Néhány napja hozták nyilvánosságra, hogy a Vatikán elfogadta az Olasz Püspöki Kar 68 oldalas dokumentumát, melynek lényege, hogy kispapok lehetnek homoszexuális fiatalok is. A feltétel annyi, hogy ne éljenek szexuális életet. Ez a hozzáállás merőben eltér attól, amit a pápák a 20. és 21. században képviseltek. XVI. Benedek 2005-ben, a tárgyban kiadott dokumentumban a szemináriumi jelöltek gondos átvilágítását szorgalmazta, és felszólította azokat a papokat, akik szexuális kapcsolatot folytatnak, hogy hagyják el a papságot. De mi történt 2005 óta?

Ferenc pápa és az LMBTQ

2013-ban a pápát fölhívta egy homoszexuális férfi. Neki Ferenc pápa ezt mondta: „Ha valaki megleg és keresi az Urat és jóindulatú ember, hát, ki vagyok én, hogy elítéljem?”  Ez a mondat abból a személyes hozzáállásból fakadhat, hogy a Szentatya egy befogadóbb római katolikus egyházat szeretne kialakítani, ahová az LMBTQ-közösség embereit is befogadnák. Ennek volt egyik megnyilvánulása, hogy engedélyezte a meleg párok megáldását. De mi értelme ennek?

Progresszívek és hűségesek

A katolikus egyház történetében mindig voltak progresszív teológusok és világi hívők. Ezzel az intézkedéssel az történik, hogy napjaink progresszív katolikusai elégedettek lesznek. A jelenséget, hogy homoszexuálisok is lehetnek szeminaristák, pedig a többieknek érdemes tágabb összefüggéseiben szemlélni.

A nyáj szagú pásztor és a benedeki opció

Néhány éve bejárta a világsajtót a hír, hogy Ferenc pápa szerint „nyájszagú pásztorok” kellenek. Ebből mindenki értette, hogy arra van szükség, hogy a papok a való élet részesei legyenek. Ezzel nagyjából egyidőben pedig Rod Dreher, egy laikus amerikai megírta a Benedeki opció című könyvét, mely arról szól, hogy jól teszik a keresztények, ha úgy elkülönülnek a világtól, mint a középkor korai szakaszában a bencés szerzetesek.

Ez a könyv sok vitát váltott ki, de rámutatott arra, hogy nagyon sok keresztény félti a saját hűségességét, mert a világ ezer oldalról támadja. Rengeteg hívő ember fejében fordult már meg, hogy el kellene zárkózni. Az a vágyuk a jóléti társadalom keresztényeinek, hogy önmaguk lehessenek. S bár ez gyakorlatilag lehetetlen, valamit mégis mond a nyájról: a birkák már rég dezodorral lefújt létezők…

A szociológiai tévedés

Föltételezem, hogy az Olasz Katolikus Püspöki Kar szándéka ezzel a 68 oldalas dokumentummal az volt, hogy az egyházat erősítse. A kapu szélesre tárása azonban nem a legjobb módja egy közösség fejlesztésének. Ha egy csapatot bővíteni akarsz, az első értelmes döntés, hogy a már benne levőket erősíted meg. Az egyházban benne levőket kell összefogni. Az egyházban már ott levőket kellene elkötelezetté tenni. Ha az olasz katolikus házasságok teherbíróak lennének, akkor sok hivatás születne.

Ha sok és lelkes hívő élne az egyházban, akkor a meleg férfiak és nők hozzájuk akarnának csatlakozni, rájuk szeretnének hasonlítani, és nem papok, hanem szentek szeretnének lenni. És ezt az utat senki sem zárhatja el tőlük…

Rákóczi Piroska