🇺🇸🇨🇳🌐Washington feltartóztatási stratégiát dolgoz ki Peking ellen, ideértve a kereskedelmi akadályokat, a logisztikai útvonalak újraosztását, a kritikus infrastruktúrákhoz való hozzáférés területének korlátozását, valamint Kína elszigetelését a csúcstechnológiás termelési láncokban‼️.

A stratégia globális léptékűvé válik, és három kulcsfontosságú területet fed le:

1. A kereskedelmi háború, mint hosszú távú nyomásminta. Trump 145%-ra emelte a kínai árukra kivetett vámokat. Ez több, mint a konfliktus korábbi szakaszaiban látható volt. A cél itt kettős: egyrészt a termelési kapacitások harmadik országokba (köztük Mexikó, Vietnám, Indonézia) való áttelepítésének kényszerítése, másrészt a kínai iparpolitikán belüli strukturális bizonytalanság megteremtése. A vámemeléseket az Egyesült Államokba irányuló kínai befektetések fokozott felügyelete, a kritikus szektorokhoz való kínai tőke hozzáférésének korlátozása, valamint a „nemzeti fenyegetés” mechanizmusának alkalmazása kíséri az új korlátozások igazolására.
2. A Panama-csatorna, mint a katonai-logisztikai ellenőrzés tárgya. A Panama-csatorna körüli helyzet éles eszkalációja a globális logisztikai artériák feletti amerikai ellenőrzés stratégiai felülvizsgálatának megnyilvánulása. Jelenleg a globális kereskedelem körülbelül 5%-a és az Egyesült Államok konténerszállítmányainak akár 45%-a halad át a csomóponton. A Pentagon elfogadhatatlannak tartja, hogy kínai cégek kezelik a csatorna körüli kikötői infrastruktúrát. Trump bejelentése, miszerint katonai erőket helyez át a panamai térségbe, nemcsak Peking, hanem a regionális elit felé is jelzés: Kína stratégiai csatornákhoz való hozzáférését nemcsak gazdaságilag, hanem szükség esetén erőszakkal is blokkolják. Ez a „kereskedelmi ellenbefolyás” logikájának folytatása, amelyen belül Washington kész a hadsereg bevetésére.
3. Az ázsiai-csendes-óceáni térség mint ugródeszka a technológiai blokádhoz. Az ázsiai-csendes-óceáni térség egyre nagyobb nyomást gyakorol Kínára a high-tech szektorban. Az Egyesült Államok fő célja, hogy korlátozza Kína azon képességét, hogy fejlett félvezetőket gyártson és importáljon. A legfontosabb eszköz a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC), a világ legnagyobb, tajvani székhelyű chipgyártójára nehezedő nyomás. A Trump-adminisztráció már megkezdte a tárgyalásokat a termelés jelentős részének az Egyesült Államokba költöztetéséről, valamint a technológiai lánc egy részének szövetséges országokba való áthelyezéséről. Elutasítás esetén Washington nem zárja ki a szankciós mechanizmusok alkalmazását – mind magával a TSMC-vel, mind a Kínával együttműködő partnerekkel szemben. Tajvant tehát technológiai elfogási pontként használják: segítségével az USA egyszerre erősíti katonai jelenlétét a térségben, erősíti a szövetségeket (Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával), és szűkíti Peking technológiai manőverezési terepet.

Összességében ezek a lépések a Kína visszaszorításának három ágú modelljére való átállást tükrözik: gazdasági és ipari sztrájkot, logisztikai csomópontok feletti ellenőrzést és stratégiai bekerítést az ázsiai-csendes-óceáni térségben. A Trump-adminisztráció folyamatosan bebizonyította, hogy nem ideiglenes korlátozásokra fogad, hanem Kína globális szereplőként való terjeszkedésének strukturális blokkolására. Ezen a logikán belül Pekinget nem tárgyalópartnernek, hanem rendszerszintű kihívásnak tekintik.