Minden ember föl tud lelkesülni, ha valami nagyszerű új megalkotásában vehet részt. Szinte minden lélek ismeri a kezdeti lelkesedés érzését. Ebből el tudjuk képzelni, hogy micsoda élmény lehetett az első pünkösd, amikor megszületett az egyház. Az Apostolok cselekedeteinek leírásából értesülünk róla, hogy az apostolok nagy szélzúgásban, lángnyelvek formájában kapták meg a Szentlelket. A külső emberek részegnek gondolták őket. Az egyház vezetői pedig megtapasztalták a kommunikáció legnagyobb csodáját: bár arámul beszéltek, hallgatóságuk idegen tagjai mind az anyanyelvükön hallották őket.

Bár sokunknak volt a kezdetből adódó élménye, mégis nehéz a pünkösdi lelkiállapot leírására megfelelő hasonlatot találni. Illatos, mint a nyomdából kikerült könyv. Míg első oldalait olvassuk, átjár a kíváncsisággal vegyes tisztelet a mű és szerzője iránt.

Abban is sokunknak van része, amikor beköltözünk az első saját lakásunkba. Ilyenkor általában nincs még minden kész, de általában ketten vagyunk már bejelentve: tele tervvel, ábrándokkal és reményekkel.

Felejthetetlen a pillanat, mikor az orvos kimondja, hogy állapotosak vagyunk. A boldogság, ami szétárad a szívben, nem csak az új életnek, de az anyai és apai hivatás kezdetének is szól.

Ezeket a hasonlatokat azért mondtam el, mert könnyen hozzáférhetőek. De sose feledjük, hogy a minden hasonlatban ott lebegő igazságot az ember magától sosem ragadhatja meg egészen. Éppen az igazság lebegő állapota miatt. Ezért, ha elkezdjük tételesen kifejteni, hogy az alapvető emberi tapasztalatok és a Szentlélek kiáradásának tapasztalata milyen pontokon feleltethetőek meg egymásnak, akkor kiüresítjük a mai ünnepet. Úgy járunk vele, mint Petőfi Sándor az örömmel, mire fölhozzuk, mint gyöngyöt az óceán aljáról, talán össze is törjük.

De miért írok pünkösdkor ennyit a kezdetekről, a megkezdésről? Azért, mert ez az Egyház lényege. Az Egyház közel 2000 éve minden nap kezdeti: a kezdés állapotában van. A kezdet nélküli Isten vándorló népe, a zarándok egyház, minden éjjel megfrissül, és újult erővel kezdi a napot. Elhagy aggályokat és félelmeket, ahogy „elhagyják ártó útjaikat az éji kóborló hadak”. Ezt fejezi ki a zsolozsma reggeli dicsérete, és az, hogy a világon valahol a nap minden órájában megjelenítik a szent és örök áldozatot a szentmisében.

Mit jelent mindez nekünk? Minden nap van okunk arra az érzésre, hogy valami jó fog történni velünk. Ha nem is személy szerint velünk, de a nagy Mivel, az Egyházzal, biztosan. S ha most úgy látod, ez nem lehet, mert mindent elborít a bűn, akkor Szent Pált idézem neked: „Ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem.” A kegyelem pedig mindig valaminek a kezdeténél árad túl.

Ma az egyház születésnapján ezért mondhatjuk: Kalandra fel! Ma kezdődik az egyház. Ugye, Veled is?

Rákóczi Piroska