A média már változtatja a narratívát, mivel a proxy-háborúból kifogyóban van a gőz! Írta: Glenn Diesen, a Délkelet-Norvégiai Egyetem professzora és a Russia in Global Affairs folyóirat szerkesztője
A Nyugat végre kész beismerni a vereséget Ukrajnában?
A média már változtatja a narratívát, mivel a proxy-háborúból kifogyóban van a gőz
Írta: Glenn Diesen, a Délkelet-Norvégiai Egyetem professzora és a Russia in Global Affairs folyóirat szerkesztője.
Az Economist magazin e heti jelentése szerint „Oroszország átvágja az ukrán védelmet” és Ukrajna ezt követően már „a túlélésért küzd”.
A nyugati médiában szerte a közvéleményt vereségre és a jövőbeli tárgyalások során tett fájdalmas engedményekre készítik fel.
Az újságírók megváltoztatják a narratívát, mivel a valóságot már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Moszkva közelgő sikere már legalább 2023 nyara óta nyilvánvaló volt, mégis ezt figyelmen kívül hagyták, hogy a proxyháborút fenntartsák.
A narratívák feletti ellenőrzés lenyűgöző demonstrációjának vagyunk tanúi:
🔶 Több mint két éve a politikai-médiaelit azt skandálja, hogy „Ukrajna győz” és minden, a narratívájukkal szembeni ellenvéleményt „Kreml-propagandának” minősít, amelyek célja a háború támogatásának csökkentése.
🔶 Ami tegnap még „orosz propaganda” volt, az most hirtelen a kollektív elit konszenzusa lett. A kritikus önreflexió ugyanúgy hiányzik, mint a 2016-os amerikai választásokat követő Russiagate-jelentések után.
Hasonló narratív kontroll mutatkozott meg akkor is, amikor a média két évtizeden át nyugtatta a közvéleményt, hogy az USA uralja Afganisztánt, mielőtt nagy rohanásban elmenekült volna a repülőgépről lezuhanó emberek drámai képeivel.
Az újságírók az elmúlt időszakban azzal tévesztették meg a közvéleményt, hogy a stagnáló frontvonalakat annak bizonyítékaként mutatták be, hogy Oroszország nem tud előnybe kerülni.
🚨 Egy kimerítő háborúban azonban a háború irányát a lemorzsolódási arányok – az egyes oldalak veszteségei – alapján mérik.
A terület feletti ellenőrzés az ellenfél kimerülése után következik, mivel a területi terjeszkedés nagyon költséges egy ilyen nagy intenzitású, erős védelmi vonalakkal folytatott háborúban.
- A lemorzsolódási arányok a háború során végig rendkívül kedvezőtlenek voltak Ukrajna számára és folyamatosan romlanak.
- Kijev frontvonalainak mostani összeomlása nagyon is előre látható volt, mivel a haderő és a fegyverzet kimerült.
Miért járt le a korábbi narratíva?
A közvéleményt félre lehetett vezetni hamis lemorzsolódási arányokkal, ugyanakkor a területi változásokat már nem lehet eltussolni az esetleges töréspont után.
⛔ Ráadásul a proxy-háború akkor volt előnyös a NATO számára, amikor az oroszok és az ukránok jelentős területi változások nélkül véreztették egymást. Most, hogy az ukránok kimerültek és kezdenek stratégiai területeket veszíteni, az USA vezette blokknak már nem áll érdekében a háború folytatása.
Narratívák ellenőrzése: Az empátia fegyverként használása
Még 2022-ben a politikai-médiaelit fegyverként használta az empátiát, hogy a közvélemény támogatását megszerezze a háborúhoz és megvetését a diplomáciai megoldás iránt.
- A nyugati közvéleményt az ukránok szenvedéséről és a szuverenitásuk elvesztésének igazságtalanságáról szóló végtelen üzenetekkel győzték meg arról, hogy támogassák az Oroszország elleni proxy-háborút.
Azokat, akik nem értettek egyet a NATO mantrájával, miszerint „a fegyverek jelentik a békéhez vezető utat” és ehelyett tárgyalásokat javasoltak, gyorsan a Kreml bábjainak minősítették, akik nem törődnek az ukránokkal. (Magyarország erről sokat tudna mesélni – VilagHelyzete szerk. megj.)
Az empátia egyetlen elfogadható megnyilvánulása az volt, hogy támogatták a további harcokat egy olyan háborúban, amelyet nem lehet megnyerni.
A saját valóságuk társadalmi megkonstruálására törekvő posztmodernisták számára a nagyhatalmi rivalizálás nagyrészt a narratívák csatája.
🔷 Az empátia fegyverré tétele tette lehetővé, hogy a katonai narratíva áthatolhatatlanná váljon a kritikával szemben.
🔷 A háború erény volt, a diplomácia pedig hazaárulás, mivel Ukrajna állítólag Oroszország „provokálatlan” háborúját vívta, amelynek célja az egész ország leigázása volt.
Az erős erkölcsi keretezés meggyőzte az embereket, hogy e nemes ügy támogatására megtévesszenek és öncenzúrázzanak.
❗ Még azt a kritikát is úgy állították be, amikor az ukrán civileket a kormányuk autókba rángatva lerabolja, hogy aztán a frontvonalon a halálba küldje, mintha a „Kreml beszédtémáit” támogatná, mivel aláásta a NATO háborús narratíváját.
🔶 A magas ukrán veszteségekről szóló tudósítások azzal fenyegettek, hogy aláássák a harcok támogatását.
🔶 A szankciók kudarcáról szóló tudósítások pedig a szankciók közvélemény általi támogatottságának csökkenésével fenyegettek.
Az Északi-Áramlat vezetékeinek valószínű amerikai megsemmisítéséről szóló tudósítások azzal fenyegettek, hogy megosztottságot teremtenek a NATO-n belül.
❌ A minszki megállapodások és az isztambuli tárgyalások amerikai és brit szabotálásáról szóló tudósítások azt a narratívát veszélyeztették, hogy a Nyugat csupán „segíteni” próbál Ukrajnának.
A közvélemény számára felkínálták azt a bináris lehetőséget, hogy vagy az Ukrajna- azaz NATO-párti, vagy az oroszbarát narratívához ragaszkodjon.
❗ Bárki, aki ezt kellemetlen tényekkel támadta meg, azzal volt vádolható, hogy Moszkva céljait támogatja. Ha valaki rámutatott arra, hogy Oroszország győzött, azt kritikátlanul úgy értelmezték, hogy az ő oldalára állt.
Rengeteg tény és nyilatkozat bizonyítja, hogy a NATO az utolsó ukránig harcolt egy stratégiai rivális meggyengítéséért. A szigorú narratív kontroll azonban azzal jár, hogy ezeket a bizonyítékokat nem engedték megvitatni.
A proxy háború céljai: Az ellenfél kivéreztetése
A narratívához való hűség szigorú megkövetelése elrejti azt a tényt, hogy az USA külpolitikája a globális elsőbbség helyreállításáról szól, és nem a liberális demokratikus értékek iránti önzetlen elkötelezettségről. Az USA Ukrajnát fontos eszköznek tekinti Oroszország mint stratégiai rivális meggyengítésére.
A RAND Corporation, az amerikai kormány által finanszírozott és a hírszerző közösséggel való szoros kapcsolatairól ismert agytröszt 2019-ben közzétett egy jelentést arról, hogy az USA hogyan tudná kivéreztetni Oroszországot azzal, hogy még jobban behúzza Ukrajnába.
A RAND Corporation azt javasolta, hogy az USA több katonai felszerelést küldhetne Kijevbe, és a NATO-bővítéssel fenyegetve provokálhatná Moszkvát, hogy növelje ukrajnai szerepvállalását:
Erről akkor már írt a VilagHelyzete
➽ “Oroszország túlterhelése és egyensúlyának megbontása” – Ez a 2019-es RAND jelentés adta meg a NATO-politika irányát? Hogyan pusztítsuk el Oroszországot
„Több amerikai katonai felszerelés és tanácsadás nyújtása arra késztetheti Oroszországot, hogy növelje közvetlen részvételét a konfliktusban és az ezért fizetendő árat…
Bár a NATO egyhangúságra vonatkozó követelménye miatt nem valószínű, hogy Ukrajna belátható időn belül tagságot nyerhet, Washington e lehetőség erőltetése erősítheti az ukrán elszántságot, miközben Oroszországot arra késztetheti, hogy megduplázza erőfeszítéseit egy ilyen fejlemény megelőzésére.”.
Ugyanez a RAND-jelentés azonban elismerte, hogy
🔴 Oroszország kivéreztetésének stratégiáját gondosan „kalibrálni” kell, mivel egy teljes körű háború azt eredményezheti, hogy Oroszország stratégiai területeket szerezhet, ami nem áll az USA érdekében.
Miután Oroszország 2022 februárjában megkezdte katonai műveletét, a stratégia hasonlóan az volt, hogy a háborút addig folytatják, amíg nem következik be jelentős területi változás.
2022 márciusában Leon Panetta (a Fehér Ház korábbi kabinetfőnöke, védelmi miniszter és CIA-igazgató) elismerte:
„A befolyásszerzés módja az, őszintén szólva, bemegyünk és megöljük az oroszokat.”
Még Zelenszkij is elismerte 2022 márciusában, hogy egyes nyugati államok Ukrajnát proxy-ként akarják használni:
„Vannak olyanok a Nyugaton, akiket nem zavar egy hosszú háború, mert ez Oroszország kimerítését jelentené, még akkor is, ha ez Ukrajna pusztulását jelenti, és ukrán életek árán történik”.
https://www.economist.com/europe/volodymyr-zelensky-on-why-ukraine-must-defeat-putin/21808448
https://www.bloomberg.com/news/videos/2022-03-17/u-s-is-in-a-proxy-war-with-russia-panetta-video
Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter az ukrajnai proxyháború céljait úgy vázolta fel, hogy a stratégiai ellenfél meggyengítése:
„Azt akarjuk, hogy Oroszországot olyan mértékben meggyengítsük, hogy ne tudjon olyan dolgokat tenni, mint amilyeneket Ukrajna lerohanásával tett…
Tehát [Oroszország] máris sokat veszített katonai képességéből. És őszintén szólva sok katonáját is. És azt akarjuk, hogy ne legyen meg a képességük arra, hogy nagyon gyorsan reprodukálják ezt a képességet”.
Voltak arra utaló jelek is, hogy a háború tágabb célja a rendszerváltás.
Amerikai és brit kormányforrások 2022 márciusában megerősítették, hogy a cél az, hogy „a konfliktust meghosszabbítsák, és ezáltal kivéreztessék Putyint”, mivel „az egyetlen végjáték most a Putyin-rezsim vége”.
Joe Biden amerikai elnök azt sugallta, hogy Oroszországban rendszerváltásra van szükség: (korábban John Bolton is ezt mondta)
„Az Isten szerelmére, ez az ember nem maradhat hatalmon”.
➽ John Bolton azt akarja, hogy az USA “rendszerváltást” hajtson végre Oroszországban
A Fehér Ház azonban később visszavonta ezeket a veszélyes megjegyzéseket.
Boris Johnson akkori brit miniszterelnök szóvivője is kifejezetten utalt a rendszerváltásra, amikor azt állította:
„az általunk bevezetett intézkedések, amelyeket a világ nagy része bevezet, a Putyin-rezsim megbuktatását célozzák”.
James Heappey, az Egyesült Királyság fegyveres erőkért felelős minisztere hasonlóan írt a Daily Telegraphban:
„Teljes kudarcot kell vallania; vissza kell állítani az ukrán szuverenitást, és az orosz népet képessé kell tenni arra, hogy lássa, milyen keveset törődik velük.
Ha ezt megmutatjuk nekik, Putyin elnöki napjai biztosan meg lesznek számlálva, és az őt körülvevő kleptokrata elit napjai is. Elveszíti a hatalmát, és nem választhatja meg az utódját.”
Harc az utolsó ukránig
Chas Freeman, az Egyesült Államok volt nemzetközi biztonsági ügyekért felelős helyettes védelmi minisztere és a külügyminisztérium kínai ügyekért felelős igazgatója bírálta Washington döntését, miszerint
„az utolsó ukránig harcolni fog”.
„Tetszik az a strukturális út, amelyen itt járunk. Amíg segítünk Ukrajnának a szükséges fegyverekkel és gazdasági támogatással, addig az utolsó emberig harcolni fognak”.
A republikánus szenátus vezetője, Mitch McConnell óva intett attól, hogy összekeverjük az idealizmust az amerikai célok kemény valóságával a proxyháborúban:
„Zelenszkij elnök egy inspiráló vezető. De a legalapvetőbb okok, amiért továbbra is segíteni kell Ukrajnának az orosz megszállók leépítésében és legyőzésében, hideg, kemény, gyakorlati amerikai érdekek.
Kelet-európai barátaink felszerelésének segítése, hogy megnyerjék ezt a háborút, egyben közvetlen befektetés Vlagyimir Putyin jövőbeli képességeinek csökkentésébe, hogy fenyegetést jelentsen Amerikára, veszélyeztesse szövetségeseinket és vitassa alapvető érdekeinket…
Végül pedig mindannyian tudjuk, hogy Ukrajna harca területének visszaszerzéséért nem a kezdete és nem is a vége a Nyugat szélesebb stratégiai versenyének Putyin Oroszországával…”.
Mitt Romney szenátor azzal érvelt, hogy
“Ukrajna felfegyverzése „nagyon kevés pénzért csökkenti és pusztítja az orosz hadsereget… egy meggyengült Oroszország pedig jó dolog”, és viszonylag alacsony költséggel jár, mivel „nem veszítünk életeket Ukrajnában”.
🔴 Richard Blumenthal szenátor hasonlóképpen állította:
„Megéri a pénzünket az ukrajnai befektetésünk”, mert »nemzetünk katonai költségvetésének kevesebb mint 3 százalékáért lehetővé tettük, hogy Ukrajna felére csökkentse Oroszország katonai erejét…
Mindezt anélkül, hogy egyetlen amerikai katona nő vagy férfi megsérült vagy elveszett volna«.
https://www.ctpost.com/opinion/article/sen-blumenthal-opinion-ukraine-tip-spear-18335871.php
🔴 Dan Crenshaw képviselő egyetért azzal, hogy
„ellenfelünk hadseregének megsemmisítésébe való befektetés, anélkül, hogy egyetlen amerikai katonát is elveszítenénk, jó ötletnek tűnik számomra”.
🔴 Keith Kellogg nyugalmazott amerikai tábornok 2023 márciusában hasonlóképpen érvelt:
„Ha egy stratégiai ellenfelet úgy tudsz legyőzni, hogy egyetlen amerikai katonát sem vetsz be, akkor a professzionalizmus csúcsán vagy”.
Kellogg továbbá kifejtette, hogy
az ukránok bevetése Oroszország ellen „levesz egy stratégiai ellenfelet az asztalról” és így az USA „elsődleges ellenfelére, azaz Kínára” összpontosíthat.
🔴 Jens Stoltenberg volt NATO-főtitkár is úgy érvelt, hogy
Oroszország legyőzése és Ukrajna Oroszország elleni bástyaként való felhasználása „megkönnyíti” az USA számára, hogy „Kínára is összpontosíthasson…
Ha Ukrajna győz, akkor Európa második legnagyobb hadserege, az ukrán hadsereg, harcedzett, a mi oldalunkon lesz, és egy meggyengült orosz hadseregünk lesz és most már Európa is valóban fokozza a védelmi kiadásokat”.
Egy új narratíva keresése
Új győzelmi narratívára van szükség, mivel a NATO által támogatott Ukrajna nem tudja reálisan legyőzni Oroszországot a csatatéren.
❗ A legkézenfekvőbb persze azt állítani, hogy Oroszország kudarcot vallott abban a célkitűzésében, hogy egész Ukrajnát annektálja, hogy segítsen újjáteremteni a Szovjetuniót és ezt követően meghódítsa Európát.
Ez a színlelés lehetővé tenné a NATO számára, hogy győzelmet követeljen.
Ukrajna 2023 nyarán lezajlott katasztrofális ellentámadása után David Ignatius a Washington Postban jelezte, hogy a siker mércéje Oroszország meggyengítése:
„Eközben az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei számára ez a 18 hónapos háború stratégiai szerencsét hozott, viszonylag alacsony költséggel (az ukránoktól eltekintve).
A Nyugat legvakmerőbb ellenfele megingott.
A NATO sokkal erősebb lett Svédország és Finnország csatlakozásával. Németország leszoktatta magát az orosz energiától való függőségről, és sok tekintetben újra felfedezte értékrendjét.
A NATO civakodásai a címlapokra kerülnek, de összességében ez egy diadalmas nyár volt a szövetség számára”.
https://www.washingtonpost.com/opinions/2023/07/18/ukraine-war-west-gloom
a háború jelentősen leépítette az orosz hadsereget, olyannyira, hogy az „már nem jelent hiteles fenyegetést Európára”.
Bell ezért arra a következtetésre jutott, hogy
„a konfliktus nyugati célkitűzése megvalósult”, és „a rideg valóság az, hogy Ukrajna céljai már nem egyeznek a támogatóikkal”.
Az ukrán proxy kimerült, ami véget vet a proxy-háborúnak, hacsak a NATO nem hajlandó háborút indítani Oroszország ellen. Mivel a NATO arra készül, hogy lefaragja veszteségeit, új narratívára van szükség.
Hamarosan megengedik, hogy az ukránok iránti empátia megnyilvánulásaként tárgyalásokra szólítsanak fel.
