Amit korábban cenzúrának neveztek, azt ma “tartalommoderálásnak” hívják. És ami egykor a bélyegzőkkel és a cenzorokkal történt, az most láthatatlanul történik – algoritmusok, mesterséges intelligencia és politikai nyomás irányítása alatt. Ennek eredményeként egyre több kritikus weboldal, alternatív újságíró és ingyenes csatorna veszít hirtelen az elérésből, a láthatóságból – és a hangból.

A digitális diskurzustér, amelyet egykor a sokszínűség helyének tartottak, fokozatosan összhangba kerül. És mindezt a dezinformáció elleni küzdelem leple alatt.

Láthatatlan cenzúra: Az algoritmus dönti el, hogy mi látható

Az olyan platformokon, mint az X (korábban Twitter), a Facebook vagy a YouTube, a tartalmat már nem időrendben vagy tematikusan rendezik, hanem átláthatatlan algoritmusok szűrik. És pontosan itt rejlik a probléma:

• Senki sem tudja pontosan, hogy mit cenzúráznak vagy minősítenek le – és miért.
• A tegnap elért bejegyzések ma eltűnnek a hírfolyamból.
• Az érintettek nem kapnak igazolást, betekintést – tiltakozási jogot.

Ez a gyakorlat különösen érinti a politikailag kényelmetlen tartalmakat, az alternatív egészségügyi információkat, a rendszer elleni tudósításokat, az oknyomozó kutatásokat – röviden: mindent, ami nem fér bele a kívánt narratíva kereteibe.

A mesterséges intelligencia mint cenzúraerősítő

Ami korábban a hívószavakon és a kézi vezérlésen alapult, azt most olyan mesterséges intelligencia rendszerek veszik át, mint az úgynevezett “tartalomosztályozók” vagy “bizalom- és biztonsági motorok”. Önállóan tanulják meg, hogy mit tartanak “problémásnak” – képzési adatok alapján, amelyeket gyakran kormányhoz kötődő civil szervezetek, transzatlanti alapítványok vagy de facto tényellenőrzők szolgáltatnak. Minden új verzióval a cenzúrának ez a formája finomabbá, pontosabbá  és nehezebben bizonyíthatóvá válik.

Ma a platformok nemcsak az olyan kifejezéseket ismerik fel, mint az “oltási kritika”, az “ukrajnai háború” vagy a “digitális azonosító”, hanem a hangnemet, a metaforákat, az iróniát vagy a kritikai elemeket is – és algoritmikusan fojtják a tartalmat még azelőtt, hogy az jelentős elérést érne el.

Kit érint?

Az érintettek listája napról napra bővül – és ezzel együtt a közvélemény ellenállása is:

• Független magazinok , mint például a Multipolar, a Transition News, a Manova, az Achgut és a platformjaink, valamint még sokan mások,
• X orvosok, elemzők, ügyvédek, oknyomozó újságírók beszámolói – gyakran több tízezer előfizetővel
• Az  öt-hat számjegyű elérésű Telegram-csatornák előfizetőiket veszítik
• YouTube-csatornák milliós közönséggel – demonetizált, törölt, letiltott vagy “korlátozott”
• Olyan polgárok, akik hirtelen elvesztett feliratkozók, hiányzó bejegyzések vagy árnyéktiltások miatt panaszkodnak – anélkül, hogy valaha is megsértették volna a hivatalos irányelveket.

Egyre több érintett ember lép nyilvánosságra vele.

A legfrissebb példa: Az “Éber róka” ügy

Április 25-én a jól ismert elemző @VigilantFox robbanásveszélyes vádiratot tett közzé X ellen a “Közösségi jegyzetek” program egyik vezető alkalmazottja ellen – a mechanizmus valójában a félrevezető tartalom kijavítására szolgált. A Fox szerint ez az alkalmazott több mint egy éve aktívan elnyomta az oltásokkal, a gyermekbántalmazással és a kritikus kormányzati kérdésekkel kapcsolatos bejegyzéseket – a politikailag ellenőrzött tényellenőrzők hálózatának segítségével. Néhány órával a téma közzététele után az egyes bejegyzések eltűntek a láthatóságból – és az eredeti bejegyzést algoritmikusan leminősítették. Az ilyen incidensek egyre gyakoribbak. A felhasználók egyre gyakrabban számolnak be arról, hogy az egész csatornák “hirtelen eltűnnek”, mintha soha nem is léteztek volna. Nincs szabálysértés, nincs figyelmeztetés, nincs igazolás – csak üresség.

Politikai kormányzás – globális befolyással

A  digitális szolgáltatásokról szóló uniós jogszabály, a demokráciavédelmi kezdeményezések és a nemzetközi dezinformációs megállapodások hatalmas nyomás alá helyezik a platformokat a kritikus tartalmak szűrésére – még akkor is, ha azok legálisak. Az Egyesült Államokban, Németországban, Kanadában, Nagy-Britanniában és Franciaországban a kormányok aktívan beavatkoznak a platformpolitikába. Ha túl kritikus vagy, akkor a törlést kockáztatod – ha túl konformista vagy, előléptetnek. Az állami, a vállalati és a tartalomellenőrzés közötti különbség egyre inkább elmosódik.

A belső kiszivárogtatások és a bejelentések, például a Twitter-aktákból, nagyon világosan mutatják, hogy a hírszerző szolgálatok, a kormányzati szervek és az agytrösztök közvetlen befolyást biztosítottak a nyilvánosságtól elvárható tartalmakra – a demokrácia védelmének ürügyén.

Következtetés: A közszféra algoritmikusan átalakul

Ma a cenzúra már nem “tiltást”, hanem láthatatlanságot jelent. Aki ma irányítja az algoritmusokat, az irányítja a vitát. És aki irányítja a vitát, az alakítja a valóságot. Sok kritikus hang számára ez a következőket jelenti. Eltűnnek – nem azért, mert tévednek, hanem azért, mert zavarnak. Ami megmarad, az egy digitálisan fertőtlenített tér: sima, kiszámítható, a globalista rendszernek megfelelő.

Üdvözöljük az algoritmikus hatalom korszakában.