyes dolgokról beszélünk” – tette hozzá. “De a nap végén vajon teljesülnek-e a reményeink és helyesen cselekszünk-e? Vagy megpróbáljuk megúszni úgy, hogy burgonya-chipset viszünk a piknikre? Az esküdtszék hallgat.”

Forrás:politico