2024.június 21.
Alajos, Leila

Az amerikai “diplomácia” TITKOS TÖRTÉNETE: A Külkapcsolatok Tanácsa 1921-2021 között

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

A “koronavírus globális járványa” által létrehozott romló nemzetközi kapcsolatok légkörében és az Afganisztánból való kaotikus fejvesztett menekülésnek bizonyult legutóbbi amerikai előkészületek közepette a Külkapcsolatok Tanácsa csendben és “túl nagy hírverés nélkül” ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. 

Ők akkor még nem tudták, csak valószínűleg tervezték, hogy egy év múlva ünneplésük után ilyenkor már Ukrajna háborúban áll Oroszországgal és elérkezett az orosz birodalom és a német gazdasági potenciál összefogásának újabb megakadályozása – bármilyen véres és alattomos eszközökkel. (lásd Északi-áramlat elleni állami terrortámadás) 

ℹ Az 1921. július 29-én a New York-i 68. utcában alapított háttérhatalmi szervezet egyfajta “az amerikai külpolitika laboratóriumává” nőtte ki magát és az a hely, ahol a legfontosabb stratégiai döntéseket megvitatták és megvitatják még ma is, amiket az amerikai elnökségek aztán beépítenek külpolitikai doktrínáikba. 

Külkapcsolatok Tanácsa létrehozásának szükségessége elsősorban abból az összetett helyzetből fakadt, amelyben a világ az első világháború befejezése után találta magát, bár ez annak a szerepnek is következménye volt, amelyet az USA az 1918-as párizsi békekonferencián játszott. 

A CFR első igazgatója ezért a geopolitika kiemelkedő szakértője, John W. Davis (1921-33) volt, aki a világháború alatt, majd később Párizsban Woodrow Wilson elnök tanácsadójaként tevékenykedett, és az alapítók között olyan befolyásos személyiségek is voltak, mint pl.: Edward M. House ezredes, Walter Lippmann, John Foster Dulles, Allen Dulles és Christian Herter. 

📍 Nem titok már az sem, hogy a Council on Foreign Relations létrehozását az akkori legbefolyásosabb bankházak (Rockefeller, Morgan, Schiff stb.) “segítették”.


A Tanács tagjai megalakulása óta kizárólag amerikaiak, bár a szervezet gyakorlata az volt, hogy a világ távoli sarkaiból is meghívott neves előadókat. 

📍 Bár alapításakor magukat magán, nem kormányzati szervezetként képzelték el, a CFR hamarosan a legmagasabb kormányzati pozíciók, köztük az amerikai elnöki tisztség “toborzóközpontjává” nőtte ki magát. 


Közvetlenül az első világháború befejezése után a CFR számos kérdéssel foglalkozott, amelyek közül a gazdasági és pénzügyi problémák elsőbbséget élveztek. 

A gyorsan kibontakozó “nagy válság” témaként az amerikai külpolitika jövőjét erőltette, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy miként lehet leküzdeni az izolacionizmust magában az USA-ban. 

A CFR tagjai fontos szerepet játszottak két egyetemes dokumentum elfogadásában: 

Népszövetség Egyezségokmánya az első világháború befejezése után és az ENSZ Alapokmánya a második világháború befejezése után. Meggyőző részlet, hogy az ENSZ megalapításakor a tanácsnak 47 tagja volt az amerikai delegációban és hogy a szervezet egyik tagja, Alger Hiss, aki részt vett az ENSZ létrehozásában, mind az amerikai külügyminisztérium tisztviselőjeként, mind az ENSZ tisztségviselőjeként.

https://www.fbi.gov/history/famous-cases/alger-hiss

🔴 Nem titok, hogy a CFR hosszú távú programcélja egy “világkormány” által irányított “új világrend” létrehozása, valamint az sem, hogy számos külpolitikai kérdést az 1922 óta megjelenő Foreign Affairs című szakfolyóiratban dolgoznak ki.

Közvetlenül az első világháború befejezése után a CFR számos kérdéssel foglalkozott, amelyek közül a gazdasági és pénzügyi kérdések elsőbbséget élveztek. 

  • A gyorsan kibontakozó Nagy Gazdasági Válság az amerikai külpolitika jövőjét írta elő témaként, különös hangsúlyt fektetve arra, hogyan lehet leküzdeni az izolacionizmust magában az USA-ban. 

Tízéves vita (1923-1933) után került sor a Nemzeti önellátás előnyei és hátrányaicímű konferenciára (1933 októbere), ahol olyan álláspontokat fogadtak el, amelyek az elszigetelődés korszakának végét jelentették. 

A következő évben egy történész, C. Byrd kiadta a Nyitott ajtók című könyvet, amelyben a befektetési stratégiát, a kereskedelem liberalizálását, a demokratikus rendszerek létrehozását a kapitalista országokban, de a gyarmatosítás megdöntését is felvázolta, ami végső csapást mért a Brit Birodalomra. 

Így feltételezések születtek arra vonatkozóan, hogy a “talassokrácia” ((tengeri hatalom) központját Londonból az Atlanti-óceán túlsó partvidékére helyezik át. 

Ez ma City Of London-ként ismert, bár a közvéleménynek fogalma sincs róla, hogy nem Nagy-Britannia része és nem tartozik a brit állam alárendeltségébe sem. (VilagHelyzete megj.) Lásd itt:

➽ A pók hálója: City Of London – A legtitkosabb bűnszervezet – Nagy-Britannia második birodalma 

Ezt követően Roosevelt elnök a CFR legjelentősebb tagjait is bevonta a legszorosabb munkatársak körébe. 

ℹ Alig néhány nappal Lengyelország 1939. szeptember 1-jei német megszállása után a CFR a legnagyobb titokban, számos tudós bevonásával megkezdte a Háború és béke tanulmányok kidolgozását. 

  • A tanulmány elkészítésekor a Tanács abból indult ki, hogy a náci agresszív politika természetes következményeként erősödő nacionalizmus idején az USA-nak kerülnie kell a klasszikus birodalmi módszereket és a nagy kiterjedésű területeken belüli integrációs politikát kell támogatnia.

Amikor 1942. január 1-jén a Szovjetuniót nagyhatalomként ismerték el, a CFR tagjai számára világossá vált, hogy nincs lehetőség a világkormány gondolatának megvalósítására, ezért hozzáláttak az ENSZ Alapokmányának kidolgozásához – egy új világszervezet alapító okirataként, amely az államok szuverenitásának és a belügyeikbe való beavatkozás tilalmának elvei alapján kívánt működni. 

https://www.cfr.org/united-nations

ℹ Az ENSZ Biztonsági Tanácsának létrehozását a CFR soraiban szükséges kompromisszumként és “átmeneti szakaszként értelmezték a világkormány megalakulásáig”.

ℹ 1942 májusában a CFR-en belül viták folytak arról, hogyan lehetne korlátozni a szovjetek háború utáni befolyását. 


Ekkor merült fel egy kelet-európai föderáció létrehozásának gondolata, amely a Balti-tengertől az Adriáig terjedő területet foglalná magában és amelyen belül az országok “vámunióba” tömörülnének egy központi bankkal és egy közlekedési rendszerrel. 

  • E terv részeként az USA 1942. július 24-én Washingtonban előzetes megállapodást írt alá a jugoszláv királyi kormánnyal, amely kölcsönös segítségnyújtást tartalmazott egy agresszió elleni háború megvívásában és amelyben Jugoszlávia agresszió elleni védelmét “az USA védelme szempontjából létfontosságúnak” határozták meg. 

❗️ A CFR befolyásolta Truman elnök döntését a hirosimai és nagaszaki atombomba bevetéséről is. 


Ebből az alkalomból 1945 áprilisában Truman egy nyolctagú ideiglenes bizottságot hozott létre az atombomba esetleges bevetésére, amelyen belül öt tag, köztük H. L. Stimson hadügyminiszter is tagja volt a Tanácsnak. Ez a bizottság fenntartás nélkül támogatta az atombomba bevetését a háború végén, mivel úgy vélte, hogy az “lenyűgözné a világot és megszilárdítaná Amerika domináns szerepét”.

A második világháború befejezése után a CFR folytatta tevékenységét. 

Háború és Béke Tanulmányokbanszereplő európai erőviszonyok kivetítése nem valósult meg teljes mértékben. 

ℹ A Vörös Hadsereg behatolása Kelet- és Közép-Európába ugyanis új körülményeket teremtett és az amerikai Európa-stratégia újrafogalmazásának szükségességét vetette fel. 

Az a benyomásunk, hogy a Tanács munkáját a realisták politikai alárendeltjei uralták, akiket a diplomata G. Kennan, a Szovjetunió megfékezésének stratégiája szerzője vezetett, amely alapvetően Spykman Rimland-koncepcióján alapult. 

Magától értetődik, hogy a hidegháború alatt e koncepciót bizonyos mértékben hozzáigazították az akkori nemzetközi politika realitásaihoz. 

A SIO kénytelen volt kiigazítani ezt a stratégiát magának a kapitalista rendszernek a válságai miatt, amelyek az 1960-as években tömeges társadalmi elégedetlenséget okoztak Amerikában és Nyugat-Európában. 

  • Emiatt a Tanács látszólag rugalmasabb viszonyt alakított ki a rivális kommunista államokkal szemben, bizonyos típusú együttműködéseket ajánlva ( megjegyzés az olvasóknak : konvergenciamodell). 

🔴 Az 1970-es évek végén a CFR úgy döntött, hogy megváltoztatja a Szovjetunióval kapcsolatos stratégiáját és a statikus bipolarizmus modelljéről áttér a “rejtett akciók” modelljére – elsősorban Európában a római katolikus egyház világpolitikába való bevonása révén, ami később végzetesnek bizonyult a jugoszláv állam jövője szempontjából. 

❗️ Az “eurázsiai harapófogó” másik vége a Távol-Keleten egyfajta kompromisszumot jelentett a kommunista Kínával, amelynek felajánlották, hogy Kína a “világgazdasági rendszer” részévé válik és válhat. Mindez hozzájárult a Szovjetunióra nehezedő további nyomásgyakorláshoz és következésképpen a hidegháború már ismert módon történő befejezéséhez vezetett.

Dan Smoot – “A Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) végső célja a szocialista egyvilágrend rendszerének létrehozása, és hogy az USA-t ennek hivatalos részévé tegyék.”

“A Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) végső célja 
a szocialista egyvilágrend rendszerének létrehozása 
és hogy az USA-t ennek hivatalos részévé tegyék.”

(Dan Smoot)

A CFR tevékenysége a hidegháborút követő időszakban is folytatódott és számos kihívást jelentő gazdasági, politikai és biztonsági kérdést olyan “testvérszervezetekben” is megvitattak, mint a Trilaterális Bizottság, a Bilderberg Csoport vagy a Római Klub. 

A világban és magában Amerikában kialakult kép javítására tett erőfeszítések ellenére (példa erre Angelina Jolie és Arnold Schwarzenegger színészek bevonása a politikai tevékenységébe) a CFR tevékenysége a legkeményebb kritikáknak volt kitéve, különösen az USA-ban. ❌

Ezek a kifogások leginkább a hagyományos paleokonzervatív körökből származnak, akik azzal vádolják a CFR tagjait, hogy 

“eltérítik az amerikai demokráciát” és a kétpárti rendszert és a közigazgatást a korporációk és hatalmas vállalatok puszta szolgálatába állítják. 

Amerikai elemzők arra is rámutatnak, hogy a Foreign Affairs című lapot csak a közcélok látszatának megteremtése céljából hozták létre, rámutatva a legbefolyásosabb hatalmasságokból álló úgynevezett belső kör létezésére, amelynek nevét és döntéseit a tanács többi tagja nem is ismeri.

Végül, nem lehet a CFR munkáját anélkül vizsgálni, hogy ne elemeznénk az USA-ban történelmileg kialakult jellegzetes politikai kultúrát. 

A nyilvánosság elől elzárt klubokban és szervezetekben való háttérhatalmi / deep state döntéshozatal hagyományáról van szó, amelyek a közfunkciók egyfajta szűrőjeként biztosítják az alkalmas személyek finom átjutását az egyetemi kampuszokról az elitista politikai pozíciókba, majd akár elnöki székekbe.

És akkor még nem is beszéltünk a pénzkibocsátás jogának 1913-as magánkézbe kerüléséről, mely a fent említett háttérhatalmi szervezetek tevékenységével szabadság és rabszolgaság, háború és béke uraivá teszi a soha meg nem nevezett háttérhatalmi családokat, akik a Külkapcsolatok Tanácsa szervezetét és döntéseit is kézben tartják!

Szerkesztette: A VilagHelyzete alapító főszerkesztője

Forrás:VilágHelyzete

Mi a reakciód?
👍tetszik
14
👍tetszik
👎nem
2
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
1
😮húha

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

További cikkek