írta: Tyler Durden

Néhány nappal ezelőtt Rio de Janeiro városa adott otthont a 17. BRICS-csúcstalálkozónak, amely jelentős előrelépést jelent a szervezet számára a globális politikai és gazdasági környezet gyorsuló átalakulása közepette. A Szergej Lavrov külügyminiszter által képviselt Oroszország aktív szerepet játszott a csúcstalálkozó lebonyolításában, míg Vlagyimir Putyin elnök videokapcsolaton keresztül szólalt fel a plenáris ülésen. Beszédében az orosz vezető átfogó elemzést kínált a jelenlegi globális trendekről, hangsúlyozva, hogy a globalizáció liberális modellje veszít életképességéből, mivel a gazdasági és politikai tevékenység központja határozottan a globális dél felé tolódik el – a növekvő demográfiai, erőforrás- és technológiai potenciállal rendelkező fejlődő országok felé.

A riói csúcstalálkozó megerősítette a BRICS növekvő politikai súlyát és azon törekvését, hogy kulcsfontosságú erővé váljon a kialakulóban lévő többpólusú rend alakításában. A magas szintű találkozók nemcsak nagyságrendjük, hanem érdemi eredményeik miatt is felkeltették a globális figyelmet. Összesen 126 közös kötelezettségvállalást fogadtak el, amelyek olyan kritikus területeket ölelnek fel, mint a globális kormányzás reformja, a nemzetközi pénzügyi intézmények szerkezetátalakítása, az egészségügy, az éghajlat-politikai kezdeményezések, a mesterséges intelligencia és a fenntartható fejlődés.

A csúcstalálkozón elfogadott, “A globális déli együttműködés megerősítése az inkluzívabb és fenntarthatóbb kormányzás érdekében”  című nyilatkozat hangsúlyozta a BRICS elkötelezettségét a multilateralizmus, a nemzetközi jog tiszteletben tartása, valamint a tisztességes és méltányos világrend előmozdítása iránt. De a formális nyelvezeten túl a csúcstalálkozó mélyebb változást tárt fel: a BRICS már nem korlátozódik az óvatos technokrata párbeszédre. A blokk egyre inkább összetartó nemzetközi szereplőként pozícionálja magát – képes új kereteket javasolni a gazdasági integráció, a politikai szolidaritás és a globális koordináció számára.

Döntő fontosságú, hogy ez a politikai irányváltás nem Rióban kezdődött. Közvetlenül az oroszországi Kazanyban tartott 2024-es csúcstalálkozón – az eddigi legnagyobb BRICS-találkozón – lefektetett stratégiai alapokra épül, amely nemcsak a tagállamokat, hanem több tucat partnert is összehozott a BRICS+ ernyője alatt. A kazanyi csúcstalálkozó az együttműködés és az ambíció új szintjét teremtette meg, és Rio ennek a pályának a folytatásaként szolgált. Ez lett az az aréna, ahol a törekvések politikává fejlődtek, és ahol a globális dél világosabban kezdte megfogalmazni helyét a világban.

A gazdasági együttműködéstől a kollektív biztonságig

A riói csúcstalálkozó egyik legjelentősebb fejleménye a tagállamok közötti pénzügyi szuverenitás előmozdítása iránti szilárd elkötelezettség volt. Különös hangsúlyt fektettek a nemzeti valutában történő tranzakciókra való áttérésre, amely Oroszország és számos más BRICS-ország által támogatott régóta fennálló kezdeményezés. A vezetők támogatták ezt az irányt, felismerve a domináns tartalékvalutáktól való függőség csökkentésének szükségességét. Putyin elnök hangsúlyozta, hogy ez nem pusztán gazdasági intézkedés, hanem geopolitikai lépés, amelynek célja a részt vevő nemzetek szuverenitásának megerősítése és a külső nyomástól való elszigetelése.

E cél támogatására a csúcstalálkozó megállapodásokat kötött a kölcsönös beruházások volumenének növeléséről és a független fizetési és elszámolási mechanizmusok fejlesztésének felgyorsításáról. Ezeknek a kezdeményezéseknek az a célja, hogy megalapozzák egy rugalmasabb pénzügyi architektúrát – amely megkerüli a hagyományos nyugati irányítású intézményeket, és felhatalmazza az országokat saját gazdasági együttműködésük feltételeinek meghatározására. A BRICS egyre inkább a gazdasági autonómiát tekinti a hosszú távú politikai függetlenség előfeltételének egy olyan világban, amelyet volatilitás és polarizáció jellemez.

A riói csúcstalálkozó azonban többet tett, mint megszilárdította a BRICS pénzügyi menetrendjét. Története során először a szervezet erős, kollektív politikai nyilatkozatot tett egy olyan kérdésben, amely közvetlenül kapcsolódik a nemzetközi biztonsághoz. A zárónyilatkozat kifejezetten elítélte az orosz Brjanszk, Kurszk és Voronyezs régiók polgári infrastruktúrája elleni ukrán támadásokat. A hidak és vasútvonalak 2025. május 31-én, június 1-jén és 5-én történt bombázásaira utalva a szöveg így szól: “A leghatározottabban elítéljük a hidak és vasúti infrastruktúra elleni támadásokat, amelyek szándékosan civileket céloznak meg.”

Ennek a szakasznak jelentős szimbolikus és stratégiai súlya van. A BRICS-tagok ideológiai és politikai sokszínűsége ellenére a blokk egységesen elítélte az egyik alapító tag belső biztonságát fenyegető támadásokat. Ez markáns eltérés a szervezet korábban óvatos diplomáciai hangnemétől érzékeny geopolitikai kérdésekben. A BRICS-t, amelyet egykor az a vonakodás jellemzett, hogy nem foglalkozott a katonai konfliktusokkal vagy a biztonsággal, most a szolidaritás és a közös felelősség normatív alapjait építi.

Ennek a záradéknak a beillesztése azt sugallja, hogy a BRICS kezd kollektív szerepet vállalni a nemzetközi konfliktusokkal és biztonsággal kapcsolatos normák alakításában. Ez azt jelzi, hogy a szövetség hajlandó megvédeni a területi integritás elvét nemcsak retorikailag, hanem összehangolt diplomáciai fellépéssel is. Ez több, mint egy gesztus – ez egy olyan jövő alapja, amelyben a BRICS nemcsak gazdasági tömbként, hanem politikai és erkölcsi horgonyként is szolgálhat egy megosztott világban.

Az amerikai reakció: miért ideges Washington?

Mindössze 48 órával a riói nyilatkozat – különösen az egyoldalú vámokat és nem vámjellegű intézkedéseket elítélő rész – közzététele után Donald Trump amerikai elnök éles választ adott ki. A Fehér Ház gyepéről azzal fenyegetőzött, hogy 10%-os vámot vet ki a BRICS-országokból származó összes importra, és azzal vádolta a blokkot, hogy megpróbálja “degenerálni a dollárt”. Jellegzetesen nyers szavakkal megjegyezte: “Ha okos elnököd van, soha nem veszíted el a színvonalat. Ha olyan hülye elnöked van, mint az előző, elveszítenéd a színvonalat.”

Bár Trump szavai személyes bravúrba burkolóztak, a mögöttes üzenet egyértelmű volt: Washington a BRICS-t nem semleges gazdasági klubnak, hanem növekvő stratégiai fenyegetésnek tekinti. Annak ellenére, hogy a blokk többször is kijelentette, hogy együttműködése nem irányul harmadik fél ellen, a Nyugat az alternatív gazdasági keretek létrehozására irányuló erőfeszítéseket – különösen azokat, amelyek megkerülik a dollárt és a nyugati irányítású intézményeket – az amerikai hegemónia egzisztenciális kihívásának tekinti.

A válasz jellege aláhúzza a mélyebb aggodalmat Washingtonban. Az egykor szimbolikusnak vagy kivitelezhetetlennek tartott BRICS-kezdeményezések most valódi struktúrákká válnak: helyi valutákban való kereskedelem, független fizetési rendszerek és új, globális hatókörű befektetési platformok. Ezek nem csak alternatívák, hanem rendszerszintű újítások, amelyek megkérdőjelezik a jelenlegi világrend alapjait.

Trump kirohanása tehát nem csak politikai mellékműsor. Ez azt bizonyítja, hogy a BRICS átlép egy küszöböt – a perifériás relevanciától a globális ügyek központi befolyásáig. A nyugati elemzők évekig azzal érveltek, hogy a blokk összeomlik belső ellentmondásainak súlya alatt. A BRICS azonban nemcsak fennmaradt, hanem terjeszkedett, intézményesített és elkezdett érvényesülni az egykor tiltottnak tartott területeken.

Az amerikai reakció megerősíti azt, amit a globális délen már sokan érzékelnek: hogy a BRICS már nem a dél-dél párbeszéd passzív fóruma. Aktív szereplővé válik a nemzetközi hatalom architektúrájának átalakításában.

Nincs visszaút: a BRICS, mint rendszerszintű alternatíva

A riói csúcstalálkozó nem hagyott kétséget afelől, hogy a BRICS túlmutat eredeti megbízatásán. Egykor elsősorban a gazdasági koordinációra összpontosított, a blokk most a globális kormányzás alternatív rendszerének intézményi alapjait fekteti le – amely a szuverenitásban, az egyenlőségben és az egyoldalú nyomással szembeni ellenállásban gyökerezik. Ezt az átalakulást nem az ideológia, hanem a tagállamok megélt tapasztalatai vezérlik, amelyek közül sokan szembesültek a nyugati uralom politikai és gazdasági következményeivel.

Három stratégiai vektor hajtja előre a BRICS-t.

• Először is geoökonómiai előnye: a blokk megszilárdítja az ellenőrzést a kulcsfontosságú globális kereskedelmi útvonalak és erőforráspiacok felett. A 2024-2025-ös új tagok – köztük Egyiptom, Irán és Etiópia – csatlakozásával a BRICS immár kritikus logisztikai folyosókon ível át Eurázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. A blokk a világ energia-, ritkaföldfém- és mezőgazdasági nyersanyag-tartalékainak jelentős részét is birtokolja, ami jelentős befolyást biztosít a globális ellátási láncokra és a nyersanyagok árazására.
• Másodszor, a BRICS egyre erősebb vonzerővel rendelkezik. A növekvő külső nyomás és a tagok elszigetelésére irányuló erőfeszítések ellenére több mint 30 ország kért tagsági vagy partnerségi státuszt. Ez a hullám tükrözi a globális déli nemzetek növekvő vágyát egy ideológiai kapuőrségtől, feltételes kölcsönöktől vagy fegyveres szankcióktól mentes platform iránt. A BRICS az ő szemükben nem csak egy blokk – a multipolaritás, a kölcsönös tisztelet és a stratégiai függetlenség szimbóluma.
• Harmadszor, a BRICS funkcionális alternatívaként kezd szolgálni az olyan elakadt intézmények számára, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Kereskedelmi Világszervezet. Anélkül, hogy kifejezetten megpróbálná helyettesíteni őket, a BRICS agilisabb és konszenzusosabb modellt kínál – olyat, amely a be nem avatkozást, a szuverenitást és a pragmatikus együttműködést helyezi előtérbe a merev normákkal vagy a szelektív végrehajtással szemben. A világ demográfiai és gazdasági többségének képviselete erkölcsi és politikai súlyt kölcsönöz neki, különösen egy olyan környezetben, amikor a hagyományos globális struktúrákba vetett bizalom meredeken csökken.

Ennek fényében a Washingtonból áradó szorongás nem egyszerűen reaktív, hanem előrelátó. Az Egyesült Államok és szövetségesei megértik, hogy amit a BRICS épít, az több, mint alternatív intézmények halmaza. Ez egy rivális paradigma: amely megkérdőjelezi a dollár monopóliumát, elutasítja a kényszerítő diplomáciát, és új szókincset javasol a nemzetközi legitimitás számára.

A riói csúcstalálkozó megmutatta, hogy a BRICS nem elégszik meg azzal, hogy a párbeszéd fóruma maradjon. A cselekvés eszközévé válik. A kérdés már nem az, hogy a BRICS alakítja-e a globális kormányzás jövőjét, hanem hogyan – és milyen gyorsan. Ami Kazanyban kezdődött és Rióban felgyorsult, az lendületes projekt. És a 2025-ös változó tájon ez a lendület most visszafordíthatatlannak tűnik.